„A Szex és New Yorknak köszönhetem, hogy önmagam lehetek” - Spilák Klárával, Carrie Bradshaw magyar hangjával beszélgettünk
A Szex és New York egy korszakos alapsorozat, amiből gyakran idézünk, vagy éppen felelevenítünk egy-egy ikonikus jelenetet. Sokunk életére volt hatással, segített át vagy épp segít még ma is egy-egy nehezebb időszakon, így van ezzel Spilák Klára színésznő is, aki Carrie Bradshow magyar hangját alakítja.
Ezeket láttad már?
Bármilyen hihetetlen, de a Szex és New York a Carrie Bradshaw karakterét megformáló magyar hang, Spilák Klára életére is fantasztikus hatással volt, amelyről a színésznő most, a GLAMOUR-nak mesél előszőr, őszintén. És persze feltesszük az örök nagy kérdést is, Mr. Big vagy Aiden?
Milyen volt az első találkozásod Carrie Bradshaw-val?
A gyermekeim édesapja egy amerikai szerelmével később is jó kapcsolatot ápolt, aki gyakran látogatott Magyarországra, így találkoztunk mi is. Akkor kérdezte meg tőlem, hogy nálatok nem megy a Sex and the City? Fogalmam sem volt róla, hogy mi az. Azt mondta, ha eljut ide is, akkor nekem kell szinkronizálni a főszereplőt. Eltelt pár év, egyszer csak csörgött a telefonom, és a gyártásvezető hívott, hogy Nikodém Zsigmond kezd egy új sorozatot, Szex és New York a címe. Váó! Ez nem lehet véletlen.
Egészen filmszerű.
Egyébként Sarah Jessica Parker nevét sem ismertem előtte, nem vagyok nagy filmnéző. Viszont sokkolóan jó volt a találkozás a sorozattal, egyszerűen beszippantott minket is. Nagyon jól beszélt a nőiségről, a kapcsolatok lehetetlenségéről, vágyakról, hogy ki mit él vagy nem él meg. Tényleg lenyűgözve kezdtük a munkát. Az egész édes, helyes, friss, üde és vicces volt, zseniális fordítással, nagyon szépen megoldották az Amerikában használatos szófordulatok és szleng magyarítását is. Akkoriban még együtt dolgoztunk a szinkronban és vinnyogva röhögtünk a lányokkal.
Ha most nézzük az sorozatot, néha találkozunk mára közhelyes gondolatokkal. De ezek a közhelyek akkor bizonyos esetekben hatalmas súllyal bírtak, hiszen itt beszéltek róla nyíltan, tabuk nélkül először. Amikor olvastad Carrie monológjait, érezted azt, hogy ezeket a gondolatokat talán te mondod ki először idehaza a figura által?
Abszolút! Az amerikaiak abban nagyon profik, hogy társadalmi üzeneteket ilyen könnyed sorozatokban közvetítsenek. Központi téma volt a nők egyenjogúsága. Először beszéltek arról – ez leginkább a mozifilmben volt téma –, hogy mi van, ha egy házaspár nem akar gyereket, vagy hogy lehet-e negyvenhez közel még szinglinek lenni? Idősebb nő járhat fiatalabb pasival? Előkerült a nemi identitás kérdése. Ezeket a témákat pedig sikerült elfogadtatni a sorozat nézőivel, azt mutatták, hogy ezekkel nincs semmi probléma. Azt üzenték: hidd el, hogy értékes vagy! És közben előkerültek olyan vicces vagy cikinek vélt helyzetek, amik minden komolyabb kapcsolatban eljönnek egyszer. Ilyen, amikor Carrie Big jelenlétében elpukizza magát. (nevet) Nagyon egyszerű, de nagyon emberi dolgok. Vagy eszembe jut, amikor Mirandának épp nincs pasija, és a DVD kölcsönzőbe menet mindig beszólnak neki a munkások az építkezésről. Aztán Miranda egyszer megelégeli, és odakiállt, hogy jó, ha ráérsz, gyere fel! A pasi persze azonnal kihátrál. Ez is olyan tipikus!
És a mai napig utalunk ezekre a kis történetekre egy-egy beszélgetésben.
Igen, így van. Bár elég sok olyan pontja van a sorozatnak, amit mai szemmel nézve kicsit problémásnak tartunk. De közben meg ma nem lehet számon kérni azt, hogy mi volt elfogadott tíz-húsz éve. Az azonban elvitathatatlan, hogy egy generáció meghatározó sorozatává és hivatkozási ponttá vált.
Jó tíz éve ültünk itt, ugyanebben a kávézóban és beszélgettünk. Elmentél a mosdóba, és a mellettünk lévő asztalnál azt mondta a lány a barátnőjének, hogy nem tudja, hogy mi történik vele, de mióta itt vannak, egy Szex és New York részben érzi magát. Gyakori, hogy ha megszólalsz, akkor Carrie az első, akire asszociálnak?
Persze, és ezek a legkülönbözőbb helyzetek, ilyen például, amikor postán, csekkbefizetés közben kérdeznek rá. De nem csak a csajok, sok pasi együtt nézte a barátnőjével a sorozatot, és a végén még meg is szerette. Szóval vannak férfi rajongók is... Előfordul, hogy megkérdezik, nem unom-e, hogy mindig előkerül ez a Szex és New York téma? De nem! Tudom, hogy nagyon sok nőnek sokat segített. Nekem is. Önreflexióra késztetett.
Amikor felhívtalak, hogy készül ez az interjú, azt mondtad, hogy már olyan dolgokról is mesélhetsz a sorozat kapcsán, amiről eddig nem nagyon tudtál.
Az én életemet érinti, de akiről szól, már nem él, így nem bántok meg vele senkit, ha most megosztom a történetemet. Amikor elkezdtük ezt csinálni, 2003 körül az én kapcsolatom a gyermekeim apjával már válságban volt. De az ember nehezen lép ki egy kapcsolatból, főleg három gyerekkel. Azt mindenáron meg akarod menteni, ráadásul a nők hajlamosak megmaradni az áldozat szerepben, inkább a nyakukba vesznek minden felelősséget. Én is ilyen alkat vagyok. Viszont ahogy néztem Carrie-t, rájöttem, hogy fontos vagyok én is. Hogy ez az én életem, és nem elégedhetek meg azzal a látszatbiztonsággal, ami körülöttem van. Elkezdtem érezni, hogy ebben nem veszhetek el. Attól, hogy valamit egyszer elkezdtem, és benne vagyok egy történetben, attól még nem lehetek a saját magam áldozata. Igenis érdemes kiállni magadért, még akkor is, ha ez néha fájdalmas. Szabad és kell is önzőnek lenni adott esetben. Én akkor azt mérlegeltem, hogy jó-e a gyerekeimnek, ha van egy boldogtalan anyukájuk? Vagy fogom őket, és elkezdem egyedülálló szülőként. Nekem ebben nagyon sokat segített ez a sorozat – jé, van világ, vagyok én és persze vannak pasik... Ahogy meghoztam a döntést, és előjött bennem a nő, kinyílt az univerzum. Kiderült, hogy évek óta vannak olyan férfiak, akiknek tetszem. Egy új virágzásnak indultam, bepótoltam mindent, ami kimaradt a kamaszkoromból. Akkor élsportoló voltam, onnan bekerültem a főiskolára, engem ez a pasizgatás és érezzük jól magunkat hangulat elkerült előtte. Szerintem semmi szégyellni való nincs abban, hogy közben ott volt a három gyerekem, ugyanolyan gondos és jó anya maradtam, mint előtte, csak végre önmagam lehettem. Ebben ez a sorozat iszonyatosan sokat adott nekem. Nézni Carrie-t, ahogy téblábol és keresi az útját, önmagát, a boldogságot. Samanthán kívül ez egyiküknek sem vállalt szingliség volt, csak voltak annyira tudatosak és szerették annyira saját magukat, hogy nem mentek bele bármibe, bármi áron. Amíg meg keresgéltek, miért ne élhettek volna meg szép és izgalmas pillanatokat?
Az arcotokban is vannak közös vonások Sarah Jessica Parkerrel.
Igen, bár a magasságunk biztosan különbözik. Néha egyébként Glenn Close-hoz is szoktak hasonlítani. (nevet.)
Az új sorozatnál sok hibát sorolnak a rajongók, ilyen például Samantha hiánya. Én bevallom, szerintem ez a része egy kicsit tényleg olyan, mint maga az élet. Húsz év alatt sajnos előfordul, hogy egy négyesfogatból kikopik valaki.
Ráadásul nehéz mit kezdeni egy figurával, aki hatvanévesen egyfolytában kamatyolni akar. Nyilván, ha vállalta volna Kim Catrall, akkor viszonylag nehéz feladata lett volna a sorozat íróinak, nagyon bele kellett volna nyúlni a személyiségébe. De ilyen Mr. Big is. Biget muszáj volt „meghalasztani”. Egy sorozat nem épülhet arra, hogy élünk boldogan és nincs az életünkben semmi konfliktus.
Ha már itt tartunk, Aiden vagy Big?
Aiden! Big...? No way! (nevet) De visszatérve, bevallom, nekem túl sokat ez a kilenc És egyszer csak epizód nem mutatott, miközben mindennel is tele volt pakolva. És ugye ott voltak olyan, már-már nevetségesen kínos pillanatok, amikor az amúgy agyon plasztikázott Sarah Jessica Parker ül a sebésznél, és azt mondja Carrie-ként, hogy neki még sohasem volt plasztikai műtétje... De ha már HBO, szerintem a Válás című sorozat egy olyan erős történet, ahol SJP igazán meg tudta mutatni, hogy mit tud színészként.
Ha találkoznátok, miről beszélgetnétek?
Biztosan nem a cipőkről. Miközben a lányom cipőmániás, én elvagyok az öt-hat pár cipőmmel... Szívesen találkoznék vele, bár az kicsit zavar, hogy mindig a színésznőt látjuk, én egy interjújában sem fedeztem fel mögötte az embert. Szeretem, ha egy színész mer őszinte lenni, és fel meri mutatni a gyengeségeit is – de nála azt érzem, hogy mindig szerepel. Az ő élete kifele szép és kiegyensúlyozott. Szóval nem tudom, mi lehetne a közös téma. Talán nem is érdekelném őt.
Azért, ha elmondanád neki, hogy mit kaptál Carrie-től, biztosan meghatódna... Az életed része maradt a figura, azon túl, hogy megismerik a hangod és összekötnek vele?
Nemrég mondtam fel valakinek szülinapi szöveget, mint Carrie. Olyan is volt, hogy egy rajongó meglepetés New York-i utat kapott, és kértek, hogy ahhoz mondjak fel kis szövegeket az állomásokhoz. De ezeken túl is eszembe jut. Mindig is hálás leszek Carrie-nek! Talán előbb vagy utóbb nélküle is meghoztam volna a döntést, hogy elhagyom a gyerekeim apukáját, de lehet, hogy akkor rosszabbul jöttünk volna ki belőle. Azt a folyamatot, ami bennem dolgozott, Carrie felgyorsította. Bár nehéz volt új életet kezdeni, de soha nem bántam meg ezt a döntést. Soha!
Olvass még több inspiráló nőről:
- 22 éves, és már megkapta a Magyar Filmkritikusok legjobb női főszereplőjének díját - Ismerd meg Román Katalint
- Sydney van den Bosch: „Nincs annál szebb dolog, mint amikor valaki megdicséri egy nőtársát” - interjú a GLAMOUR Women of the Year Az év közösségimédia-sztárjával
- „Nem hiszek a rivalizálásban. Együtt kell dolgozni, és örülni a másik sikerének” – Kovács Patríciával, a GLAMOUR Women of the Year Az év színésznője díj nyertesével beszélgettünk
