Boldogság: a megelégedettség érzése, amit minden ember hajszol az élete során. Mindenki boldogságra vágyik, s reméli, hogy egyszer eléri majd azt a végső célt, ami megadja neki ezt a fenséges érzést. Hogy ki mitől vagy kitől várja a boldogságot, az változó: a karriertől, a pénztől, az új háztól, egy remekre szabott fogyókúrától, a szépségtől, vagy egy szerelemtől.
Ezeket láttad már?
Azonban amikor hajszoljuk a céljainkat, amelyek majd megadják nekünk a várva várt földöntúli érzést, hibát követünk el. Olyan ez kicsit, mint amikor valaki csak az úticélra koncentrál, és elfelejt rápillantani a tájra útközben.
A cél ugyanis az kellene, hogy legyen, hogy felismerjük azokat a pillanatokat, amikor boldogok vagyunk, és próbáljuk minél többször azt a tevékenységet végezni, amiben átéltük ezt a jó érzést.
A pszichológiában ezt flow-nak (áramlatnak) hívjuk. A flow-val járó tevékenységet nem azért csináljuk, hogy valamilyen jutalmat kapjunk cserébe, hanem a tevékenységgel járó örömért, intellektuális kielégülésért. Ilyen például, ha a barátaiddal összeülsz egy kártyapartira. Nem azért ülsz az asztalhoz velük, hogy minden kört megnyerj, hanem, hogy jól érezd magad, nevess, beszélgess, egyszerűen feloldódj.
Nem kell tehát nagy dolgokra gondolni, magasztos célokért küzdeni azért, hogy egy nap majd rád találjon a boldogság, ami aztán örökre veled is marad. Vedd észre a hétköznapjaidban, éld át, értékeld azokat az élményeket, amikor elvész az idő élménye. Sokan mondják erre, hogy oké, de ha én a herceget akarom, akkor nem a sakkozás hozza meg a boldogságom. De vajon, ha annyi keserűséggel várod, amennyi már összegyűlt benned, akkor észre fog venni a szerelem?
