Egy terhesség elvesztése: mi áll a vetélés hátterében?
Bizonyos helyzetekben a boldog babavárással töltött percek egyik pillanatról a másikra tragédiába fordulnak. Egy esetleges vetélést mind testileg, mind lelkileg nagyon nehéz feldolgozni. Vajon melyek az árulkodó jelek és a legmeghatározóbb tünetek?
Ezeket láttad már?
A jelenlegi adatok szerint a megállapított várandósságok 12-15 százaléka, míg a fel nem ismertnek körülbelül 60 százaléka végződik vetéléssel. Sokszor bizonyos kockázati tényezők befolyásolhatják a folyamatot, de olyan esetek is előfordulnak, amikor váratlanul történik meg a tragédia. Minden apró tünet észlelése esetén azonnal orvoshoz kell fordulni!
Valami véget ér
„A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt spontán vetélésnek nevezzük. Ha a terhességi kor nem állapítható meg, az 500 grammot nem meghaladó, vagy kevesebb mint 30 centiméter hosszúságú, életjelenséget nem mutató magzat esetében beszélünk vetélésről. Minden ennél nagyobb magzat világrajöttét szülésnek nevezzük. A vetélések legtöbbje a felismert terhességek nyolcadik hete előtt, ritkább esetekben pedig a tizenkettedik hét után történik” – mondja dr. Tekse István, a Róbert Károly Magánkórház szülész-nőgyógyásza.
Az orvostudomány három csoportba, a terhesség korának megfelelően különíti el a folyamatot. Ha a terhesség megszakadása a fogantatás után két-három héttel később zajlik, szubklinikai vetélésnek nevezzük. Ezt sokszor észre sem veszi a kismama, csupán a késő menstruáció utalhat a tényekre. Az esetek 70 százaléka az első trimeszterben, azaz az első tizenkét hétben végződik korai vetéléssel, középidőben pedig 30 százalékra tehető a vetélések aránya.
Mi okozhatja?
Vetéléshez vezethet, ha a megtermékenyített petesejt nem képes beágyazódni a méhfalba, de a hímivarsejt-rendellenesség, magasabb sperma DNS-fragmentáció esete is ide vezethet. Orvosi tanulmányok szerint a kor is befolyásolja. Nagyobb a kockázata a vetélésnek, ha az anya 15 év alatti, illetve 35 év feletti, 40 év felett pedig még nagyobb ennek az előfordulási aránya. A magzati kromoszomális eltérések, a beágyazódás, de a trofoblaszt- (magzatot körülvevő, az anyai vérrel nagy felületen kapcsolatban álló speciális tápláló-védő szövet) -képződés zavarai is okozhatják.
A méhnyak normálistól eltérő állapota, mint az anyával veleszületett szervi rendellenességek, és egy esetleges műtét okozta állapot is ide sorolható. Például a méhűrt deformáló méhtestmióma, veleszületett, átlagosnál jóval kisebb méhtest, károsodott méhnyálka, ami korábbi műtétből eredhet, de gyulladás következménye is okozhatja.
Sok esetben hormonális problémák húzódhatnak a háttérben. Sárgatest-elégtelenség, azaz a progeszteronhiány nem csak teherbeesési nehézséget jelent, terhesség esetén a progeszteron megfelelő pótlás nélkül vetéléshez vezethet. A pajzsmirigy alul- vagy túlműködése is nagyban befolyásolhatja a fenti folyamatokat. A policisztás ováriumszindróma vagyis PCOS során kisebb-nagyobb ciszták alakulnak ki a petefészekben, ami megfelelő kezelés nélkül növelheti a kockázatot.
Endokrinológiai okok lehetnek még a szénhidrátanyagcserezavarok, az inzulinrezisztencia és a mellékvese betegségei is. Ezenkívül a különböző vírusos, illetve bakteriális fertőzések, mint az klamídia, gonorrea, ureplazma, mikoplazma, de a túlzott stressz, a dohányzás, az alultápláltság, az alkoholfogyasztás és akár egy pszichés trauma is előidézheti. Továbbá befolyásolhatja, ha az anyának véralvadási zavarai, illetve bizonyos immunológiai eltérése van. Utóbbi esetben az anya szervezete idegen testként kezeli a magzatot, ellenanyagot termel, sokszor már a beágyazódás sem tud létrejönni.
Árulkodó jelek
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy minden esetben fontos a folyamatos orvosi vizsgálat, azonban van néhány tünet, ami intő lehet: az enyhébb vagy erősebb alháti, ritkán egész alsó hátrészbe kisugárzó fájdalom, az időnként a menstruációs görcsöknél fokozottabban jelentkező panaszok, ritka esetekben súlycsökkenés, fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás, erős fájdalommal járó, öt-húsz percenként jelentkező méhösszehúzódások, barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés görcsökkel vagy anélkül, vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből, a terhesség ismert jeleinek hirtelen eltűnése (ez normál terhesség mellett is viszonylag gyakran előfordul).
Dr. Tekse István elmondta, a mesterséges megtermékenyítés, a lombikprogram, illetve az inszemináció előtt alapos kivizsgálás történik, ami a vetélés okait diagnosztizálja, kezeli, így nem jelent kockázatot. Mondhatni, nincs fokozott előkészületi szükség ilyen esetben, tekintettel arra, hogy az eltérések esetén addig nem végzik el a beavatkozást, amíg a problémák meg nem oldódnak. Más a helyzet természetesen egy ikerterhességkor, ez az állapot minden esetben emelkedett vetélési kockázattal jár.
Amennyiben a vetélés spontán lezajlik – ami az esetek zömében a menzesznél nagyobb volumenű vérzést jelent –, úgy a lelki gyógyulás után azonnal lehet próbálkozni. Ha a vetélés nem történik meg spontán, akkor műtéti úton kell befejezni az elhalt terhességet. Ezt követően két-három ciklus és a méhnyálkahártya megfelelő regenerációja után lehet csak próbálkozni egy újabb terhességgel.
Cikkünk eredetileg a 2018 szeptemberi GLAMOUR magazin MAMI mellékletében jelent meg.
