Ha ezeket hallod a párodtól, arra rámehet nemcsak a kapcsolatod, de akár az egész önbecsülésed is
Egy párkapcsolatban nemcsak a tettek, hanem a szavak is mély sebeket ejthetnek. Vannak mondatok, amelyek látszólag ártatlanok, valójában viszont hosszú távon rombolják az önbecsülést és a kötődést. Limpár Imre tanácsadó szakpszichológust „Az Erőforrásaink leltára” című lendületes előadását követően kérdeztük. A szakember segít felismerni, mikor lépünk át egy határt – akár a tudtunkon kívül.
Ezeket láttad már?
Sokan nem is gondolnák, hogy egy-egy visszatérő kifejezés mennyit elárul a kapcsolat érzelmi légköréről. Van, amikor a „hülye vagy” valóban bántás, míg máskor egy szeretetteljes ugratás. A különbség mindig a mögötte lévő szándékban, kontextusban és érzelmi mintázatban rejlik. A szakértő szerint a verbális abúzus nem egyetlen mondatból ismerhető fel, hanem abból, hogyan bánunk egymással nap mint nap. A pszichológus szerint ezek mögött sok esetben nem elsősorban szándékos bántás, hanem mély, öröklött érzelmi mintázatok, és ezekre ráépült szokások állnak, amelyek csak tudatos munkával írhatók át.
A mondat, és ami mögötte van
„Nagyon fontos, hogy a felek közötti érzelmi hidak a lényegesek, és a mondatok erre épülnek rá” – kezdi Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus. „Például ha az egyik fél odaszúrja a másiknak: »Hát te hülye vagy«, azt lehet úgy mondani, hogy utána egy gigantikus veszekedés kerekedik belőle. De ugyanígy lehet egy szeretetteljes poén is, ha a helyzet, a hasonló humorérzék és a közös szókészlet ezt engedi. A különbséget mindig az érzelmi töltet adja.”
A szakértő szerint nem szabad kiragadva elemezni egy-egy mondatot, mert a hangulat, a testbeszéd és a kapcsolat általános minősége dönti el, hogy bántó vagy ártalmatlan megjegyzésről van-e szó.
A „te-mondatok” a legveszélyesebbek
„A konfliktuskezelés egyik fő szabálya, hogy a »te-mondatokat kerüljük«” – hangsúlyozza Limpár. „Ha például rájövök, hogy a párommal sokszor dagonyázunk a feszültségben, akkor nem azt mondom neki, hogy »Te egy szemét örömgyilkos vagy«, hanem azt, hogy »Figyelj, mi többször belesodródunk az örömgyilkolásba.« Ha így adom elő, talán átmegy valami, de ha támadok, azzal csak falakat építünk.” Az ilyen mondatok ugyanis bezárják a másikat, miközben a cél éppen az lenne, hogy a felek együtt dolgozzanak, vagy legalább gondolkozzanak a kapcsolaton.
Tilos lenne a címkézés
„A címkézés az egyik legártalmasabb kommunikációs forma” – magyarázza a pszichológus. „Teljesen más azt mondani, hogy »Ezt most elrontottad«, mint azt, hogy »Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?« Az előbbi a viselkedésre reagál, az utóbbi a személyt minősíti.” Limpár Imre hangsúlyozza, hogy a bántó jelzők idővel beépülnek az önképbe, és lassan aláássák a bizalmat - főként akkor, ha a múltunkban már volt hasonló tartalom. Az önazonos, hiteles kommunikáció viszont biztonságot teremthetne, legalábbis idővel. Nem a csodaszereket érdemes keresni, hanem sok időt és energiát beletenni.
Határok kijelölése: a Gandalf-módszer
A szakember egy különleges példával áll elő: „A Gyűrűk Ura egyik jelenetében Gandalf lecsapja a botját a kőhídra, és azt mondja: »Itt úgyse jössz át!« Ez a vörös vonal. Ugyanígy érdemes eljárnunk nekünk is az életben és a kapcsolatainkban: éles határokat kell húznunk.” Limpár szerint ez nem ridegséget jelent, hanem önvédelmet és önbecsülést. „A kapcsolat akkor tud egészséges maradni, ha mindkét fél meri és tudja jelezni, hogy mi az, ami már túlmegy a határon.”
A nagy kérdés: tudtok-e együtt gondolkodni?
„A lényeg, hogy a felek együtt mernek-e és tudnak-e gondolkodni a kapcsolatukról” – teszi fel a kérdést a pszichológus „Ez a legfontosabb: hogy ami velünk történik, arra mi ránézünk. Egyéni szinten ezt önreflexiónak hívjuk, a kapcsolatban pedig társismeretnek – annak felismerését jelenti, hogy kivel is élek valójában.”
