Ezeket a nőket viselheti meg a változókor az átlagosnál jobban, mutatjuk, mi a megoldás

Dr. Darida Ágnes life- és business coach elsősorban a karrierjükben sok mindent elért, céltudatos közép- és felsővezető nőknek segít. „A coaching ülések során a leggyakoribb gondolatok a perimenopauza kapcsán, hogy valami nincs rendben velem. Szét vagyok esve, nem vagyok önmagam, cserben hagy a testem és semmi nem úgy működik, mint korábban. Gyakran arra figyelnek fel, hogy mindig fáradtak, nincs energiájuk, nehezen tudnak fókuszálni, és ez mind ijesztő tünet.

Sokszor ilyenkor, ezek hatására jönnek rá, hogy a szükségleteiket évtizedekig elnyomták magukban, mert irányító, push üzemmódban működtek, nyomták, csinálták a dolgokat teljes erőbedobással, aztán egyszer csak nem megy tovább, vagy nem úgy, mint korábban” – magyarázza Ágnes, majd gyorsan hozzáteszi, hogy ezen tapasztalatok miatt a nők jellemzően elkezdik megkérdőjelezni az addigi életüket vagy akár meg is haragudnak magukra.

Légy együttérző azzal a nővel, akivé válsz!

Szóval 40 pluszosan egyszer csak ott állsz kétségek között, hogy most akkor ki is vagy te, és újra meg kell ismerni magadat, az új működésedet. De hogyan? „Nagyon fontos, hogy néha álljunk meg a nagy rohanásban, és töltsünk minőségi időt magunkkal csendben, nyugalomban. És itt nem kell nagy dolgokra gondolni, mondjunk menjünk sétálni, de ne zenét hallgatva, vagy telefonálgatva, hanem tényleg csak egyedül”– javasolja Ágnes.

„Gondolkozzunk el, hogy milyen értékek mentén akarjuk élni az életünket, mi az, ami a mostani helyzetünkben nekünk magunknak igazán fontos. Mi tesz boldoggá, mennyire vagyunk azok a nők, akik lenni szeretnénk, és kivel, mivel akarjuk tölteni az időnket? Mert nagyon nagy tud lenni a szakadék aközött, hogy mit teszünk a családért vagy mások elvárásaiért, és mit magunkért... Nézzük meg, hogy mire mennyi időt szánunk a napjainkból. Sokszor ugyanis nem azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amik nekünk fontosak, hanem mindenki mást magunk elé helyezünk.

Segíthet átgondolni az életünket, ha rendszeresen naplózunk. Mondjuk hetente kétszer-háromszor 10-15 percet szánjunk arra, hogy leírjuk, milyen fontos dolog történt aznap, mire vagyunk büszkék, miért hálásak, mi az, amit ma tanultunk. Így visszajelzéseket adunk magunknak, ráláthatunk mintázatokra, mit csinálunk jól és mit nem, mire megy el feleslegesen az idő és mire nem jut elég.”

És az is nagyon lényeges, hogy legyünk együttérzőek magunkkal önhibáztatás helyett. Sokan eljutnak oda, hogy megutálják azt a nőt, akivé váltak, amikor összehasonlítják a 10-15 évvel korábbi önmagukkal.

Az életközepi válság régen is létezett, de ma sokkal jobb helyzetben vannak a negyvenesek

„Fogadjuk el, hogy nem lehet az egész életet hibátlanul és tökéletesen leélni! Amikor átgondoljuk a napunkat és valami nem tetszőt találunk benne, akkor a cselekedetünket minősítsük, de ne az egész személyiségünkre vetítsük ki, hogy rosszak voltunk. Például, ha igazságtalanul ordítottunk a gyerekünkkel, amire nem vagyunk büszkék, és bánt a lelkiismeretünk, azt is tegyük hozzá, hogy mi volt az oka. Lehet, hogy éppen a saját túlterheltségünk, vagy hogy éhesek és fáradtak voltunk, és túlzóan reagáltunk.”

Coach szakértőnk azt javasolja, hogy találjuk meg a balanszot aközött, hogy elfogadjuk az új önmagunkat, a változást és közben igyekezzünk fejlődni is. Keretezzük át, hogy oké, hibáztam, de mit tanultam ebből, mit fogok legközelebb másképp csinálni? Így máris konstruktívabb a kicsengése a jövőre nézve, és nem csak egy szimpla önbántás, önostorozás, mert a változókorban és annak előszobájában az a legutolsó dolog, amire szükségünk van.

Ha jobban belegondolunk, akkor ez az időszak tulajdonképpen benyújtja a nőknél a számlát, és rávilágít arra is, mit gondolunk magunkról igazából – nincs több mellébeszélés. Ha mondjuk az önszeretetnek híján vagyunk, akkor könnyen bekapcsol az önbántás. Vagy ha az értékességünket, az identitásunkat túlságosan a külsőnkből eredeztetjük - ahhoz, hogy csinos, fiatalos és vékony vagyok - akkor ennek a megváltozását viseljük nagyon nehezen.

Vagy amikor a szófogadó, jókislány típusú nő elkezdi azt érezni, hogy már nem érdeklik tovább az elvárások, a kötelességek, nem másoknak akar megfelelni, hanem magát helyezi előtérbe, akkor ezt önzőségnek éli meg, pedig nem az.

Bölcs szellemi vezető születik

A változókor szerethetőségében új perspektíva lehet a nagymama hipotézis is, amely egy evolúciós elmélet, és arra ad magyarázatot, hogy mi a nők biológiai szerepe a termékenységük elvesztése után. Darida Ágnes erről így mesél: „A nagymama hipotézis arra épül, hogy az ősi társadalmakban a változókoron átesett, már nem fogamzóképes korú nők lettek a szellemi vezetők, a közösség motorjai, amíg a férfiak elmentek vadászni, vagy a háborúba.

Az érett nők már sok mindent megtapasztaltak, bölcsek, erősek, energikusak. Merthogy bár azt érezzük a 40-es-50-es éveinkben, hogy gyengülni kezdünk, de miután lezajlik ez a nagy hormonális cunami, akkor jó esetben mintha hernyóból pillangóvá válnánk, átalakulunk és összerakjuk az új, határozottabb, érettebb önmagunkat. Ez az elmélet segíthet rávilágítani, hogy nem maradunk örökre ebben a káoszos állapotban, és hogy utána sokkal pozitívabb, boldogabb életszakasz következhet, ami jó egészség esetén még évtizedekig eltart.”

Anya nem hisztis, csak változókorba lépett – a menopauza családi ügy (is)

Mindennapi erőforrások, amik lendületben tartanak

Dr. Darida Ágnes szerint pici dolgok és némi szemléletváltás is felpezsdíthetik az életünket, nem kell feltétlenül elvonulni egy többhónapos jógatáborba Balira ahhoz, hogy feltöltődjünk. Íme néhány példa:

• Napi 3 adag boldogság: Apró, örömet szerző szokásokkal színesítsük a mindennapjainkat. A rossz napokon hajlamosak vagyunk csak arra figyelni, ami zavar, ami kellemetlen, ami nem működik, ehelyett iktassunk be minden napba három olyan dolgot, ami boldoggá tesz. „Például én szeretek kinézni az ablakon, és nyugiban lenni, amíg iszom egy csésze kávét vagy teát. Vagy amikor meghallom a kedvenc dalomat, és egyedül vagyok itthon, táncra perdülök és éneklek.”
• Célkitűzések: Fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé. Az mondjuk nem az, hogy úgy nézzek ki újra, mint 20 évesen. De az már igen, hogy szeretnék majd idős koromban is energikus és aktív maradni, aki az unokáival is tartja a tempót.
• Új fókusz: A rövidtávú - egy-két hónapos, féléves - tervek is segítenek, mert akkor arra kerül át a fókuszunk. Ez lehet egy új hobbi, amit szívesen kipróbálnánk, új élmények vagy egy utazás, amit régóta tervezünk. Tanuljunk új dolgokat, amitől tovább színesedik a személyiségünk, amiről szívesen mesélünk. Ugyanis, lássuk be, a pezsgő, élettel teli, lelkes nők sokkal vonzóbbak.
• A közösség megtartó ereje: Keressük hasonló korú, élethelyzetű nők közösségét, akár online is. A velük való beszélgetés, a jó példák, tapasztalatok nagyon motiválóak lehetnek, és segítenek helyre tenni bennünk a dolgokat.
• Magunkra szabva: Ahhoz, hogy kitörjünk a megszokásból, ne mindenféle trendi módszert erőltessünk magunkra, csak azért, mert mások azt csinálják, vagy ajánlják, hanem figyeljünk a saját igényeinkre, mi az, ami igazán feltölt. Nem biztos, hogy mindenkinek jót tesz a megerőltető edzés, a jeges fürdőzés és a megvonásos táplálkozás, mert ha hosszútávon csak növeli a stressz-szintet, nem tesz jót az idegrendszerünknek. Kísérletezzünk bátran, és figyeljük, mi az, ami tölt és mi az, ami elviszi az energiánkat.
• Példaképek a környezetünkből: Lelkesítő lehet, ha 50-60 pluszos irigylésre méltó, határozott, csinos, éleseszű, energikus nőkre gondolunk. És nem csak a sztárvilágból meríthetünk példát, hanem a körülöttünk élő, dolgozó hétköznapi nőktől is, akik mondjuk ugyanúgy eljárnak az edzőterembe vagy a jógastúdióba, kirándulnak, mint mi, és közben jókedvűek, vagányak, szeretnek élni, és megtalálták az örömet az ő korukban is.