Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyerekünket nem kudarc, hanem felelős döntés. Vannak olyan országok, ahol pszichológushoz járni a világ legtermészetesebb dolga. Nem az lenne a cél, hogy csak abban az esetben forduljunk segítséghez, amikor már nagy krízis van. Itt gondolhatunk a mentális betegségek kialakulására vagy az önsértésre például, illetve fejlesztés esetén a tanulmányok olyan mértékű romlására, hogy felmerül az évismétlés lehetősége, vagy szorongás alakul ki a diákban a teljesítménye miatt.
Ezeket láttad már?
Az alapvető mentális jólléthez néha szükségünk van egy külső szemre, akár egy döntéshozási folyamatnál, akár egy élethelyzet változásnál vagy egy negatív életeseménynél. Legyen szó felnőttről vagy gyerekről, a segítségkérés nem szabadna, hogy tabu legyen. Sajnos a pszichológia és a gyógypedagógia tudománya hazánkban, még mindig gyerekcipőben jár.
Túlságosan sok rossz elképzelés rögzült társadalmi szinten az évtizedek során. Például „aki pszichológushoz jár, az bolond?” vagy „ha az én gyerekem fejlesztésre kell járjon, akkor buta?” Ezek a kérdések a legtöbb ember fejében sajnos felmerülnek, mielőtt döntésre jut. Természetesen a válasz mindkét kérdésre nem.
Boldog legyen, ne tökéletes
Egy gyerek biztonságához és jóllétéhez nélkülözhetetlen az, hogy felmérjük az állapotát, és szükség esetén segítséget kérjünk és kapjunk. Ha nem kapja meg a megfelelő támogatást valaki, akár a tanulásban, akár a mentális egészségben, akkor sokkal súlyosabb problémák adódhatnak. Tegyük fel, hogy egy gyereknek nagyon nehezen megy a tanulás, de a fent említett tévhitek miatt nem járhat fejlesztésre, emiatt egyre gyengébben teljesít az iskolában, majd szorongani kezd a rossz jegyei miatt, amire rakódhat depresszió, ami önsértéshez vezethet, és ez egy olyan spirál, amiből sokkal nehezebb kijönni, mintha nulladik lépésként reagáltunk volna a nehézségére.
Szülőként nem könnyű elfogadni azt, hogy az én gyerekemnek lehet problémája a tanulással, beilleszkedéssel, viselkedési szokások elsajátításával, mégis azzal tehetjük neki a legjobbat, ha ezt felismerjük, beismerjük és foglalkozunk vele. Ettől leszünk felelősségteljes és „elég jó szülők”. Ne felejtsük el, hogy sem nekünk, sem a gyerekünknek nem kell tökéletesnek lennünk azért, hogy boldogok legyünk.
Nem csak a fizikai erőszak számít bántalmazásnak, ezek a mondatok, melyek felett szemet huny a társadalom
Attól, hogy nem megy minden rögtön, gördülékenyen vagy segítség nélkül, még van esély arra, hogy így legyen, ha kap a gyerek segítséget. Nyilván az előző az egyik legrosszabb eshetőség felvázolása volt, ennél lehetnek kevésbé súlyos, de akár súlyosabb következményei is.
Nagyon fontos kiemelni, hogy a gyerek szükségletei akkor elégülnek ki, ha ismerjük a megfelelő utat, amivel segíthetünk neki. Ha valakinek tanulási nehézsége van, és szülője a pedagógiai szakszolgálathoz fordul, akkor a vizsgálatok végén kap egy olyan dokumentumot, ami utat mutat, hogy merre tovább, mire van szüksége a gyerekének ahhoz, hogy önmaga legjobb változata legyen.
Amennyiben az iskola jelzi, hogy szükség lenne fejlesztésre, de ezt a szülő nem fogadja el, az éppen úgy elhanyagolásnak számít, mintha nem adna neki ételt vagy ruhát.
Tehát az is egy szülői kötelesség, hogy megkapja a tanuláshoz és a mentális egészségéhez az eszközöket. Ha homokba dugjuk a fejünket, azzal nem tudunk sem neki sem magunknak segíteni, hiszen szülőként is könnyebb ha tudjuk, milyen módszerekkel támogathatjuk a gyerekünket.
Ne féljünk segítséget kérni
Néha nehéz észrevenni, hogy gyerekünknek pszichológus vagy fejlesztő segítségére lenne szüksége. Mind ezer felé figyelünk, de ha ott tudunk lenni, csak napi fél órát, vagy egy vacsora erejéig, akkor a megváltozott viselkedésből, vagy a válaszok hosszából, a megosztás elmaradásából is sok mindenre következtethetünk. Fontos tudni, hogy a szülőket nem szabad ebben magukra hagyni, ezért vannak az óvodákban iskolákban dolgozó pedagógusok, pszichológusok, fejlesztők, hogy ők is figyeljenek ész szóljanak. A Hintalovon Akadémia képzései felelős felnőttként mindenki számára rendelkezésre állnak, hogy tájékozódjanak, információt szerezzenek a gyerekeket érintő nehéz helyzetekben.
Nem vagyunk egyformák. A sokszínűség az emberi természet velejárója. Mindegyikünk, és főleg minden gyerek, a maga módján különleges, és megérdemli, hogy egyénileg, az ő szükségleteire reagálva, megbélyegzés nélkül foglalkozzunk vele.