Évekig kell még várnunk a férfi fogamzásgátlóra - de miért is?
Már a hetvenes évek óta léteznek törekvések férfi fogamzásgátló kifejlesztésére, és a közelmúltban is ígéretes eredmények születtek. Miért nem sikerült mégsem napjainkig a piacra dobni egy ilyen készítményt?
Ezeket láttad már?
Az abortuszjogok közelmúltbeli megnyirbálása - főleg az Egyesült Államok visszalépése közel fél évszázad után - világszerte riadalmat váltott ki. Ennek fényében a fogamzásgátlás jelentősége is átértékelődött. Megnőtt az érdeklődés a művi meddővé tétel iránt - noha egyelőre arról nincsenek adatok, hogy a klinikákat újonnan megrohamozók közül hányan fognak ténylegesen a tettek mezejére lépni. A többség nem szeretne ilyen drasztikus megoldáshoz folyamodni ahhoz, hogy biztonságban megélhesse a szexualitását.
Ez előtérbe helyezte azt a problémát, hogy míg a nők számára egy sor fogamzásgátló módszer elérhető (tabletta, spirál, méhszájsapka, hüvelygyűrű, szimptotermális módszer stb.), a férfiak - amennyiben elzárkóznak a vazektómiától - csak az óvszerhez, illetve a megszakításhoz folyamodhatnak. A coitus interruptus (köznapi kifejezéssel, „majd vigyázok”) hatékonysága a WHO adatai szerintigen gyatra: alkalmazása mellett egy éven belül minden ötödik érintett nő teherbe esik. Az óvszerrel (pláne helyes használat esetén) már jobb a helyzet – csakhogy ezt (annak ellenére, hogy a szexuális úton terjedő betegségektől egyedül ez ad védelmet) a férfiak, illetve a párok egy jelentős része nem kedveli.
Közös felelősség
Ugyanakkor napjainkban egyre inkább elfogadott, hogy a fogamzásgátlás a pár közös felelőssége: egy 2017-es amerikai vizsgálatban a férfiak 80%-a így vélekedett. Közülük azoknak, akik nem kedvelik az óvszert, mintegy 87%-a nyilatkozta, hogy nyitott lenne valamilyen új módszer kipróbálására. Christina Chung-Lun Wang amerikai tudós, a visszafordítható férfi fogamzásgátló módszerek kutatója a Conversation tudományos ismeretterjesztő portálon megjelent cikkében idéz egy 2002-es, négy kontinensre kiterjedő vizsgálatot is, ahol a férfiak 55%-a mutatott nyitottságot. A megkérdezett nőknek pedig 98%-a támogatná ebben a partnerét. (Noha egy másik vizsgálat szerint mintegy 40%-uk aggódna, hogy a férfi elfelejti a tablettát minden nap bevenni – de valószínűsíthető, hogy ettől még nem feltétlenül zárkóznának el a kipróbálás elől.)
Joggal felmerül a kérdés, hogy ha ilyen nagy az érdeklődés és a nyitottság a férfi fogamzásgátlás új módszerei felé, miért nem jelentek meg azok a piacon. Az egyik ok a biológiában keresendő: a férfi szervezet spermiumból sokkal többet termel, mint petesejtből a női, így nagyobb dózisú hormonra van szükség, és nagyobb kihívás az erős mellékhatások elkerülése. A kilencvenes években kifejlesztett tabletta végül a túl erős mellékhatások miatt nem került forgalomba. A nők forgalomban levő készítményei is eredményezhetnek súlyos mellékhatásokat (trombózist például), de a gyártók feltételezik, hogy mivel a nem kívánt terhesség a nő problémája (testi értelemben mindenképp), így ő inkább hajlandó az egészségét kockáztatni a fogamzás elkerülése végett. (Ez sajnos igaz is – a hormonmentes megoldásokra még ma is túl kevés hangsúly esik.) A vizsgálatokban megkérdezett férfiaknak azonban csak negyede aggódott az esetleges mellékhatások miatt - úgy tűnik, többen vállalnák inkább ezek kockázatát, mint hogy tartósan óvszert használjanak. (Ettől függetlenül természetesen az a cél, hogy senkinek se kelljen komoly mellékhatásokkal küszködnie.)
Nagy üzlet? Az nincs benne
A másik - és, valószínűleg a nyomósabb ok - Chung-Lun Wang szerint a gyógyszergyárak elzárkózása: nem látják biztosítottnak, hogy az esetleges befektetéseik megtérülnének. Holott a hivatkozott felmérések alapján csak az USA-ban mintegy 17 milliósra becsülhető a leendő piac mérete. Az egyetemek és a WHO intézményei nem rendelkeznek olyan mértékű gyógyszerfejlesztési infrastruktúrával és akkora forrásokkal, mint a gyógyszergyárak, ennek megfelelően a kutatások is lassan haladnak.
A fejlesztés alatt álló módszerek közül a (gél, tabletta vagy injekció formájú) hormonális készítmények tesztoszteront és progesztint tartalmaznak, és csökkentik a spermiumszámot. (A tesztoszteronnak egy bizonyos mennyiség felett van ilyen hatása.) Jelenleg négy kontinensen, 400 párral tesztelnek ilyen készítményt. Az eddigi eredmények alapján, állítja Chung-Lun Wang, nem jelentkeztek súlyos mellékhatások, és a gél mindennapos alkalmazása nem okozott problémát. Ugyanakkor ezzel együtt is bonyolítja a helyzetet, hogy a készítmény csak három hónap után hatékony - és további vizsgálatokat igényel, hogy mennyire, azaz, milyen arányban jön létre nem kívánt terhesség az alkalmazása mellett.
Mindez sajnos azt jelenti, hogy még további évekbe kerülhet, amíg a férfi fogamzásgátló a piacra kerül. Azonban addig sem szabad elfelejteni, hogy a fogamzásgátlás nem a nő feladata, hanem a pár közös felelőssége.
