előfizetésem
Hírlevél
Őszintén elárulom, melyik balkáni országba utaznék vissza bármikor és miért
Albánia egyre nagyobb népszerűségnek örvend a magyar turisták körében. Repülővel másfél óra alatt juthatunk Budapestről az albán fővárosba, Tiranába. Érdemes azonban autóval is nekivágni a több mint ezer kilométeres útnak, mert a Balkán több csodát rejteget, mint gondolnánk. Még nincs késő megszervezni az utazást, ráadásul bőven szezon előtt és után is életre szóló élményt adhat ez a csodás ország.
A balkáni vendégszeretet legendás, a táj lenyűgöző, a konyha ínycsiklandó. Megannyi élmény vár ránk. Egyre többen fedezik fel Albánia vidékét, és jönnek rá: nem kell annyira messze menni egy kis kikapcsolódásért. De az odáig vezető út is lehet pazar!
Úton a Balkán egyik legszebb tavához
Horvátországon, Bosznia-Hercegovinán és Montenegrón keresztül is eljuthatunk az albán tengerpartra, sőt Durrës kikötővárosa és az olasz Bari között rendszeres a kompközlekedés is; transzferszállásnak mégis Észak-Macedóniát és annak ékszerdobozát, Ohridot ajánlom az utazók figyelmébe, úti célként pedig az albániai Durrëst. Az Ohridi-tó a maga 358 négyzetkilométerével csupán fele a mi Balatonunknak, mégis olyan pazar látványt nyújt, hogy bármelyik tengerparttal felvehetné a versenyt.
Montenegró elsőszámú turistadesztinációjához, a Kotori-öbölhöz hasonlítanám, ugyanis a vizet itt is hatalmas hegyek ölelik körül, amit viszont ott nem látunk, itt megtapasztalhatjuk: a tó partján található parkok üde színfoltot jelentenek, ráadásul tiszták és rendezettek, a pázsit gondosan nyírt, a fák és a bokrok is fegyelmezetten törnek az ég felé, mégsem keltik olyan steril környezet benyomását, mint ahogyan az ember például a svájci Alpokat képzelné. Túl sok pálmafával nem találkozunk, a növényzet az itthon megszokotthoz hasonló.
A hortenziák, a rózsák, az örökzöldek, a fűzfák, a petúniák és a muskátlik ott virítanak szinte minden udvarban. A társas házak kertjeiben veteményest gondoznak, hordókban erjed a pálinkának szánt gyümölcs. A balkáni egyszerűséggel és nyitottsággal kombinálva Ohrid igazán szerethető kisvárossá válik, könnyen belopja magát az ember szívébe. A „macedón tenger” nem véletlenül az Unesco világörökség része.
A part mellett napernyők és biciklik sorakoznak, a kikötőben kisebb motorcsónakok ringanak egymás mellett. Tulajdonosaik kedvesen és egyáltalán nem rámenősen kínálják a tó körüli hajóutakat. A mélyebb részekre benyúló mólókon vitorlások sorakoznak, de nagyobb csoportok szállítására alkalmas hajók is helyet kapnak itt. A turisták ellepik a partot, amely mentén büszkén lengeti a szél az észak-macedón lobogót. A kacsacsaládok barátságosan fogadják a látogatókat. Az idilli hangulatot egyedül egy másik állatfaj árnyékolja be, már ha valakit ez eltántorít attól, hogy megcsobbanjon a kristálytiszta vízben.
Athén nem szégyelli a sebeit, hanem vállalja őket, kiteszi az ablakba, és közben dalt ír belőlük
A sekély részeket és a part menti köveket előszeretettel választják a vízisiklók, a turistáktól szinte karnyújtásnyira úszkálnak és süttetik magukat a napon. Aki bemerészkedett a vízbe, apró, döféshez hasonló érzésként írta le a harapásukat. Én nem voltam ilyen bátor. A kavicsos parttól a macskaköves utcákon továbbhaladva az óvárosban egymást érik a több száz éves ortodox templomok, amelyek békésen megférnek a minaretek mellett.
Az is előfordul, hogy a müezzinek két – egymás közelében található – minaretből két különböző énekkel hívják imára a híveket. Egyszerre. Ez is a Balkán. Akár a sok kóbor kutya és macska. Itt sincs belőlük hiány. A part mentén égbe törő sziklák mellett egy cölöpökre épített gyalogút vezet Ohrid jelképéhez, a Szent János templomhoz. Innen nyílik a legfestőibb kilátás a tóra. És milyen árakra számíthatunk, ha megéhezünk a városnézés közben?
A pékségekben kb. 300 forintnak megfelelő macedón dénárért kapunk egy-egy péksüteményt, bureket. A váltószám 6,5 forint körül mozog. Eurót is elfogadnak, de nagyobb üzletekben kártyával is fizethetünk. Az élelmiszerárak olcsóbbak, mint itthon.
Albánia: a Balkán legizgalmasabb kettőssége
Albániába átérve, de még mindig az Ohridi-tó közelében maradva hegyek és vadvirágok fogadják a látogatót – na meg eldobált flakonok és zacskók. Ez már valóban a Balkán. A határon lehetőség van mobilinternet vásárlására. Célszerű végiggondolni ezt az opciót, hiszen Észak-Macedónia és Albánia sem EU-tagállam, ez pedig igencsak meg tudja emelni a telefonszámlánkat. Tiranát magunk mögött hagyva csupán egy szűk óra választ el minket úti célunktól, Durrëstől.
Ha a megérkezés örömére szívesen koccintanánk, a legbölcsebb döntés, ha bolti – vagy otthonról vitt – palackot bontunk, mert a csapvíz nem iható. Mint oly sok tengerparti városban, a parkolás itt is „vérre megy”. Ha egyszer elértük az úti célunkat, érdemes a saját autó használata helyett egyéb közlekedési módokat választani. A buszközlekedéssel kapcsolatban azonban készüljünk fel arra, hogy a hazai szokásoktól eltérően működik az egész rendszer! Már eleve az feladhatja a leckét, hogy megtaláljuk a buszmegállót, annak helyét ugyanis egyetlen tábla vagy nyíl sem jelzi.
Mindössze néhány sárga, fényvisszaverő csík kelthet gyanút a rutinosabb utazókban. Ha elbizonytalanodnánk, a helyiek készséggel segítenek, és minimális angoltudással is megértetik magukat. A menetrend is esetleges: egyszer csak jön valami. Buszjegyet a járművön tudunk venni, viszont a magyar gyakorlattal ellentétben nem a sofőrtől, mert ő azonnal továbbhajt, ahogy az utolsó utas is felszáll. Egy kimondottan jegyárusítással foglalkozó munkatárs járja végig a buszt, kezében vastag pénzköteget lóbálva és aprót csörgetve.
Durrës, ahol múlt és jelen találkozik
Durrës városközpontja különleges hangulatot áraszt. Az épületek külső falán futó elektromosvezeték-rengeteg, no meg a kaotikus közlekedési és parkolási rutin Kairót juttathatja eszünkbe; a belváros, valamint a Boulevard Epidamnit övező épületek és pálmák Havanna hangulatát idézik meg. A városképet ugyanaz a kettősség jellemzi, mint az egész országot: egymás mellett megférnek a lenyűgöző paloták és az ócska, lepusztult épületek.
Ha magad mögött hagynád a régi életed, ezekkel a zarándokutakkal kezdd
Durrës központjában napközben is találkozhatunk földön heverő koldussal, de a kéregetők inkább a part menti korzót részesítik előnyben – elsősorban az esti órákban, amikor hömpölyög a turistaáradat. A velencei torony, a Nagymecset és az amfiteátrum szinte karnyújtásnyira található egymástól, gyalog néhány perc alatt megközelíthetőek. Utóbbiról azt érdemes tudni, hogy a különböző internetes oldalakon nem véletlenül fotózzák félkörívben. Több ugyanis nem igazán maradt fenn belőle, a grandiózus Colosseum mellett igencsak eltörpül.
Ráadásul csalódásra adhat okot, hogy megközelíteni sem igazán lehet, csak egy kerítés mögül lehet fotózni. A velencei toronytól a part felé folytatva utunkat nem sok árnyékra számíthatunk, viszont annál több meghökkentő szoboregyüttesre. Többek között Bob Dylan, Tina Turner, Mick Jagger és John Lennon között foglalhatunk helyet, hogy eldaloljunk egy nótát, főleg ha nem tetszik a part mellett harmonikázó utcazenész muzsikája.
Az országban megfigyelhető kettősséget jól példázza, hogy a modern kor zenészikonjai szomszédságában – az emeletes házak és a part között megbúvó zöld növényzetben – két ókori harcos szobra feszül egymásnak. Múlt és jelen. Gazdag és szegény. Ez Albánia.
Praktikus tippek a tengerparti pihenéshez
A tengerpartra visszatérve érdemes vigyáznunk a medúzákra és a vízben élő, különböző, szúró élőlényekre, a part menti sétányon pedig az e-rollerrel száguldó turistákra. Bár a rendőrök előszeretettel teszik szóvá, ha valakin nincs sisak, a legtöbben enélkül közlekednek. Ha megéheztünk, a parton minden bizonnyal találunk az ízlésünknek megfelelő éttermet, hiszen a helyi ízeket árusító helyek mellett ott sorakoznak a cseh, az olasz és a görög éttermek, de még magyar gulyást is kaphatunk. A pincérek szívesen szólítják meg magyarul a vendégeket, és a WIFI-jelszót is örömmel bocsátják rendelkezésünkre.
