Akkor is jogod van a strandoláshoz, ha nem S-es a méreted és pont

Nyár van, mostanra égető kérdéssé vált számunkra bikinitestünk alakja és mérete. Én úgy tavasz környékén kaptam a fejemhez, hogy úristen, nem felelek meg a szépségipar és a társadalom által rám erőltetett ideálnak, pontosabban: felszedtem pár kilót. Aztán vettem magamnak pár új göncöt az edzéshez, vágtattam a futópadon, izzadtam a jógaszőnyegen, salátákat ettem, aggodalmaskodtam. Végül tartozom egy vallomással: nem lett belőlem címlaplány, sem pedig kifutómodell, nem akarták híres kortárs művészek megfesteni bájaimat azóta sem, nem lettem sokkal egészségtudatosabb, mint voltam, a leadott két kilót pedig nyár végére minden bizonnyal visszaszedem. Szerencsére a nyugati társadalmak nőtagjainak csak a nagy része nyűglődik évről évre ugyanazzal, mint én, tehát a bikinitest milyenségével, de nem mindenki. Vannak például nők, akik nem utálják a súlyfeleslegüket, akik kilencven kilósan belenéznek a tükörbe, és szépnek látják magukat, vannak köztük címlaplányok és kifutómodellek, meg olyanok, akik híres kortárs festményeken is szerepelnek, szóval kiegyensúlyozottak és boldogok.

Te beleférsz a kapható fürdőruhákba?

Botos Erika plussize modellként a Miss Molett szépségversenyen debütált közönségdíjasként 2012-ben. Legnagyobb szakmai sikerei közé tartozik, hogy második helyezést ért el az angol Evolve plussize magazin címlaplány versenyét 2013-ban. Majd 2015-ben megalapította a Miss Curvy Hungary plussize szépségversenyt. Civilben marketing vezetőként dolgozik. „Magyarországon a plussize modell annyit jelent, hogy nagyobb ruhaméretet hord az átlagosnál, tehát a 34-től 42-ig tartó konfekcióméretnél” – mondja Botos Erika kérdésemre. „De tapasztalataim szerint ez külföldön kicsit másképp működik, mint Magyarországon. Amikor Londonban voltam castingon, ott azt tapasztaltam, hogy az angolok a plussize modellek felé is nagyon magas elvárásokat támasztanak: gyönyörű hibátlan bőrrel, izmos testtel, arányos, homokóra alkattal kell rendelkezniük akkor is, ha a ruhaméretük 46-os. Magyarországon nincsenek ennyire szigorú szabályok, igaz, ekkora kultusza sincs a plussize modelleknek. Angliában ugyanis a plussize lányokra külön divatmárkák szakosodnak. Magyarországon ez még sajnos gyerekcipőben jár, holott nagyon nagy igény lenne rá itt is. Hiszen ha egy nő elmúlik negyven éves, szült már pár gyereket, jön a menopauza, az esetek többségében már nem az XS-es és az S-es méretű ruhákat veszi le a ruhaboltok polcairól. Magyarországon a plussize nők, ha csinosak akarnak lenni, kénytelenek a turkálókból öltözni, mert ott találnak a méretükben egyedi ruhákat. Ezek a nők amúgy nagyon szívesen vásárolnának butikban is, ha lehetőségük lenne rá.”

Kérdésemre, hogy vajon miért a természetellenes karcsúság az etalon még mindig a divatszakmában, a következőt válaszolta: „több nagy tervező emelte már fel a szavát a nagyon vékony modellekkel szemben, de az esetek többségében a tervezők azt válaszolják erre a kérdésre, hogy a nagyon vékony lányoknak állnak legjobban a ruhák. Én ezzel nem értek egyet, és nagyon viccesnek találom például, amikor az alakformáló fehérneműt S-es méretű modellekkel próbálják eladni. Mind plussize, mind marketinges szemmel azt mondom, sokkal többet érnének a cégek azzal, ha az alakformálót valóban olyan lányokon mutatnák meg, akiknek van mit leszorítani. Valószínűleg azért tekintjük az extrém karcsúságot még mindig ideálisnak, mert az nem mindenki számára elérhető, megszerzése rengeteg munkával, kínnal és lemondással jár. Ismerek például olyan modelleket, akik addig éheztették magukat, amíg leállt a menstruációs ciklusuk, és a modellügynökségük még akkor is mínusz három kilót követelt tőlük. Az ember ahhoz vonzódik, ami nehezen elérhető számára, és a végletes karcsúság ilyen dolog. A plussize modellek nem sanyargatják magukat, hanem elfogadják alkati sajátosságaikat. Dolgoztam olyan bemutatón is, ahol plussize és vékony lányok is voltak. Nem volt köztünk verseny, teljesen kollegiális volt a viszonyunk. Viszont mi elég jókat nevettünk azon, hogy a backstage-ben betoltunk egy nagy tábla Milka csokit – jó, tízen, de akkor is. Az öltöző leghangosabb része mindig a plussize szekcióé volt.”

Sztereotípia az anorexiás modell? Bogár Nikivel beszélgettünk

Az egészségügyi kockázatok

Azt persze egyik interjúalanyom sem tagadta, hogy az elhízásnak komoly egészségügyi kockázatai lehetnek hosszútávon, és nem lenne teljes a kép, ha erről nem ejtenénk pár szót. Dr. Hadiné Jármi Sarolta dietetikus is roppant kategorikusan fogalmazta meg ezzel kapcsolatos szakmai véleményét: „a túlsúly az elhízás előszobája, tehát nem egészséges, de nem is annyira kóros, mint az elhízás. Utóbbi a leggyakoribb anyagcserét érintő betegség a világon a felnőttek és a gyerekek körében. Európában jelenleg a túlsúly és az elhízás felelős a 2-es típusú cukorbetegség 80%-áért, az ischaemiás szívbetegség 35%-áért és a magas vérnyomás betegség 55%-áért.” Ugyanakkor úgy látja, az egészségkultusz erősen túl van fetisizálva társadalmunkban. „Elég, ha arra gondolunk, mennyi étrend-kiegészítő, csodabogyó kering a piacon. A fitnesztermek, a jógaközpontok, az életmódtáborok, a fogyókúracentrumok, a reformtáplálkozási irányzatok, mind azt sugallják, hogy az egészség valami sok pénzt és időt felemésztő, nehezen elérhető dolog. Holott az egészséges életmódra való törekvésünknek magától értetődő, természetes folyamatnak kellene lennie. Viszont a túlzások minden értelemben károsak, nagyon fontos, hogy mértékletességre törekedjünk. Az ész nélküli fogyókúrák, a koplalás, bizonyos élelmiszerek kihagyása az étrendünkből előbb-utóbb hiányállapotokat idéznek elő, szintúgy megbetegedéshez vezetnek, mint a válogatás nélküli kontrollálatlan kalóriabevitel. A különböző táplálkozási zavarok, testkép-torzulások (pl. anorexia nervosa, bulimia nervosa, ortorexia és a többi) rendkívül összetett és nehezen kezelhető problémák. A szép testre, ideális alkatra való törekvés közben (amit sok esetben túlsúly miatti frusztrációk, kirekesztettség, gúnyolódás előz meg) sokan elveszítik a kontrolljukat, és komoly pszichés rendellenességek alakulhatnak ki náluk.”