Az a baj a technológiai függőséggel, hogy az életünk egyharmadát a virtuális térben töltjük miatta
A közösségi média, a vele együtt járó információáradat és folyamatos elérhetőség-érzet olyannyira mindennapossá vált, hogy könnyű megfeledkezni róla: valójában NEM ez a normális alapállapotunk. Klausz Melindát, közösségi média szakértőt kérdeztük arról, milyen jelei vannak az online függőségnek, milyen hatással van az életünkre a konstans online jelenlét, és hogy vajon szükségünk van-e egy olyan detoxra, mint amit Tom Holland lépett meg nemrég.
Ezeket láttad már?
Augusztus 14-én Tom Holland az Instagramon jelentette be, hogy szünetelteti a közösségi média jelenlétét, méghozzá a mentális egészségének megőrzése érdekében. A Pókembert alakító színész külön kiemelte, hogy az Instagram és a Twitter számára már „túl stimuláló”, és belekerült egy kontraproduktív spirálba, amiben egyre több hírt, kommentet olvasott saját magáról, ami negatív hatással volt a mentális egészségére. Ezután csak egy rövid bejelentés erejéig tért vissza a képmegosztó felületre, hogy egy, a direkt fiataloknak kifejlesztett stem4 nevű mentálhigiénés applikációt népszerűsítsen.
A közösségi médiának való hátat fordítás radikális lépésnek tűnik, főleg egy olyan filmcsillagtól, akinek több milliós követőtábor figyeli minden bejelentkezését és posztját. Ugyanakkor az internettel való telítődés nem exkluzívan a hírességek „kiváltsága”, nem feltétlenül kell hatalmas követőszám ahhoz, hogy úgy érezzük, az alapvetően szórakozásra és kikapcsolódásra hivatott felületek már régen nem azt az élményt nyújtják, amit kellene - cserébe rengeteget időt töltünk rajtuk az addiktív algoritmusoknak köszönhetően.
Közösségi média egy szakember szemével
Klausz Melinda közösségi média szakértő bizonyos szempontból kétoldalúan közelíti meg a közösségi média témáját. Első könyvét Facebook, YouTube, Wikipedia és társaik címmel publikálta még 2009-ben, viszont a következő évben már egy internetbiztonságról szóló kötetet írt, mert hamar felismerte az online jelenlétben rejlő veszélyeket, és szeretett volna segíteni az átlagos felhasználóknak, hogy biztonságosabban navigálhassanak a virtuális térben. Külön felhívja a figyelmet, hogy a legnagyobb gond a technológiától való függésünk, és az: ha nem vagyunk kellően tudatosak, akár életünk egyharmadát tölthetjük a virtuális térben. Marketingben dolgozó szakemberként egyszerre „két oldalát” is látja az éremnek: a biztonságtudatosságot és a gyors kommunikációt. Abban egyetért, hogy a közösségi média remek marketingpotenciált rejt magában, viszont a reklámszakmában legális eszközöket használnak az ügyfelek megfogására, viszont vannak ezeknél az eszközöknél sokkal manipulatív mechanizmusok is.
A szakember szerint ez a környezet mindig is addiktív volt, már az internet hajnalán elkezdték mérni az ehhez való ragaszkodást, az internetfüggőséget az online és az azon kívül eltöltött időhöz viszonyították. Viszont az utóbbi években „fokozódott az addiktív jelenlét”, és ezzel együtt a mérési módszer is megváltozott: ma már az interneten eltöltött idő kétszeresét hasonlítják a való világban való létezéshez. Melinda véleménye szerint a függőség akkor jelenthető ki konkrétan, amikor az online szokásaink már az alvás, a munkaképességünk és az offline kapcsolataink fenntartásának kárára válnak.
A fiatal Z generáció híresen jobban ki van téve a közösségi média függőségnek, Klausz Melinda a Tiktokot hozza fel példának, amit tudatosan behálózó algoritmusokkal üzemelnek, könnyedén beszippantva a felhasználókat. Az már egyre inkább kezd begyűrűzni a köztudatba, hogy a hétköznapokon használt, mindenki számára elérhető applikációk a felhasználók figyelméből élnek, és az a céljuk, hogy minél több időt töltsünk egy-egy felületen a számunkra érdekes tartalmakat böngészve.
A képmegosztó oldalak előnyben részesítik a többek által kedvelt képeket és videókat, a szkember szerint pont ezért alakult ki a like-függőség, amely miatt a felhasználók – főképp a fiatal lányok és nők – hajlamosabbak többet megmutatni magukból egy-egy poszt erejéig a nagyobb social media befolyás érdekében. Az internet gyökeresen átírta a mindennapos szokásaink alapvető szabályait, az ismerkedéstől kezdve a kapcsolattartásig és az identitás kialakításáig az élet minden területére kihat, milyenek az internetes szokásaink.
Mikor jön el a detox ideje?
Hasonlóképpen meghatározó, mikor és milyen formában intünk búcsút hosszabb-rövidebb időkre a közösségi médiának. Klausz Melinda szerint ideális esetben „tudatosan kell kezelnünk” az eltávolodást, és nem hirtelen leválasztanunk magunkat a hálóról, mert az sokként érheti a szervezetet, és a váratlan megvonás stresszhormonokat termelhet a szervezetünkben.
„Viszont, ha van egy távolság, ráláthatunk, valójában milyen manipulatív rendszerek működnek, és feltehetjük a kérdést: Mivel manipulálnak engem?” A szakértő úgy gondolja, érdemes tesztelni a komfortzónánkat, mennyire függünk a „kütyüktől”, és mennyire vagyunk képesek tőlük függetlenedni – legjobb, ha az időszakos digitális detox az életünk részévé válik. A távolságtartást segíthetik szoftverek, amelyek monitorozzák és korlátozzák egyes applikációhoz való hozzáférésünket (mint a Forest és Space appok); illetve rendelkezésre állnak digitális jólétszolgáltatások, amelyek mérik az egy-egy applikációban eltöltött időnket is.
A szakember bátorítaná a kapcsolataink offline térbe való mozdítását, és meglepő módon van még egy trükk, amit fontosnak tart megemlíteni: merjünk unatkozni. Az üres perceinkben hosszútávon kifizetődőbb, ha nem rögtön a telefonunkért nyúlunk, hanem szabadon engedjünk a fantáziánkat, hiszen az unatkozási idő elősegíti a kreativitást. Bár a világhálón szó szerint minden földi információt elérhetünk, végtelen mennyiségű szórakoztató és edukatív tartalom áll rendelkezésünkre – de a jelenlegi állás szerint van egy olyan dolog, amire még egy szoftver, gép és mesterséges intelligencia sem képes, csak mi: igazán emberit alkotni a világunkban.
