„Biztos csak véletlen, hogy engem választottak.” „Mindjárt rájönnek, hogy nem vagyok elég jó.” „Még nem érzem magam vezetőnek, vállalkozónak vagy szakértőnek.” Ha ezek a mondatok ismerősen csengenek, nem vagy egyedül. Az úgynevezett imposztor-szindróma emberek millióit érinti, különösen akkor, amikor életük egy új fejezetébe lépnek.
Ezeket láttad már?
Egy előléptetés, egy új munkahely, egy saját vállalkozás indítása, az első vezetői pozíció vagy akár egy régóta dédelgetett álom megvalósítása gyakran nem felszabadultságot, hanem extra szorongást hoz magával. Nem azért, mert nem vagy képes helytállni az új szerepedben, hanem azért, mert az identitásodnak időre van szüksége, hogy utolérje a valóságot. Ebben a cikkben segítek megérteni, hogyan működik az imposztor-szindróma, és hogy milyen mozgástered van, ha fennáll az esélye.
Az imposztor-szindróma valójában nem a kompetenciáról szól
A pszichológiai kutatások szerint az imposztor-jelenséget először Pauline Clance és Suzanne Imes írta le 1978-ban. A jelenség lényege, hogy valaki a sikereit külső tényezőknek, például a szerencsének, a jó időzítésnek vagy mások tévedésének, tulajdonítja, miközben attól fél, hogy egyszer majd „leleplezik”, lehull a fátyol és kiderül a rideg valóság, hogy nem is vagy alkalmas az új szereped betöltésére.
Számos kutatás igazolta már, hogy ez nem ritka kivétel. Sőt, különösen gyakori a magas teljesítményű embereknél, valamint azoknál, akik új szerepbe kerülnek. Érdekes módon az agyunk számára egy új identitás mindig bizonytalanságot jelent. Évekig ahhoz szoktál hozzá, hogy „beosztott”, „egyetemista”, „alkalmazott” vagy „kezdő” vagy. Egyik napról a másikra azonban azt várják tőled — és te is magadtól —, hogy vezetőként, vállalkozóként vagy szakértőként gondolkodj. Ez a váltás belül sokkal lassabban történik meg, mint kívül.
A világ egyik legismertebb vezérigazgatója is átélte
Amikor Satya Nadella átvette a Microsoft vezetését, később nyíltan beszélt arról, hogy óriási nyomást érzett. Nem azért, mert ne lett volna több évtizedes tapasztalata, hanem mert egy teljesen új szerepbe kellett belenőnie. Saját bevallása szerint nem az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy mit kell tennie, hanem hogy elhiggye: képes hitelesen betölteni ezt a szerepet. Nadella végül nem próbált mindenáron megfelelni annak, hogy milyennek „kellene” lennie egy vezérigazgatónak. Ehelyett empatikusabb vezetői stílust alakított ki, amely mára a Microsoft kulturális megújulásának egyik alapkövévé vált.
A pszichológus szerint innen tudhatod, hogy főszereplő vagy mellékszereplő vagy-e a saját életedben
Emma Watson sem hitte el, hogy megérdemli
A Harry Potter-filmek világsikere után Emma Watson egy interjúban beszélt arról, hogy gyakran úgy érezte:
egyszer majd mindenki rájön, hogy valójában nem is olyan tehetséges, mint gondolják.
Ez azért különösen érdekes, mert kívülről nézve minden adott volt a sikerhez: díjak, elismerések, világhír. Az imposztor-szindróma tehát nem a teljesítmény objektív mérőszáma. Sokkal inkább arról szól, hogyan értelmezzük a saját sikereinket.
Maya Angelou minden új könyvnél átélte
A világhírű írónő, Maya Angelou egyszer azt mondta: „Tizenegy könyvet írtam, de minden alkalommal azt gondoltam: most lebukom.” Ha valaki több millió olvasó után is ezt érzi, akkor jól látszik: az imposztor-szindróma nem tűnik el automatikusan a sikerekkel. A különbség inkább az, hogy megtanuljuk elfogadni és ettől függetlenül csak csinálni a dolgunkat. És most nézzük, mit tehetsz, ha egy új szerepben hamisnak érzed magad?
1. Ne az érzéseidből következtess a valóságra
Az agy hajlamos összekeverni a bizonytalanság érzését a felkészületlenséggel, pedig lehet, hogy egyszerűen csak valami újat csinálsz. Kérdezd meg magadtól: „Van valódi bizonyíték arra, hogy alkalmatlan vagyok? Vagy csak még szokatlan ez a szerep?” Ez az egyszerű kérdés segít különválasztani az érzéseket a tényektől.
2. Készíts bizonyíték-listát!
A kognitív viselkedésterápia egyik gyakran alkalmazott technikája, hogy tudatosan összegyűjtjük a valós bizonyítékokat. Írj össze minden olyan helyzetet, amikor:
- sikeresen megoldottál egy problémát,
- pozitív visszajelzést kaptál,
- fejlődtél,
- bíztak benned mások.
Az imposztor-szindróma miatt ugyanis hajlamosak vagyunk kizárólag a hibákra emlékezni, és elfelejteni a sikereket és az eredményeket.
3. Engedd meg magadnak, hogy kezdő legyél!
Sokan azt várják maguktól, hogy már az első naptól kezdve úgy működjenek, mint valaki olyan, aki tíz éve ugyanabban a szerepben dolgozik. Ez egy lehetetlen elvárás. A szakértővé válás mindig tanulási folyamat, nem pedig személyiségvonás.
4. Ne szerepet játssz, hanem képviseld az értékeidet!
Amikor új pozícióba kerülünk, gyakran másokat kezdünk utánozni, pedig a hitelesség nem abból fakad, hogy ugyanúgy viselkedsz, mint egy korábbi főnököd vagy a példaképed. Sokkal inkább abból, hogy ugyanazokat az értékeket viszed magaddal minden szerepbe. Ha kíváncsi vagy, együttműködő vagy, felelősséget vállalsz és nyitottan kommunikálsz, ezek vezetőként, vállalkozóként vagy szakértőként is hitelessé tesznek.
Miért lett ennyire divatos újra feltalálni önmagunkat? És ez mit árul el a kultúránkról?
5. Gondolj identitás-építésként az átmenetre!
Herminia Ibarra a London Business School professzora, aki évtizedek óta kutatja a vezetői identitás fejlődését. Arra jutott, hogy az emberek nem egyszerűen megtalálják az új önmagukat, hanem fokozatosan kipróbálják, alakítják és finomítják új szerepüket. Neked sem kell rögtön tudnod, hogy milyen vezető, vállalkozó vagy szakember szeretnél lenni, elég, ha kíváncsian kísérletezel.
Van egy érdekes jelenség: amikor valami teljesen természetesnek érződik, valószínűleg már rég kinőttél belőle. Az új szerepek mindig egy kis kényelmetlenséggel járnak. Nem azért, mert rossz helyen vagy, hanem mert éppen tágul a komfortzónád. Minden egyes döntéssel, minden egyes sikeresen megoldott helyzettel egy kicsit közelebb kerülsz ahhoz, hogy ez ne csak egy címke legyen, hanem a saját történeted természetes része.
Smink, haj: Kiss Csilla
Modell: Tamara/facemodel
