Ételpazarlás: mit jelent ez az éghajlatra nézve, és mit tehetünk mi?
Egyes kultúrákban illik, másokban nem otthagyni némi maradékot a tányérodon. Például Indiában és Japánban az üres tányér azt jelzi, hogy ízlett és jóllaktál, míg Kína bizonyos részein a tányér tartalmának teljes elfogyasztása azt üzenheti a házigazdának, hogy a kínált étel nem volt elég. Így vagy úgy, a világon megtermelt élelmiszer harmadát elpazaroljuk az ENSZ Élelmezésügyi Világszervezetének (FAO) adatai szerint. És ennek csak egy része a maradék kidobása. A másfélfok.hu utánajárt, hogy mit jelent ez az óriási pazarlás az éghajlatra nézve, és mit tehetünk mi.
Ezeket láttad már?
Élelmünk elpazarlása valójában már jóval azelőtt megkezdődik, hogy az tányérunkra került volna. Ugyanis itt nemcsak a kukában landoló ételre kell gondolnunk, hanem a teljes élelmiszer-ellátási lánc során keletkező élelmiszer-hulladékra. A kidobott élelmiszer pénz az ablakban.
A kidobott élelmiszer a megtermeléséhez szükséges erőforrások, mint például termőföld, víz, munkaerő elfecsérlése.
Az élelem pazarlása tovább erősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket, hisz azok, akik rászorulnának, nem jutnak hozzá a szükséges élelemhez, míg azok, akiknek túl sok van, egyszerűen kidobják azt. De hogy hat mindez a Föld éghajlatára?
Ha a Földön elpazarolt élelem maga egy ország volna, akkor a világ harmadik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója lenne, Kína és az Egyesült Államok után, a World Resources Institute szerint. Valójában az élelmiszer-hulladék négyszer több üvegházgáz kibocsátást eredményez évente, mint a légi közlekedés, vagyis nagyjából hasonló mennyiséget, mint a közúti közlekedés. Tehát abszolút nem elhanyagolható az éghajlatra gyakorolt hatása. Az éghajlatváltozás megfékezésére megoldásokat kidolgozó nemzetközi szakértői együttműködés (Project Drawdown) rangsorolásában a 80 megoldás közül 3. helyen áll az élelmiszer-hulladék csökkentése. Számítások szerint akár 8-11 százalékkal lehetne csökkenteni a globális üvegházhatású gázkibocsátást, ha minden élelmiszerrel kapcsolatos veszteséget kiiktatnánk.
Így takarékoskodj a vízzel: a pénztárcád is hálás lesz, és még a környezeted is óvod vele
Így takarékoskodj a vízzel: a pénztárcád is hálás lesz, és még a környezeted is óvod vele
Hol pazarolunk a legtöbbet?
Mire a termelőtől tányérunkra és tényleges elfogyasztásra kerül az étel, vagyis az élelmiszer-ellátási lánc elejétől a végéig, különböző mértékű veszteségekkel számolhatunk. Hogy a lánc mely pontján veszítünk a legtöbbet, az persze függ attól, hogy milyen termékről beszélünk, és hol vagyunk a Földön. De szakértők egyetértenek abban, hogy már a lánc kezdetén változtatni kell, például nem kellene annyi felesleget termelni. A később nem elfogyasztott étel ugyanis terheli az egész láncot, a műtrágya használattól kezdve, a csomagoláson, szállításon és hűtésen át egészen a főzésig minden mozzanatnak van környezetterhelése és szénlábnyoma. JoAnne Berkenkamp, a Natural Resources Defense Council szakértője szerint "jobb stratégiákat kellene kidolgozni a felesleges élelem termelésének elkerülésére […] az nem elég, hogy csak akkor kezdünk el gondolkodni az élelmiszer-hulladékon, amikor azt ki kell dobni".
Abban viszont már kevésbé értenek egyet a szakértők, hogy a lánc mely pontja a legveszteségesebb. Lássuk hát azokat, amelyek üvegházhatású gázkibocsátások szempontjából mindenképp jelentősek:
- A farmon
Az állattenyésztés kétségkívül az egyik legjelentősebb üvegházgáz-kibocsátó tevékenység, ugyanis az emberi fogyasztásra termelt legtöbb növénnyel szemben az állatok takarmányozása és nevelése több energiát és erőforrást igényel. Ráadásul a szarvasmarha és más kérődzők emésztésük során metánt termelnek, amiről tudjuk, hogy több mint 20-szor hatékonyabb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Ezért Jon Foley, a Project Drawdown ügyvezető igazgatója szerint "nem mindegy, hogy egy font salátát vagy egy font marhahúst dobunk el, hisz utóbbi előállítása jóval nagyobb környezeti terheléssel és szénlábnyommal jár".
- Az élelmiszer-ellátási lánc mentén
Brian Lipinski, a World Resources Institute szakértője szerint, nem lehet egy bűnös láncszemet kiemelni, mivel az üvegházhatású gázkibocsátások összeadódnak az élelmiszer-ellátási lánc mentén: a földművelés és állattartás módja, a szállítás módja, majd a hűtés és esetleg további elosztás mikéntje, végül az otthoni felhasználás, majd a hulladék sorsa mind befolyásolják egy adott élelmiszer szénlábnyomát. Lipinski szerint a megoldás egyrészt a termékek megfelelő, egyszerű címkézésében rejlik, hogy ne kelljen azokat idő előtt kidobni. Másrészről pedig olyan csomagolóanyagok fejlesztését sürgetné, amelyek kisebb szénlábnyommal bírnak, és tovább frissen tartják az élelmet.
Tippek a hétköznapokra: így csökkentsd az ökológiai lábnyomod!
Tippek a hétköznapokra: így csökkentsd az ökológiai lábnyomod!
- A használt földterületen
A földhasználat változása két irányból is kapcsolódik ehhez a komplex problémához. Egyrészről hozzájárul a globális éghajlatváltozás fokozódásához a következőképp. Egyre több földterületet vonunk művelés alá, főleg erdőirtások révén, így ezen földterületeknek csökken a széntározó képessége, tehát kevesebb légköri szén-dioxidot képesek megkötni. Ráadásul, ha ezt a földterületet olyan termékek előállítására használjuk, amiből egyébként is túltermelés van, akkor más erőforrásokat (víz, növényvédő szer, műtrágya stb.) is pazarolunk, mondta el Foley a Yale Egyetem klímaváltozással kapcsolatos híroldalának. Tehát ily módon a túltermelés és az erőforrások túl használata hozzájárul a globális éghajlatváltozás fokozódásához. Másrészről viszont maga az éghajlatváltozás is visszahat az élelemtermelésre, ugyanis az egyre gyakoribb és súlyosabb árvizek, aszályos időszakok (ami a magyar krumplinak is betesz), invazív fajok és kártevők megjelenése, valamint más környezeti változások megnehezítik a termelést.
Mit tehetünk?
Az élelmiszer-hulladék mind a magas, mind az alacsony jövedelmű országokban gondot jelent. Az alacsony jövedelmű régiókban a hulladék általában kevésbé szándékosan keletkezik, és nagyrészt az élelmiszer-ellátási lánc elején fordul elő, mint például tönkrement termény formájában a farmon, vagy a tárolás és elosztás során megromló élelem. A magasabb jövedelmű térségekben az élelmiszer-hulladék már jóval tudatosabban keletkezik, és az egész lánc mentén előfordul. A kiskereskedők és fogyasztók visszautasítják az esztétikailag nem megfelelő, dudoros, megnyomódott, eltérő színű termékeket, vagy egyszerűen csak többet vásárolnak, többet rendelnek, vagy épp többet szednek a tányérba, mint amennyire valójában szükségük volna. Egy négyszemélyes családnak évi 1600 USD-ba (kb. 460 000 Ft) kerül a háztartásban és étteremben keletkezett élelmiszer-hulladék, míg az Egyesült Királyságban egy átlagos családban évi 700 font (kb. 260 000 Ft) kerül a kukába a kidobott élelemmel. hivatalos becslések szerint Magyarországon évente közel 2 millió tonna élelmiszer vész kárba.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az egész élelmiszer-ellátási lánc mentén javítani kell a tárolásra, feldolgozásra és szállításra szolgáló infrastruktúrát – ez különösen fontos az alacsony jövedelmű országokban. A magas jövedelmű országokban, így Magyarországon is, a fentiek mellett különösen fontos a tudatos vásárlás és fogyasztás. Így nemcsak szénlábnyomunkat csökkenthetjük, de spórolunk is! Az alábbi hasznos tippeket hallhatsz a Tudatos Vásárlók Egyesületétől.
Gyakorlati tanácsok:
- Vásárolj helyi terméket, idény zöldséget, gyümölcsöt!
- Ha teheted, komposztálj! Ebben útmutatást nyújt például a Zöld Kör videója.
- Figyeld meg, mennyi élelmiszert dobsz ki! Nem használható még fel valamire?
- Ha az élelmiszer még ehető, de te már nem fogod elfogyasztani, esetleg más még szívesen fogadná. Próbáld ki az OLIO élelmiszer-megosztó applikációját!
- Magyarországon is működik Élelmiszerbank, akik a gyártóktól, áruházaktól mentenek élelmiszert, hogy azt rászorulóknak adják. Akár az ő munkájukat is segítheted!
Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.
