Kipróbáltam, hogy milyen, ha egy hétig nem panaszkodom: az eredmény megdöbbentett
„Szerelmi meteorológia ide vagy oda, imádom ezt a fiút!” Az egynyári szerelem abszolút szakértőjeként írok, bizony én is átéltem ilyet. Csak hát az elején még nem tudtam, hogy jön az ősz, és megy a srác.
Ezeket láttad már?
Elmesélem egyetlen egynyári szerelmem történetét, már amennyire szerelem volt. Tizennyolc éves voltam, és szerintem csak nagyon szerettem volna szerelmes lenni. A barátnőimmel nyaraltunk először külön egyikük Balaton-parti házában, amikor egyik barátnőmnek eszébe jutott, mennyire jó lenne, ha összehozna egy volt osztálytársával, aki egy bulin látott már korábban, kicsit beszélgettünk és jelezte, hogy helyes vagyok. Remélem, érzitek a történet súlyát.
Szabadság, szerelem
Szóval a barátnőm odahívta Karcsit a balatoni nyaralóba, ahol már érezhető volt köztünk a feszültség. Érdekes, most jut eszembe, hogy ezen a nyáron épp régi Júlia magazinokat olvastunk felváltva Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolán című művével, ami épp ezen romantikus női „regények” remek paródiája. Hogy ezt miért említem? Mert körülbelül ezt a mélységet közelítette meg ez a nyaram, csak akkor még nem tudtam, hogy mi kell nekem, meg sütött a nap is. Utóbbi azért fontos, mert megyőződésem, hogy a nyári felszabadultság, a fokozott szerotonin- és endorfintermelés még jobban hozzájárul, hogy mindenféle hülyeséget csináljunk, ami nagyon jól esik, és nem kell belegondolni. A gólyatáborból hazatérvén „hősöm” stílusosan a Hősök terén várt rám, ahol szakított velem, és hősiesen bevallotta, hogy a gólyatáborban – mármint az övében – összejött egy lánnyal. Ez így volt rendjén, azt hiszem, visszakaptam egy bugyimat is ott, bár nem emlékeztem, hogy valahol is bugyi nélkül közlekedtem volna azon a nyáron. Csak Petőfi jut eszembe, elváltunk egymástól, mint ágtól a levél. Körülbelül egy napig szürke, hideg tél lett, mert jött az ősz, és először éltem Budapesten a gimi után.
A szerelem elmúlik, de arról nem beszél senki, hogy mi marad utána
Ugorj fejest a szerelembe
De addig is volt egy vicces nyaram, mely során ide és oda járkáltunk főleg Budapesten, és kiderült, mennyire nem illünk egymáshoz, lévén két intelligens fiatalként azért beszélgettünk. Hogy levonjam a tanulságot: ha az ember arra vágyik, hogy legyen, akivel jókat szexel, legyen, aki bekenje a hátát naptejjel és rendbehozza az önbizalmát, akkor egy ismeretlen, ám láthatóan megbízható fiatalember az optimális megoldás. A kánikulában úgy ugrunk bele huszonévesen a szerelembe, mint ahogy fejest ugrunk a medencébe, szinte gondolkodás nélkül. Akinek komolyabb szándékai vannak, annak a szerelmi meteorológia jobb kilátásokat nyújt őszre vagy télre, amikorra már kiúszkáltuk magunkat a nyári szerelem tengerében. Persze lehet szerencsénk is, én húsz év tapasztalattal annyit láttam, hogy a komoly érzések nem a bikinis fesztiválokon szövődnek. Lehet nagy csalódás is a vége, ha az egyik beleéli magát, a másik meg csak élvezi a nyár adta korlátlan lehetőségeket. Persze ha egyezményes a nyári flört szintje, akkor minden szuper, nyár van és semmi baj!
Olvass tovább a szerelemről:
