Egressy Mátyás története egy ország tanulsága, szakértő mondja el, hogyan segíts JÓL krízishelyzetben
A január elején eltűnt Egressy Mátyás esete számos húrt pengetett meg az ügyet figyelemmel kísérők lelkében és fejében. Újra felmerült például a kérdés: laikusként vajon hogyan tudjuk támogatni a bajba jutott embertársainkat? Mit tegyünk a való életben, és hogyan viselkedjünk az online térben, hogy a segítség valóban segítség legyen, ahelyett, hogy hátráltatnánk a szakemberek munkáját? Sipos Anita krízisintervenciós szakpszichológus-jelölt és Dr. Bokor Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense voltak segítségünkre a kérdések megválaszolásában.
Ezeket láttad már?
Bolond. Részeg. Drogos – dobáljuk könnyedén a címkéket olyan esetben is, amikor nem biztos, hogy felcímkézett embertársunk helyzete egyértelműen fekete vagy fehér. Az ilyesfajta skatulyák sokszor inkább rombolnak, semmint építenek, és a legkevésbé sem kapacitálnak segítő hozzáállásra. Sipos Anita szerint a pszichológiai elsősegély bárki számára elsajátítható, nem kell hozzá pszichológusnak vagy más, segítő szakembernek lenni. Egy a lényeg, az emberség.
A tudatállapot útvesztői
Egy krízishelyzetben talán éppen az a legnehezebb, hogy nem tudjuk pontosan, mivel állunk szemben. Egy fiatal, aki bizonytalanul mozog, nem találja a telefonját, vagy láthatóan dezorientált, kívülről fáradtnak, ittasnak, vagy „furcsának” tűnhet, a háttérben viszont akut stresszreakció, pánikállapot, tudatzavar, vagy más, olyan pszichés krízis is állhat, amelyben az érintett már nem képes biztonságban felmérni a saját helyzetét.
A krízisintervenciós szakpszichológus-jelölt, Sipos Anita szerint bár a krízisdiagnosztika alapvetően szakemberi kompetenciát igényel, laikusként is láthatjuk azokat a jeleket, amiket érdemes komolyan vennünk. „Zavartság alatt azt értjük, amikor az adott személy nehezen tájékozódik időben, térben, vagy önmagában, nem tud helyénvaló döntéseket hozni, elveszíti a realitásérzékét, vagy láthatóan nem »önmaga«,” – magyarázza az alapvetéseket.
Kiindulásképp jó, ha figyelembe vesszük a laikus segítségnyújtás három alapszabályát.
- Nézz körül – mi történik valójában?
- Figyelj – mit mutat a másik teste, viselkedése, beszéde?
- Kapcsolódj – nyugodtan, ítélkezés nélkül!
Hogyan lehetsz hétköznapi szuperhős?
„Az első fontos lépés a helyzet megfigyelése és kiértékelése annak érdekében, hogy el tudjuk dönteni, ki(k) az érintett(ek), van-e súlyos fizikai sérülés, milyen kockázat merülhet fel, milyen érzelmi reakciókat látunk,” – fekteti le az alapokat Sipos Anita. Testi tünetek alatt olyasmiket értünk, mint például heves szívdobogás, kapkodó légzés, izzadás, remegés, hányinger, szédülés, hidegrázás, fej- vagy gyomorfájás, gyakori vizelési inger, torokszorító érzés, izomfájdalmak, gyengeség, akár bénultság vagy ájulás. „Vagyis annak jelei, hogy a test felfokozott, készenléti állapotban van” – magyarázza a szakértő.
Ami a gondolkodást illeti, Sipos Anita szerint jellegzetes „tünet”, ha úgy érzékeljük, olyan, mintha a személy „nem lenne önmaga”. Vagyis nehezen hoz döntéseket, összezavarodik, nehéz figyelnie vagy tisztán gondolkodnia, beszűkült a gondolkodásmódja, rosszul méri fel a helyzetet, elveszíti a realitásérzékét, nem alszik, elutasíthatja a segítséget stb.
„Szélsőséges érzelmek is megjelenhetnek ilyenkor, így például pánik, erős félelem, dühkitörések, kétségbeesés, tehetetlenség, közöny, vagy épp indokolatlan feldobottság. Előfordulhat fokozott szorongás, feszültség, bezárkózás, hallgatás, szégyen, bűntudat vagy mások hibáztatása. Nem mindenkinél jelenik meg minden jel, de ha ezek közül több egyszerre és hirtelen jelentkezik, az figyelmeztető lehet, és érdemes komolyan venni,” – zárja a sort a szakértő.
Amennyiben ezeket a jeleket észleljük, következő lépésként érdemes odalépni a másikhoz, bemutatkozni és megkérdezni, hogyan érzi magát. „Jó, ha mindezt ítélkezés nélkül, aktív figyelemmel tesszük! Érdemes ilyenkor nyugodtan, türelmesen kommunikálni a másikkal annak érdekében, hogy valóban képesek legyünk feltérképezni az aktuális szükségleteit. A cél a bizalom kialakítása és a nyugodt légkör megteremtése!” – emeli ki Sipos Anita. Nem biztos, hogy az érintett személy készen áll elfogadni a segítségünket.
Ez esetben olyan támogató mondatokkal is sokat segíthetünk, mint például: „látom, hogy ez most nagyon nehéz lehet neked, itt vagyok veled egy kis ideig.”
Fontos tudni, hogy a segítség elutasítása csak akkor értelmezhető, ha a személy tudatos, tájékozott és érthetően fejezi ki az akaratát.
„Ha valaki nem válaszol, nem tud kapcsolatba lépni velünk, vagy nem képes alapvető információkat megadni magáról (pl. nem tudja megmondani a nevét) akkor nem döntésről, hanem súlyos állapotról van szó, ilyenkor mentőt kell hívni,” – húzza alá a szakértő.
Így tudod megkülönböztetni, hogy pánikrohammal vagy szorongással állsz szemben
A harmadik, kapcsolódási lépésben jó, ha gyakorlati segítséget ajánlunk fel az illetőnek. „Ha megkérdezzük tőle, mire lenne szüksége, adjunk neki néhány opciót, döntési lehetőséget, például felajánlhatjuk a társaságunkat, vagy hogy segítünk neki információt szerezni, vagy együtt kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Konkrét, fizikai segítséget is érdemes felajánlani, pl. egy pohár vizet (amennyiben ott és akkor elérhető). Fontos tudni, hogy a pszichológiai elsősegélynyújtás nem a helyzet megoldásáról, hanem a kapcsolódásról szól, amely által megteremthetjük a további segítségkérés lehetőségét, vagy akár az ellátásba jutás lehetőségét,” – magyarázza Sipos Anita.
Orientálódni on- és offline
A tájékozódás és a helyzet kiértékelése nemcsak a való életben, hanem az online térben is éppoly fontos lehet. Egy eltűnés híre nemcsak az érintettek közvetlen környezetét rázza meg, hanem a tágabb közösséget is, akik – az online tér adottságainak köszönhetően – együtt próbálhatják meg értelmezni a történteket. Nem mindegy azonban, hogyan teszik azt.
Dr. Bokor Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint az ilyen eseteknél különösen fontos, hogy hiteles forrás(ok)ból tájékozódjunk, hiszen – adott esetben – emberéletek múlhatnak rajta. Hiteles forrásnak számítanak a hivatalos szervek által közölt információk, és (eltűnt személy esetén) a közös ismerősök is, amennyiben rendelkezünk ilyennel. A közös ismerősöktől származó információkat azonban érdemes fenntartással kezelni, – int a szakértő.
Hogyan segítsünk át valakit egy pánikrohamon? Ezekre a szempontokra érdemes odafigyelni
„Egressy Mátyás eltűnése tömegeket mozgatott meg az on- és az offline térben is. Az eltűnés tényének közösségi médiában való megosztásával önmagában semmi gond nincs, – hiszen ez az alacsony belépési küszöbű segítségnyújtás egy formája. A megosztás akkor válik problémává, amikor hozzáteszünk a történethez. Ennek következtében (szándékolatlanul és minden rosszindulattól mentesen is) el tud menni a kommunikáció a fals információk irányába, – ez pedig megnehezítheti az eltűnt személy megtalálását, az eset szakmai megítélését-, kezelését, akár az ilyen esetekben használatos protokollok követését,” – magyarázza a szakértő.
Dr. Bokor Tamás szerint a történetekhez való hozzáköltés egy szociálpszichológiai mechanizmuson alapul: a pletykálkodásnak ugyanis csoport összetartó ereje van. Másrészt, emberként hajlamosak vagyunk tovább gondolni a jelenségeket, ezzel együtt gyakran belelátunk olyat, amire nincs empirikus bizonyíték.
Mi az áldozathibáztatás, és miért kell sürgősen leszoktatni róla a társadalmat?
„A spekulációk kialakulása visszatérő jelenség. Láthattunk hasonlót annak idején a West-Balkán tragédiánál; az első percekben, órákban nem lehetett tudni, hogy mi történt valójában, mégis elkezdtek terjedni a különböző (később falsnak bizonyuló) hírek késelésről, majd elkezdtek jönni a posztok arról, hogy kit késeltek meg és azt milyen bőrszínű emberek tették... Volt, aki még az elkövetőket is vélelmezte látni! Mindenki hozzáköltötte a történethez a magáét, a végére pedig konfúzzá vált az egész,” – hoz egy szemléletes példát. Egy ilyesfajta tömegjelenség könnyedén le tud szűkülni egy olyan narratívára, amellyel az emberek nagy része könnyen tud azonosulni.
„Jó példa erre a 2016-os »Illés bácsi cukrászdája« című eset, amelynek annyi volt a lényege, hogy Gödöllőn az élelmiszerfelügyelet bezáratott egy cukrászdát, mire – szinte azonnal – az került fókuszba, hogy szegény nyugdíjas bácsit nem hagyják dolgozni, nem pedig az, hogy az üzlet, és az abban árult finomságok közegészségügyi kockázatot jelentenek. Minél több a misztérium egy-egy ilyen történet mögött, annál virálisabb lesz, mint online a tartalom, és – mint egy hógolyó effektus – annál nagyobb esély van rá, hogy további, fals információkkal duzzadjon fel a történet,” – magyarázza Dr. Bokor Tamás.
Épp ezért fontos, milyen forrásból tájékozódunk és pontosan miket osztunk meg a közösségimédia-felületeinken. Dr. Bokor Tamás szerint érdemes:
- Végig nézni, mennyi egzakt információ található meg az „eredeti” keresőposztban. Minél több konkrétumot tartalmaz, annál jobb! (Egy eltűnés esetén például hol látták az illetőt utoljára, milyen ruházatot viselt...)
- Jó, ha társul hozzá egy jó minőségű fotó. (Ez is sokat elárul az eredeti poszt helyénvalóságáról.)
- Megnyugtató lehet, ha már sok helyen „szembejött” a megosztás az online térben, esetleg rendelkezünk olyan ismerőssel, akinek az eltűnt (valóban) közvetlen ismerőse.
- Érdemes elgondolkodni azon is, földrajzilag milyen távolságra vagyunk az eltűnttől. Ha nagy távolságokról beszélünk, nem biztos, hogy érdemes megosztani az eltűnés tényét.
- Funkciótlan Facebook csoportot alapítani a megkeresésére, mert hiába hozzuk azt létre jó szándékkal, a fent említett tömegmechanizmusok könnyedén el tudják vinni a beszélgetést zavaros vizekre.
Férfiak a csendben: A családon belüli erőszak rejtett áldozatai
Kívülállóként (is) segíteni
A csoportkohézió segítségnyújtásra gyakorolt hatása nemcsak online, hanem offline is éreztetheti a hatását. Sipos Anita szerint a szociálpszichológiában létezik egy úgynevezett „járókelő-effektus”, más néven „kívülálló hatás”, melynek lényege, hogy minél többen vannak jelen és lennének képesek segíteni egy társas helyzetben, annál valószínűbb, hogy elmarad a segítségnyújtás.
„Ennek egyik magyarázata a felelősség megoszlása, vagyis, hogy minden személy úgy érzi, kisebb felelősség terheli, mintha egyedül lenne jelen. A társas befolyás és a normák szintén segíthetik, vagy akadályozhatják a segítségnyújtást, mivel bizonytalan helyzetben az emberek sokszor mások viselkedésének megfigyelésére hagyatkoznak annak eldöntésére, hogy ott és akkor indokolt-e a segítségnyújtás.”
A szakértő szerint bonyolult csoportdinamikai folyamatok is befolyásolják a segítségnyújtást. „Könnyebben segítünk azoknak, akikkel tudunk azonosulni, vagy valamilyen szempontból saját csoportunk tagjának gondolunk. Sokszor nem a közöny miatt marad el a segítségnyújtás, hanem mert ezek a társas helyzetek kétértelműek és bizonytalanok, szorongást keltenek bennünk, nem feltétlenül tudjuk, mit kellene tennünk,” – magyarázza.
A csoportkohézió torzító hatása ellenére Sipos Anita nem látja annyira borúsnak segítségnyújtásra való hajlamot Magyarországon. „Személy szerint egyre több pozitív példát látok segítségnyújtásra, civil kezdeményezésekre, ismert emberek kiállására, ezért azt gondolom, hogy jó úton haladunk, nem reménytelen a helyzet itthon.” Ezzel együtt úgy véli, annak érdekében, hogy még inkább növeljük a segítségnyújtás társadalmi elterjedtségét, fontos lenne a belső motiváció és a segítségre szorulókkal való empátia és azonosulás elősegítése, hiszen bármelyikünk bármikor kerülhet nehéz helyzetbe.
„Az együttműködést támogató normák oktatása, a személyes példamutatás, a médiában bemutatott együttműködő viselkedések előmozdíthatják a cselekvést. Ha bajba kerülünk, jelezzük egyértelműen, kitől és mire van szükségünk, ne általános segítségért kiáltsunk; nagyobb eséllyel kapunk segítséget, ha konkrétan megszólítunk valakit, például »Ön ott, a piros kabátban!« stb.”
Egy krízishelyzetben ritkán tudjuk csak megváltoztatni a történteket, azon viszont nagyon is tudunk alakítani, hogyan reagálunk rájuk. A figyelem, a felelős tájékozódás és az ítélkezésmentes jelenlét nem hangos gesztusok ugyan, mégis életeket befolyásolhatnak. Talán ennyivel tartozunk egymásnak: emberséggel – on- és offline egyaránt!
Krízishelyzetben azonnali, ingyenes és anonim lelki segély érhető el Magyarországon a 116-123-as számon éjjel-nappal (Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége). A sürgősségi ellátás a lakóhely szerint illetékes pszichiátriai szakambulancián vagy kórházi osztályon érhető el beutaló nélkül. Budapesten a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízis Intervenciós Osztálya (1074 Bp., Alsó erdősor u. 7.) vagy a Semmelweis Egyetem Sürgősségi Pszichiátriája (1083 Bp., Balassa u. 6.) kereshető fel. Életveszély esetén a 112-es segélyhívó hívandó.
