Lehoczky Annamária, a Flora & Fauna nemzetközi környezetvédelmi szervezet klímaváltozás-szakértője és Milánkovics Kinga társadalmi vállalkozó, a Hekate tudatos öregedés alapítvány alapítója segít elkalauzolni bennünket abban, hol van pontosan a nők helye a bolygó védelmében, és miért játszanak kulcsfontosságú szerepet a klímapolitikában. Anélkül, hogy tudnának róla.
Ezeket láttad már?
Lehoczky Annamáriával a European Climate Initiative által szponzorált „Journalism and Science” regionális projekt keretén belül találkozhattunk, amelyen kutatók és újságírók ismerhették meg egymást látásmódját és alakíthattak ki hosszú távon jövedelmező kapcsolati hálókat.
Mit értünk klímapolitika alatt?
Lényeges tisztázni, mit értünk klímapolitika alatt. Lehoczky egy hivatalos definícióval készül: „A klímapolitika azon helyi, nemzeti és nemzetközi szintű politikák összessége, amelyek a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére, valamint a kockázatok csökkentésére és a már elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás elősegítésére irányulnak.” Azonban Milánkovics szükségét érzi, hogy a magyarázatot kiegészítse még egy szempontrendszerrel: hogy párhuzamosan valójában nem egy, hanem inkább három válság zajlik most a világban.
Az egyértelmű klíma-és ökológiai válság (hiszen az emberi tevékenységnek köszönhetően számtalan növény és állat éppen a hatodik kihalási hullámot éli meg) mellett a gondoskodási deficittel is meg kell küzdenie az emberiségnek. Véleménye szerint a gondoskodási rendszereinket, azaz a Föld természetes erőforrásait apasztottuk ki, használtuk el. Minden évben közelebb kúszik a januárhoz a Túllövés napja, amely egy jelképes emlékeztető, hogy az emberiség igénye az elérhető természetesen előforduló erőforrásokra meghaladja a bolygó újratermelési képességét. „A Föld erőforrásainak és a gondoskodási munkákat jobbára végző nők kizsákmányolása immár nem fenntartható, az ezzel kapcsolatos növekedési piramis-játék a végére ért” – vélekedik Milánkovics.
Nők szerepe a környezetvédelemben
A környezetvédelmi kiállás, az aktivizmus és a részvétel megtestesülhet egy állampolgár egyéni választásaiban, vagy döntéshozói szerepkörben való felelősségvállalásban. Az ENSZ női jogegyenlőséggel foglalkozó szerve 136 ország adatait vizsgálva kimutatta, hogy összesen 3 millió női politikus képviseli a választókat, amely a világ összes döntéshozójának csupán a 34%-a. Köztudott, hogy a nemek közötti nem csak fizetési, de reprezentációs egyenlőséget se sikerült elérnie egyetlen nemzetnek sem – ezek az adatok azért adnak okot aggodalomra, mert jelenleg a politikában, így a klímapolitikában is, túlnyomó részt a férfiak akarata érvényesül a nőkével szemben. A bolygóvédelmi harc éllovasaiként ismert őslakos és Globális Délen élő nők aktivistaként érvényesülhetnek, addig viszont a döntéshozatal „minden szintjén továbbra is alulreprezentáltak”.
Tényleg rosszabbul érinti a gazdasági válság a nőket? Közgazdász-szociológus válaszol
„A nők a férfiaktól eltérően értékelik a kockázatokat, és jellemzően családjuk és közösségeik jólétét helyezik előtérbe az erőforrás-gazdálkodási döntésekben.” A hagyományos férfi-női szerepek és tevékenységek megszabása, és az ezekhez való ragaszkodás szintén korlátozza a nők politikába való bekerülését, hátráltatja őket a temérdek otthoni láthatatlan és érzelmi munka bevállalása. Milánkovics szerint a férfiak általánosságban „nem elég érdekeltek” a gondoskodó jellegű struktúrák építésében és fenntartásában, az ő szemléletük a materiális javakat és a felívelő gazdasági fellendülést helyezi előtérbe – amelyet a Föld készleteinek kifogyasztásával már nem lehet tovább hajtani.
Természetesen a nemi egyenlőség a 21. században olyannyira szembetűnő, hogy a világszervezetek egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ne tegyenek valamit a mérleg egyensúlyba billentésének érdekében. Ugyanakkor Flora & Fauna szervezet szakértője emlékeztet, hogy a klímatárgyalásokra meghívott kormányzati delegációkban a nők aránya javult, viszont az ENSZ éghajlatváltozásról szóló keretegyezmény egyik kutatása kimutatta, hogy a plenáris üléseken az idő 74%-ban így is a férfiak ragadtak mikrofont.
A metszetszemlélet fontossága
A „nők” kifejezés ma már egy tág fogalomnak számít, amelyet kontextustól függően pontosítani kell, hiszen különböző kulturális/politikai/gazdasági és ökológiai hatások másképpen érintenek egy középosztálybeli fehér európai nőt, mint egy hátrányos helyzetű kisebbségű nőt ugyanazon a kontinensen. Az etnicitás és az osztályhelyzet, csakúgy, mint a gazdasági válság érintettségének vizsgálatánál, kulcsfontosságú tényező.
Az éghajlatváltozás negatív és romboló hatásai kétségtelenül mélyebben érintik a Globális Délen élőket, a szegényebb társadalmi réteget, a nőket és a lányokat. Lehoczky felhozza példának, hogy egy-egy természeti katasztrófa után a nők jobban ki vannak téve a nemi erőszaknak, az iskolás korú lányok pedig kisebb eséllyel mehetnek vissza tanulni, mint fiú osztálytársaik. Ugyanígy, ahol kulturálisan nem elfogadott, hogy a nők úszni tanuljanak, ott egy árvíz alkalmával nem csak a személyes ingóságaik elvesztése, hanem az életük is a tét. Vagy ha a tűzifa, élelem és víz begyűjtése is a nőkre és lányokra hárul, akkor egy aszály bekövetkeztekor hosszabb távokat kell megtenniük ívóvízért. „Az éghajlatváltozás már most is súlyosan érinti a szegényebb közösségeket a hozamok mennyiségének és a minőségének csökkenése, illetve a növényi kártevők és betegségek növekedése miatt. Ráadásul a nők sokkal kisebb valószínűséggel jutnak kompenzációhoz terméskárok esetén, mivel az sokszor földtulajdonjoghoz kötött.”
Születésszabályozás, a test feletti önrendelkezés, női autonómia
Sajnálatos hazai és nemzetközi aktuálpolitikai döntések miatt manapság a legtöbb hír a női reprodukciós önrendelkezésről és annak csorbításáról szól. Pedig ez a téma nem a politikai hatalomszerzés miatt kéne, hogy kiemelt legyen, sokkal inkább klímapolitikai és esélyegyenlőségi kérdésekben fontos, számító tényező. Milánkovics kiemeli, hogy világszinten kifejezetten kevés nő számára adott a saját reprodukciós jogának gyakorlása, azaz „a nők nem annyit szülnek amennyit szeretnének, hanem sokkal többre kényszeríti őket a rendszer, amiben élnek”.
Ő a klímakatasztrófát enyhítő megoldásnak tartaná, ha a nőknek, és ténylegesen minden nőnek, hozzáférése és lehetősége adódna szabadon dönteni a gyerekvállalásról, mert szerinte ez már elegendő lenne a túlnépesedés irányának megváltoztatásához. Lehoczky viszont a lánygyerekek oktatásban való részvételével kapcsolatban beszél a születésszabályozásról. Az ENSZ nőjogi szervezete szerint, ma minden ötödik lányt férjhez adnak a 18. születésnapja előtt; minden negyedik lánydiákot kiemelnek az általános iskolából; és a világon 800 nő és lány hal bele a szülésbe minden egyes nap. A születésszabályozás kérdését, a megfelelő tudás elsajátítását és a biztonságos fogamzásgátláshoz való hozzáférést, tehát nem csak egy elidegeníthetetlen jogként kellene értelmezni, hanem esélyegyenlőségi és természetesen környezetvédelmi szempontból is prioritásként szükséges kezelni.
„Tudjuk, hogy ti sem tudjátok, hogy lehetne megmenteni a világot, de legalább látni szeretnénk, hogy igyekeztek”
A klímapolitikai célkitűzések ezidáig a nemzetállami döntéseket tükrözték: kevés eredményt hozó, a gazdasági és monetáris nyereségeket szem előtt tartó jogszabályok és keretrendszerek születtek, melyek megalkotásából sokszor a szakmabelieket is kihagyták a nőkkel egyetemben. A bolygó védelme egy közös misszió, amelyben nem szabad teret hagyni a szexizmusnak és az elnyomás semmilyen formájának, hanem több dimenziós gondolkodással kell kreatív megoldásokat hozni – a Földért, az ismert világunk megmentéséért, az emberiségért. Számtalan konkrét megoldási terv látott már napvilágot, de az egészen biztos, hogy amíg a nők hangja, akarata és joga nem érvényesül, addig a klímapolitika sem tudja őket érdemben szolgálni.
Te is tehetsz azért, hogy fenntarthatóbb legyen az életünk - kezdd el kicsiben:
