Lehet, hogy nem volt divat, és generációk nőttek fel úgy, hogy azt hallgatták: „sírni a gyengeség jele". Vagy azt hogy „aki nyilvános helyen sír, az nem tudja kontrollálni az érzelmeit, tehát egy hisztérika". Mégsem Sanna Marin finn miniszterelnöknő az első, nyilvánosan síró politikus, de minden bizonnyal több szempontból új korszakot nyit.
Ezeket láttad már?
Különösen személyesen érint Sanna Marin könnyes tekintete, miközben a finn állampolgárokhoz beszél azután, hogy nyilvános lejáratókampányt indítottak ellene politikai ellenfelei amitt, mert jól érezte magát a szabadságán a barátaival, és bulizott egy jót.
A pityergés normális
Azért érint személyesen, mert én is azok közé tartozom, akik elég gyakran sírnak nyilvánosan, vagy legalábbis gyakrabban, mint ahogy azt a magyar társadalom normálisnak tartja. Általában frusztrációból szoktam sírni, ha úgy érzem, méltatlan helyzetbe kerülök, vagy nem tudom megoldani az adott helyzetet, pedig nagyon szeretném. Nem szoktam emiatt elnézést kérni, mert azt gondolom, a sírás nem véletlenül az egyik reakciónk. Feszültséget old, megszabadulsz a kortizol hormontól, ami segít a túlélésben a nehezebb helyzetekben.
Nem vagyunk hozzászokva, hogy felnőtt emberek nyilvánosan elsírják magukat, ha megtörténik velünk, zavarban vagyunk, mentegetőzünk, elnézést kérünk. Ha egy másik ember sírja el magát, lesajnáljuk, gyengének tartjuk, vagy egyszerűen gyenge idegzetűnek. Nincs igazunk. Sanna Marin az elmúlt héten sok-sok mindent tanított nekünk, az egyik az, hogy nőként még mindig bőven van mit harcolnunk az egyenlő elbírásálért, megítélésért, mert ugye ki az ördög indított volna lejárató kampányt egy férfiről, aki a barátaival bulizik a szabadnapján, hacsak nem valamilyen illegális tevékenység is folyt a buli alatt?
Táncolni és bulizni mert a finn miniszterelnök, Sanna Marin, mozgalom lett belőle
A másik, amit tanultunk az az, hogy az őszinte beszéd és az érzelmek nem hiányozhatnak a közbeszédből sem, mert politikusként és vezetőként is párbeszédet folytatunk, és az életben vannak nagyon frusztráló, szomorú helyzetek, amik érthetően heves érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk. Az érzelem, az empátia érték, még akkor is, ha időnként a modern társadalmakban úgy tűnhet, hogy ez olyasmi, amit rejtegetni kell.
Nem Senna az első politikus, aki elsírta magát, nézd csak meg ezt a videót:
A síró politikus és vezető teljesen normális. Olyan feszültségben élnek, olyan nagy felelősség van a vállukon, annyira sokszor erősnek kell lenniük, a célra kell koncentrálniuk, hogy teljesen érthető, hogy bizonyos helyzetekben eltörik a mécses. Azzal, hogy kimutatják az érzelmeiket ráadásul azt mutatják az embereknek, hogy az érzelmek nem szégyelnivalók, az empátia, a nehéz helyzetekre, háborúra, veszteségekre, frusztráló helyzetekre való emberi reagálás repertoárjában igenis benne van a sírás, és ennek megvan a biológiai oka is. Az empátia, az érzelmek is emberré tesznek bennünket.
