előfizetésem
Hírlevél
Nemcsak a tested változik menopauza idején, ez a kétnapos program a lelkednek is segíthet
A menopauza nem csupán fizikai változásokat hoz a nők életébe, hanem mentális és érzelmi átalakulásokat is indukál. Sok nő számára ez az időszak komoly egzisztenciális kérdéseket vet fel. Fontos, hogy azok ne maradjanak megválaszolatlanul épp akkor, amikor az érintettek újraértelmeznék magukat és a világban betöltött szerepüket.
Bujtás Ágnes és Koppány Emese mentálhigiénés szakemberként, ultrarövid terápiás konzulensként – és Ágnes személyében szomatodráma szakemberként – is segítenek abban, hogy a nők új erőre kapjanak a változások közepette. Bár tény, hogy a láthatatlanságszindróma az ötven feletti korosztályt érinti leginkább – ezzel extra terhet róva az egyébként is számtalan kihívással küzdő nőkre –, a szakemberek tudatosan más irányba terelik az ötven feletti nőkről szóló diskurzust.
Céljuk, hogy a nők képesek legyenek „belépni” a saját erejükbe, élettapasztalatukat ezáltal ne mázsás teherként, hanem munkájuk elismerő gyümölcseként aposztrofálják és éljék meg a mindennapokban. Ezzel pedig olyan mértékű tudatosságra tehetnek szert, amely példa nélküli ragyogással jár. Különösen ötven felett!
A korom valóban én vagyok?
Hőhullám, alvászavar, izzadás, bőrpír, túlsúly. Csak néhány azon tünetek közül, amelyek a változókor során a női testben zajlanak. Noha a menopauza kapcsán leggyakrabban a felsoroltakat emlegetjük – csendben jegyezzük meg, hogy valószínűleg külön cikket érne annak a gondolatnak a kibontása, miért épp a fizikai változások állnak a téma fókuszában –, nem feledkezhetünk meg a változókorban bekövetkező mentális terhekről sem.
A hormonális változások miatt ugyanis e területen is szinte kézzel fogható átalakulások mennek végbe a szervezetben: ez főképp fáradtság, agyi köd és ingerültség formájában érhető tetten. A menopauza apropóján fontos leszögezni, hogy az egy ugyanolyan normatív krízis a nők életében, mint például a házasságkötés, vagy a gyermekáldás.
Ezeket a nőket viselheti meg a változókor az átlagosnál jobban, mutatjuk, mi a megoldás
„Miután átlépünk egy új életszakaszba, az előzőt szükséges elgyászolni, és tudatába kerülni annak, hogy ez bizonyos érzelmi és fizikai veszteségekkel is jár” – magyarázza Bujtás Ágnes. „Ez az életszakaszváltás nemcsak a szervezetben jelenik meg, hanem a családi, baráti és munkahelyi kapcsolatokon is ugyanúgy érzékelhető” – teszi hozzá Koppány Emese. Ágnes és Emese nemcsak saját maguk, hanem klienseik révén is számottevő tapasztalattal rendelkeznek arról, valójában mi megy végbe ilyenkor a nők pszichéjében.
Egybehangzó véleményük szerint jellemző, hogy – a fizikai tüneteken túl – sokakat nehezen érint ennek a változással teli időszaknak a mentális megélése. Gyakori, hogy a belső és külső transzformációk kérdések teljes özönét indítják el az érintettekben.
„Vajon továbbra is fel kell vegyem a versenyt a nálam jóval fiatalabbakkal? Kell még bizonygatnom, hogy egyszerre elbírok a gyerekneveléssel, a vezetői beosztásból fakadó kihívásokkal, az idősödő szüleimmel és a háztartással? Egyáltalán mit értem el idáig, és vajon mit tudok még kihozni abból az időből, amely a rendelkezésemre áll?” – és még sorolhatnánk.
„Az élet és a test mindig üzen, a fő kérdés pedig korántsem áll meg annyiban, hogy meghalljuk-e ezeket. Ennél sokkal lényegesebb, hogyan tudjuk átformálni az egzisztenciális felismeréseket, hogy rájöjjünk: hol és miben lakozik ötven felett a valódi erőnk” – magyarázza Koppány Emese.
Hogyan tovább?
Bujtás Ágnes szerint a kérdések megválaszolását nagyban megnehezíti az a főképp média által sugallt, fals kép, miszerint a nőknek egy bizonyos ponton konzerválni kell magukat testileg és lelkileg ahhoz, hogy továbbra is értéket képviseljenek a társadalomban.
„Ez a láthatatlanságszindróma egyik legkárosabb hatása, hiszen a hamis kép elhiteti a nőkkel, hogy ehhez durva beavatkozásokra van szükségük. Ez az elvárás azonban korántsem életszerű! Kár magunkat abba az illúzióba ringatni, hogy visszanyerhetjük a húszas-harmincas éveink hamvas állapotát. Nem fogjuk, de nem is kell, hogy ez megtörténjen!”
A mentálhigiénés szakemberek azt kezdték el vizsgálni, hogyan tudja egy nő a menopauza időszakában elfogadni azt, hogy ez a jelenség jelen van a testében és lelkében, elkíséri egy darabon és számtalan dologra tanítja. Ágnes és Emese abból a gondolatból indultak ki, miszerint a hormonális, ideg-, és immunrendszeri folyamataink nem függetlenek a lelki- és érzelmi állapotunktól, attól, hogy milyen a kapcsolatunk önmagunkkal, a külvilággal, vagy hogy hogyan vagyunk jelen a személyes kapcsolatainkban.
Itt a bizonyíték, hogy a munkahelyi menopauza-program nem luxus, hanem befektetés
Ezt figyelembevéve nem csoda, hogy a szakértők a Szomatodráma és az Ultrarövid Terápia módszeréhez nyúlnak Mit ér a nő, ha elmúlt 50? című – mostanra többszörösen megrendezett – programjukban, bízva abban, hogy a két nap során alkalmazott eszközök meghozzák azt az érzelmi áttörést, amely a normatív krízis feldolgozásához, és az új fejezet megnyitásához szükséges.
„A program során nem általános szinten beszélünk a változókorról. A feladatokban a társaink személyesítenek meg bizonyos testi tüneteket, érzelmi mintákat vagy életünk fontos szereplőit, például családtagokat, az ebből fakadó érzelmi átélés miatt képesek lehetünk fellazítani azokat a kognitív struktúrákat, amelyek addig gátolták az előrehaladást. Az a tapasztalatunk, hogy ha valaki átmegy a Szomatodráma és az Ultrarövid Terápia érzelmi tisztítótüzén, azonnal megváltozik a mosolya, a kisugárzása, és szinte ragyogóvá válik. Ezt pedig a környezet is azonnal detektálja majd!” – fejti ki Koppány Emese, aki utolsó mondatával arra is rávilágít, hogyan tudják a workshopon tanultakat hasznosítani a résztvevők a továbbiakban.
A tisztítótűzként fémjelzett érzelmi átélés ugyanis olyan erős lenyomatot hagy a lélekben, amelyhez bármikor könnyedén vissza lehet nyúlni. Óriási segítség, hogy a mentálhigiénés szakemberek a művészetterápiát is segítségül hívják a workshopokon.
A női lét rejtelmei
Bár a XXI. század alapvetően az egyént és az öngyógyítást állítja fókuszba, fontos kiemelni, hogy a közösségnek – különösen, ha azonos élethelyzetben lévő nőkről van szó – erőteljes, gyógyító ereje van! „A közösség meghozza azt a megélést, hogy nem vagyok egyedül, hiszen ugyanaz zajlik bennem, mint a többi nőtársamban, és – miután ismerősek számomra a küzdelmeik, komoly megtartó erőt tudunk képviselni egymás számára” – magyarázza Ágnes.
A szakértők közelítenek olyan témákhoz is, mint például a nőiséggel kapcsolatos, öröklött minták. „Szeretnénk »közel menni« ahhoz, ki milyen képet hordoz magában a női léttel kapcsolatban, hiszen azok meghatározhatják a működését a jelenben. Fontos lehet, mit látott az édesanyjától, nagymamájától, egyéb női felmenőitől, de nem elhanyagolható az sem, hogyan befolyásolta mindezt az édesapja, a vele való kapcsolata...”
A szakértők szerint bárki képes lehet újrafogalmazni saját értékeit és a társadalomban elfoglalt helyét anélkül, hogy utóbbi nyomásának engedelmeskedne. „Amint elkezdjük érzelmileg átölelni mindazt, ami nehéz és örömteli, egy magasabb női minőségre tehetünk szert. Ez pedig olyan belső ragyogással ruházza fel a nőket, amely szebben csillog, mint bármi ezen a világon!” – teszi fel a pontot az i-re Bujtás Ágnes.
