előfizetésem
Hírlevél
Hegedűs Andrea textilművész: „Elhatároztam, hogy hazajövök és nem fogok siránkozni”
Nemzetközi tapasztalata és ipari-kézműves innovációja révén új dimenziókat nyitott a kortárs dizájnban Hegedűs Andrea textilművész. Üvegtextil munkái ma köztereket és reprezentatív épületeket formálnak, miközben egyetemi oktatóként a következő generáció szakmai önbizalmát és kreativitását erősíti.
Egy jó példa arra, hogyan lehet iparágakon és művészeti diszciplínákon átívelően gondolkodni, területeket innovatívan összekapcsolni.
Kísérletezésként indult
Andrea új műfajt hozott létre, az üveg és a textil találkozásából született üvegtextilt, amely egyszerre hordozza a két anyag esztétikai és funkcionális értékeit. Munkái ma már számos közteret és reprezentatív épületet határoznak meg – elég a 4-es metró állomásaira vagy a Thália Télikert előcsarnokának felületeire gondolni. Az alkotások nemcsak vizuálisan emblematikusak, de méltán tekinthetők egy újabb magyar innovációnak is. Jól mutatják, hogy a kortárs iparművészetben a határterületekben rejlő gondolkodás képes valódi, nemzetközi szinten is releváns értéket teremteni. „Szüleim kötöttáruval foglalkoztak, nővérem porcelánfestő volt. Örökmozgó voltam a családban” – mondja a művész, akinek családjában generációk óta jelen van a textillel való munka.
Nem tudatosan készült erre a pályára, egy ajándékba kapott festékkészlet indította el az úton. Az autodidakta kísérletezés során felismerte, hogy a rajzolás és festés leköti, és fokozatosan körvonalazódott benne a művészeti továbbtanulás gondolata. Felvételt nyert az iparművészeti főiskola textil szakára, a textilhez fűződő örökséget saját, kísérletező szemléletével alakította tovább.
„Mire 1997-ben végeztem, a könnyűipar már megszűnt, még nem léteztek Erasmus ösztöndíjak. Furcsa helyzet, hogy öt éven keresztül tanulsz valamit, aminek már nem volt háttere. A diplomaévben mégis volt egy pályázat. A Création Baumann, a világ öt vezető textilipari vállalata között jegyzett svájci cég gyakornoki állást hirdetett, amit elnyertem. Iszonyú mázlim volt, kinyílt a világ”– meséli Andrea, akinek a gyakorlat nemcsak technológiai tudást, hanem nemzetközi iparági rálátást is adott. Eljutott a frankfurti Heimtextilre, a világ egyik legjelentősebb lakástextilvásárára, ahol testközelből láthatta, miként épül fel egy vállalat kollekciója, és hogyan zajlik egy nemzetközi bemutatkozás.
A tapasztalat annyira meghatározó volt számára, hogy elhatározta, tervezőként a következő évben saját munkáival szeretne megjelenni. A Heimtextilen ezt követően több éven át rendszeresen kiállított.
Néha lovaskocsival, néha űrhajóval járnék - interjú Szőke Gábor Miklóssal
Személyre szabott megoldások
A svájci időszak után öt éven keresztül dolgozott külföldi cégeknél, hogy a szakma minél több területét megismerje. Foglalkozott szövőgépekkel, hímzőüzemben is tapasztalatot szerzett. Hazatérése után elnyerte a Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíjat amelynek keretében három éven át lakástextil-kollekciót készített. Ezzel a munkával indult el önálló tervezőként. Tudatosan az enteriőr- és lakástextilek területére koncentrált, egyedi megrendelésekre építette fel praxisát.
A kor piaci környezete – amikor még kevés dizájnbolt működött, és a megrendelők egy szűkebb, de igényesebb réteget képviseltek – kedvezett a személyre szabott megoldásoknak. „Jött a 2008-as gazdasági válság. Éreztem, hogy változott a helyzet Magyarországon, jó lenne valamit kitalálni. Hirtelen jött egy felkérés, ami fordulópontot hozott a karrieremben, és aminek köszönhetően elkerültem egy síküveggyárba.”
A volt Goldberger- gyár Perc utcai irodaház- átalakításánál a recepcióhoz kerestek olyan megoldást, amely egyszerre utal a textilre és működik kortárs dizájnobjektumként. A feladat egy síküveggyárba vezette, ahol nyitott szakmai közegre talált. A hagyományos üveglaminálási eljárást saját textilalkotásaival gondolta újra.
Így jött létre az üvegtextil mint önálló, hibrid koncepció.
Az üvegtextil nemzetközi szinten is figyelmet kapott. 2011-ben a 100% Design London kiállításon mutatkozott be először, majd több alkalommal is szerepelt Londonban. Munkái bekerültek a 1000 New Designs című, nemzetközileg jegyzett kiadványba, összekapcsolva nevét az innovációval. Bár az eljárás ipari technológiára épül, minden egyes darab kézműves munka. Ezt a kettősséget – ipari háttér és kézművesség – tekinti a termék egyik legfontosabb értékének. Nagy léptékű munkákban is következetesen ragaszkodik ehhez a szemlélethez.
„2010 tájékán nagyon elkezdték használni az üveget. Losonczi Áron például az üvegbetont. Volt akkoriban egy kis mozgolódás, jó volt látni, hogy mindenki ki akar törnia kis hazánkból. Minden sikerben van egy szerencsefaktor is, hogy mikor, hol… Persze meg kell ragadni a lehetőségeket is.”
Bátorítja hallgatóit
A Budapesti Metropolitan Egyetemen textiltervező hallgatókat oktató művésznek közvetlen rálátása van arra, milyen kihívásokkal szembesül a következő generáció. Megítélése szerint a mai fiatalok számára a nemzetközi tér sokkal könnyebben elérhető. Az online jelenlét, a pályázati és ösztöndíjlehetőségek, valamint az önmenedzselés digitális eszközei gyorsabb láthatóságot tesznek lehetővé. Ugyanakkor a szakmai környezet összetettebbé vált. A fenntarthatósági követelmények, a mesterséges intelligencia megjelenése a tervezésben egyszerre kínálnak új eszközöket – és teremtenek bizonytalanságot. Tapasztalata szerint különösen pályakezdőként nehéz ebben a túlterhelt információs térben fókuszt találni, saját hangot kialakítani, és hosszú távon következetes irányt tartani.
Oktatói munkájában azt látja, hogy a hallgatók közül csak kevesen tudnak valóban kitörni, és jellemzően azok, akik vállalják a nemzetközi tapasztalatszerzést. A külföldi tanulmányutak nemcsak szakmai tudást adnak, hanem strukturáltabb gondolkodást és erősebb önbizalmat is. Ezért arra ösztönzi tanítványait, hogy lépjenek ki egy másik kulturális és szakmai közegbe. Úgy látja, a pályakezdő generáció egyik legnagyobb kihívása az önbizalomhiány és az ebből fakadó bizonytalanság. Oktatóként törekszik arra, hogy hallgatóit bátorítsa - merjenek kísérletezni, hibázni és ne biztonsági játékosként gondoljanak a tervezésre. Szerinte a fiatal tervezők gyakran idegenkednek a kockázattól, ritkábban vállalják fel a kudarc lehetőségét, és ez hosszútávon gátolja a valódi szakmai érésüket.
Folyamatos megújulás
Oktatói és szakmai tapasztalatai alapján éles ellentétet lát a nemzetközi trendekkel. Míg a hazai oktatási és piaci közegben gyakran az olcsó, gyors megoldások dominálnak, addig a vezető szakmai platformokon - például a Heimtextilen – egyre erősebben tér vissza a kézművesség, a lelassulás és a természetes anyagok használata. A kender, a kézi szövés és más tradicionális technikák újra a kortárs dizájn fókuszába kerültek, nem nosztalgikus, hanem innovatív kontextusban. Meggyőződése szerint azok a tervezők, akik tudatosan erre az irányra építenek, nemzetközi szinten is nagyobb láthatóságot és szakmai elismerést érhetnek el.
Ugyanakkor azt is érzékeli, hogy a dizájnszcéna globálisan nehezebb időszakot él, de nem mindegy, milyen alapokról történik ez a lassulás. Véleménye szerint kulcskérdés, hogy a fiatal alkotók milyen szemlélettel reagálnak. Rövid távú kompromisszumokkal vagy egy hosszabb távon érvényes, anyag és minőségközpontú alkotói attitűddel. Nagy hatással van rá Patricia Urquiola Hidalgo spanyol építész, ipari formatervező, akinek munkásságával már a tanulmányai idején is találkozott, és azóta is követi pályáját. Urquiola sokoldalúsága - az építészet, a formatervezés és a textil területének együttes művelése – különösen közel áll hozzá, ahogyan az is, hogy évtizedek óta képes folyamatosan megújulni.
Kiss Miklós: „Az alkotás olyan, mint egy drog, nem tudom abbahagyni.”
Alkotói fókusz
„Több évet éltem külföldön, Párizsban is, de annyira vágytam haza… Elhatároztam, hogy hazajövök és nem fogok siránkozni. Nagyon remélem, hogy visszaáll az országban valami rend, lesznek újra normális munkák.” A hazatérés óta Hegedűs Andrea alkotói fókusza továbbra is a kísérletezés és az anyaginnováció köré szerveződik. Jelenlegi kutatási irányainak egyik legizgalmasabb területe a világító- és fényvisszaverő szálak alkalmazása. Olyan anyagoké, amelyek nemcsak megvilágítva, hanem természetes, súrló fényben is eltérő vizuális karaktert mutatnak.
Az első minták már elkészültek, a cél a technológia és az esztétikai lehetőségek következetes finomítása. Alkotói attitűdjét ugyanakkor a fenntarthatóság tudatos mérlegelése is meghatározza. Nem célja „fióknak” gyártani, olyan munkákat kíván létrehozni, amelyek valódi kontextusban élnek tovább. E szemlélet különösen hangsúlyos az iparművészet területén, ahol – saját megfogalmazása szerint - a műtárgypiaci vagy múzeumi beágyazottság jóval szűkebb, mint a képzőművészetben.
A közeljövőben az üveg felületi struktúrái is új hangsúlyt kapnak munkáiban. Az óbudai Goldberger-kiállításhoz kapcsolódva különféle mintázott üvegtípusokkal – például a katedrálüveggel – kísérletezik, amelyek alapvetően alakítják át az anyag optikai viselkedését. Ezekben az irányokban olyan potenciált lát, amely hosszú távon is releváns lehet az építészeti és belsőépítészeti alkalmazásokban.
Nagy szakmai álma egy impozáns, üveg-textil alapú épület tervezésében és megvalósításában való részvétel. Egy dizájnmúzeum vagy hasonló kulturális intézmény számára létrehozott épület esetében ezt a komplex, anyagközpontú szemléletet tartaná a leginkább kiteljesíthetőnek – olyan projektként, amely egy szakmai vágy beteljesülését is jelentené számára.
Munkásságát a szakmai közeg is elismeri, a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért által meghirdetett Az Év Textilművésze 2025 díjat a zsűri döntése alapján Hegedűs Andrea kapta.
Stylist: Gál Nóra, Smink és haj: Rajó Zita
Köszönet a helyszínért a Thália Színháznak!
