A terhességi toxémia minden kismama rémálma, és nem véletlenül
Egy rejtélyes betegség, ami a várandósok három-négy százalékát érinti, és gyakran az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti. Tudj meg mindent a terhességi toxémiáról!
Ezeket láttad már?
Sajnos a mai tényállás szerint az anyai elhalálozás négy fő oka az elvérzés, a trombózis, a fertőzés és a preeclampsia, azaz terhességi toxémia. Utóbbiról korábban azt hitték, hogy a betegség valamilyen mérgezésből ered, pedig korántsem erről van szó. A terhességi toxémia egy, kizárólag a terhességre jellemző, illetve a terhesség alatt kialakuló tünetegyüttes. Megkértük Dr. László Dánielt a Róbert Károly Magánkórház szülész-nőgyógyász szakorvosát, hogy mondjon el néhány hasznos információt a betegséggel kapcsolatban.
Nem mérgezés
Erre az összetett tünetegyüttesre jelenleg még nincs még tökéletes gyógymód. Nemcsak az anyára jelent veszélyt, hanem a magzat fejlődésében is súlyos következményeket okozhat. Legtöbbször a terhesség 20. hete után kialakuló magas vérnyomás (legalább két alkalommal négy órás időkülönbséggel 140/90 értéket elérő vagy afölötti vérnyomásértéket jelent) és a vizeletben jelentősen megjelenő fehérje a preeclampsia jellemzője. Korábban egy harmadik tünetet, a terhességi vizenyőt is, azaz a nagymértékű vizesedést is a tünetek közé sorolták, de jelenlegi ismereteink szerint ez mégsem kapcsolódik a betegséghez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hirtelen nagy mértékű vizesedés ne lenne kockázati tényező. Ha valaki hirtelen, nagy mennyiségű vizet kezd el felhalmozni a szervezetében, akkor a lehetséges okok között a preeclampsia is felmerülhet.
A mai orvostudmány a betegség pontos okát nem ismeri, csak különböző feltételezésekre lehet hagyatkozni. Vélhetően már a terhesség korai szakaszában, a méhlepény és a méhnyálkahártya közötti kapcsolat kialakulása során fellép egy beágyazódási és lepénykialakulási zavar, ami a később megjelenő tüneteket okozhatja. Feltételezések szerint egy rosszabb lepényi vérellátás, és a lepény úgynevezett oxidatív stressz-állapota is felelős, emellett preeclampsiás betegeknél az érösszehúzódás és az érttágító-faktorok arányának az egyensúlya is megbomlik. Az érösszehúzó-faktorok lesznek magasabb számban és ennek következménye a magas vérnyomás jelentkezése, illetve a fehérjeürítés.
Nem vagy egyedül! A várandósság utáni depresszió teljesen normális
Ezek a legfontosabb tünetek
Ha a terhesség 20. hete után emelkedik a vérnyomás, akkor ez terhességi magasvérnyomásra utalhat, viszont ha ehhez a vizelet fehérjeértékének eltérése is társul, és egyéb kísérő tünetek is jelentkeznek (úgy mint, a vérkép, máj- és vesefunkciók eltérése), akkor preeclampsiáról beszélhetünk. Ha ehhez pluszban fejfájás, látászavar, gyomortáji, illetve jobb oldali, májtáji fájdalom társul (ami a májtok feszüléséből adódhat) az már súlyos preeclampsiát jelent. A betegség fennállásakor előállhat pszichésen megváltozott tudatállapot is, jelentkezhet nehézlégzés és mellkasi fájdalom is. Ha ilyeneket észlel valaki a terhessége alatt, akkor azonnali vizsgálat javasolt és ellátást igényel.
Gyanú esetén először egy vérnyomásmérést, és egy vizelet fehérje vizsgálatot végeznek. A második körben egy részletes laborvizsgálat történik, vérkép, májenzimek, vesefunkciók vizsgálata, vizeletből a fehérjeürítés pontos meghatározása, illetve természetesen egy ultrahang végzése, magzatot érintő vizsgálatok is történnek. Sajnos súlyos szövődményei lehetnek a betegségnek, például az úgynevezett eclampsia, amikor a tünetek görcsrohammal párosulnak, illetve lepényleválás is egy lehetséges szövődmény lehet, ami mind az anya, mind a magzat életét veszélyezteti. Ugyanilyen szövődmény lehet az úgynevezett Hellp-szindróma, ami vörösvértestek szétesést, emelkedett májenzimeket és alacsony vérlemezke számot jelent. Ez is egy súlyos, életet veszélyeztető következmény lehet.
Ők vannak veszélyben
A várandósok 3-4 %-át érinti a betegség, és vannak úgynevezett magasabb kockázati csoportba tartozó érintettek. Mindenképpen magasabb a betegség kialakulása azoknál, aki 18 év alatt vagy 40 év felett esik teherbe, vagy a korábbi terhessége során már jelentkezett a betegeség. Azoknak is különösen figyelniük kell magukra, akiknek a családjukban már korábban előfordult, vagy adott esetben maguk preeclampsiás terhességből születtek. Magasabb kockázati csoportba tartoznak azok, akinek már a terhesség előtt valamilyen tartósan fennálló betegségük van, magas vérnyomásuk, cukorbetegségük, bármilyen autoimmun betegségük, krónikus veseelégtelenségük, szív- és érrendszeri betegségük. Az ikerterheseket, a túlsúlyosak, illetve azokat is ide különös figyelemmel kell vizsgálni, akik alacsonyabb súllyal születettek. Sajnos a betegségre való hajlam öröklődhet, így ha valakinek a családjában anyai ágon előfordult ilyen jellegű probléma, akkor 2,9-szeres a kockázata, hogy később a gyermeknél is kialakuljon ez az állapot.
Így kezelik
A preeclampsia a terhesség befejezésével szűnik meg, a kialakult betegségre kizárólag tüneti kezelést tudnak alkalmazni. Fehérjepótlás illetve a vérnyomás csökkentése lehet egy megoldás, ám míg a magas vérnyomás csökkentése az anyai a magas vérnyomásból eredő anyai szövődményeket kivédi, addig a magzati szövődményeket nem csökkenti. Ha valakinél kialakul ez a betegség, egy ideig lehet próbálkozni a kezelésekkel, de sajnos az is előfordulhat, hogy a terhességet mihamarabb be kell fejezni. Annál jobbak az esélyek, minél később alakul ki, és közelebb van az anya a terminushoz. Egyes tanulmányok korai és késői preeclampsiáról beszélnek, aszerint, hogy a 34. hét előtt vagy után lép fel az állapot. Egyértelmű tapasztalat, hogy a betegség lefolyása rosszabb a korán fellépő verzió esetén és a baba életkilátásai is jobbak, ha késői a betegség kialakulása.
5 tipp, hogy biztosan egészséges legyen a terhességed
Fő a megelőzés!
Már a terhesség 12. hete után érdemes kiszűrni a betegségre utaló jeleket. Sajnos a jelenlegi állás szerint a társadalombiztosítás nem támogatja a preeclampsia szűrést, viszont az előzetes felmérések után, ha indokolt, mindenképpen javasolni fogják a vizsgálatot. Bizonyított tény, hogy probléma esetén kis dózisú acetilszalicilsav szedésével, ami a 16. hét és a 36. hét között történik, csökkenthető a kialakulás kockázata. Egyes feltételezések szerint bizonyos étkezésbeli megszorítások, és E vitamin, különböző koenzim q10 bevitele is segíthet, de tudományosan ez még nem bizonyított.
Ne maradj le cikkeinkről a várandósság témájában!
