Negyven éve ismerik egymást, számtalanszor dolgoztak már együtt, de Alföldi Róbert és Stohl András most először állnak együtt a színpadon a Centrál Színházban.
Ezeket láttad már?
Alföldi Róbert és Stohl András a Furcsa párban ezúttal partnerként néznek egymás szemébe – és közben kiderül, hogy a színpadon kívül is pontosan tudják, mivel lehet a másikat az őrületbe kergetni.
Miért pont most, és miért pont ez a darab? Van ennek története?
Alföldi Róbert: Ezeket mi nem tudjuk. Ez nem Amerika, hogy mi kitaláljuk, hogy együtt szeretnénk játszani, és aztán házalunk az ötlettel. Tamás keresett meg minket, az ő elképzelése volt, hogy együtt álljunk színpadra.
Stohl András: Tamás ebből a szempontból egy remek igazgató, aki pontosan tudja azt, hogy milyen típusú színdarabokhoz, milyen típusú embereket akar. És miután Robit is és engem is nagyon jól ismer, ezért kipattant a fejéből ez az ötlet. Sőt, ráadásul először még talán nem is így volt, nem is biztos, hogy mi ketten lettünk volna, csak aztán a logisztika is úgy hozta, hogy összejött ez a felállás. És hát ez elég jó csillagállás lett így.
Világbajnok női kardválogatott: „Asszó közben nincs barátság”
Volt nektek vágyatok arra korábban, hogy együtt játsszatok?
A: Nem.
R: Tényleg nem. Mi nagyon sokat vagyunk együtt, és nagyon sokat dolgoztunk együtt. Éppen ezért beállt az a viszony, hogy ki mit csinál, és emiatt sem gondolkodtunk azon, hogy akkor most kéne együtt játszani. Mert az, hogy együtt csináljunk színházat, az nekünk közös élményként megvan.
A: Bennem ez soha fel sem merült. Nekem annyira a rendezőmmé vált az elmúlt időszakban Robi, hogy ez nem is volt téma közöttünk.
R: Ráadásul egyikünknek sincs listája arról, hogy mit szeretnénk eljátszani.
Rengeteget dolgoztatok már együtt, mennyire tudtatok olvasni ebben a szituációban egymás rezdüléseiből?
A: Teljesen más ez a szituáció. Eddig ő felfelé beszélt hozzám a színpadra, én lefelé mondtam a szöveget. Ő megítélte azt, amit én csináltam, itt viszont most partneri a viszony.
R: Nincs más választásod, amikor próbálsz egy új darabot, minthogy figyelj a másikra. Főleg, hogyha az egy olyan ember, akivel egyébként is sokat vagy, akkor meg még inkább figyelsz rá. Mert igazából az ember egy szerepet (persze magából is csinálja) főleg a másikból tudja jól felépíteni.
Lengyel Johanna: „Szeretek hibázni, mert abból is tudnak jó dolgok születni”
Színészként melyik az a tulajdonsága a másiknak, amit a legjobban szerettek benne?
R: Én mindent szeretek benne. Buci engem lenyűgözött. Iszonyú gyors, majdnem még nálam is gyorsabb, pedig azért az nem semmi.
A: Nagyon felkészült, nagyon pontos. És nagyon lehet rá számítani a színpadon. De mindeközben kicsit türelmetlen. Néha félek, ha túl hosszú szünetet tartok. De akkor azt „hazudja”, hogy azt a szerepből fakadóan csinálja. Pedig csak türelmetlen. Tudod, amikor várok...
R: De az már sok! Tudom, hogy direkt csinálod!
Csalár Bence: „15 évnyi munka után nem feltétlenül baj, hogy most jutottam el ide”
És melyik a legidegesítőbb dolog a másikban?
A: Ha nem jó Robinak valamelyik mondat, vagy valamiért még nincs meg, akkor mindenféle kamu kifogást talál.
R: Például?
A: Például amikor kikészítenek a kellékek. És jössz, hogy mit kell ezzel annyit variálni? Vagy nem jó ez a mondat, húzzuk ki! Pedig jó az a mondat, csak rendesen mondd el!
R: És tényleg jó volt! Bucinak sajnos nincs idegesítő tulajdonsága.
A: Alföldi színész vagyok, tudod, megtanultam fegyelmezetten próbálni. Többek között ezt is neki köszönhetem.
R: Végül is igen.
A karaktereknek melyik tulajdonságában ismertek magatokra?
A: Én abszolút ráismerek a nyafogós énemre. Amikor bajban vagyok, és kétségbeesem, akkor teljesen befolyásolható vagyok.
R: Én a zártságban. Hogy szeret, működik, több emberrel is kompatibilis, de a lényeg mindenki előtt zárva van. Ebben abszolút magamra ismerek.
A: Ez tűpontos.
„Mi még a szocializmusban szocializálódtunk, belénk nevelték a megfelelési kényszeres viselkedést” – interjú Kacziba Andi képzőművésszel
Ha egy hónapra összezárnának benneteket, mi lenne az első dolog, amin összevesznétek?
A: Szerintem jól ellenénk együtt.
R: Nem vesznénk össze szerintem sem. Illetve annyiban vesznénk össze, amennyiben bárkivel, akivel egy hónapra összezárnának.
A: Nem tudom, hogy eldobálja-e szanaszét a szennyes cuccait, vagy nem, vagy hogy bármi egyáltalán zavarna-e. Ez nyilván helyzetfüggő is.
R: Nem dobálok el semmit, rendet tartok. Miért, te eldobálod?
A: Nem. A szennyesbe dobom. De például szeretek mosogatni.
R: Azt nem kell, van mosogatógép.
A: Na, ezen akkor lehet, hogy összevesznénk. Miért baj, hogy szeretek mosogatni?
R: Mert az nagyon sok vizet használ.
A: De én akkor is szeretek mosogatni! Mert megnyugtat.
R: Akkor mosogassál!
A főzéssel hogy álltok?
A: Én pár dolgot meg tudok főzni, de inkább ilyen önbizalmas férfikajákat.
R: Én szeretek főzni. De szerintem főzni egyedül lehet jól. Az független, hogy ki van veled, a főzésbe ne szóljon bele. Ha a konyhában vagyok, akkor onnan menjen ki mindenki!
„Nem szeretném, ha a traumáim meghatároznák a felnőtt életemet” - Csingisz őszinte vallomása a múltjáról
Munkán kívül mennyire vagytok jelen egymás életében?
R: Fizikailag nem biztos, de amúgy igen.
A: Ez nagyon érdekes dolog, mert van, hogy jó ideig nem találkozunk, nem beszélünk, de ha bármi olyan van, amit Robival tudok megbeszélni, akár éjjel 2-kor is felhívom.
R: Ez nem extra, ez nálunk teljesen természetes.
Volt-e a próbafolyamat kapcsán bármi, amivel ennyi idő után meg tudtátok lepni egymást?
R: Én negyven év után is rá tudtam csodálkozni a Bucira. Jó értelemben véve.
A: Nekem ez nagyon új helyzet volt, attól, hogy partneri viszony volt közöttünk, ezért nagyon mókás volt vele próbálni. Sokkal sebezhetőbb egyébként színészként, mint rendezőként.
R: De hát ez normális!
A: Persze, de attól ez még nekem új felismerés volt.
Oscar és Félix furcsa pár. Alföldi Róbert és Stohl András milyen pár?
A: Szerintem nagyon jól állunk egymásnak. Ő magasabb, én pont a hóna alá férek.
R: Nem vagy annyira alacsony.
A: Nekem tökéletes jelző a furcsa. Úgy van ez, ahogy a darabban is elhangzik: „feleségek jönnek-mennek, de a barátság örök”. Szerintem ennél jobban nem is lehet kifejezni, hogy mit jelent a barátság.
R: Nekem természetes, hogy vele vagyok. Nem is nagyon tudok az életben olyan helyzetet elképzelni, amiben a Buci nincs mellettem.
Rujder Vivien: „A zsebpénzemet arra költöttem, hogy a lányok az osztályban szóba álljanak velem”
Rivalizálás, féltékenység sem volt soha közöttetek?
A: De, a legeslegelején volt. A főiskolán. Aztán megszűnt, és azóta soha.
R: Ne hülyéskedj, bennem soha nem volt!
A: Hát bennem volt. Akkor mégiscsak van valami különbség.
