Beyoncé és a countrybotrány: A Cowboy Carter miért kavart ekkora vihart?
A country zene hallatán sokan a kisvárosi Amerika idilli képeire gondolnak: traktorok, jeges tea, és őszinte érzések. De vajon mit jelent ez a műfaj ma, és kiknek van benne helye? A Cowboy Carter című lemez nemcsak Beyoncé karrierjének új fejezete, hanem egy zenei és társadalmi határátlépés is, amely a country gyökereit feszegeti.
Ezeket láttad már?
„Idén nem nyaralni megyek, hanem Beyoncé koncertre!” – hallottam a mondatot egy plázában, és nem is lehetne aktuálisabb. Beyoncé Cowboy Carter című lemeze nemcsak slágerlistákat döntöget, hanem komoly vitákat is kavar arról, hogy mit is jelent ma a country zene. A műfaj újragondolása mögött nemcsak zenei bravúr, hanem egy markáns társadalmi állásfoglalás is áll – erről szól ez a cikk. Hermann Veronika véleménycikke.
Nyaralás helyett Beyoncé koncert
A napokban egy bevásárlóközpontban véletlenül elkaptam egy lelkes párbeszédet, és remélem, hogy a résztvevők nem haragszanak meg, amiért ismeretlenül is a cikk bevezetőjébe kerülnek: a páros lány tagja arról mesélt, hogy merre foglaltak nyaralást a barátjával, a vele lévő srác pedig boldogan ecsetelte, hogy nyaralás helyett idén Beyoncé-koncertre megy Londonba, és már alig várja. Érthető a rajongás, hiszen Beyoncé április végén kezdődött Cowboy Carter turnéja máris számos rekordot megdöntött és a kritikusok körében is sikeres.
Egy egyszerű kereséssel (Chat GPT vagy keresőmotorok, kinek ízlése szerint) megtalálhatjuk a világ egyik legfontosabb könnyűzenei szupersztárjának idei koncertsorozatára vonatkozó, szédítő számadatokat. Az április 28-án a Los Angeles-i SoFi Stadionban induló első öt show máris 55 millió dolláros bevételt hozott, ami női előadó koncertbevételei között a legmagasabb az eddigi zenetörténetben, és a 217 ezer eladott jegy is a legek között szerepel, ahogyan a turné következő, New York-i és londoni állomásainak jegyértékesítési adatai is. Ha Beyoncé ennyire népszerű és ilyen teljesítmény van mögötte, akkor miért került a legutóbbi lemeze, a 2024 tavaszán megjelent Cowboy Carter mindenféle vita kereszttüzébe? A válasz egyszerű és bonyolult: mert country.
Vagy nem. A vita elsőszámú kérdése ugyanis az volt, hogy mi a Cowboy Carter műfaja. Sokak szerint country, sokak szerint egy countryjegyeket mutató poplemez, Beyoncé maga pedig azt posztolta az Instagramra a lemez beharangozójában, 2024 márciusában, hogy a Cowboy Carter nem egy country lemez, hanem egy Beyoncé-lemez. De miért volt erre szükség, és miért van számos ellentmondás egy látszólag felszínes műfaji besorolás mögött?
Jennifer Lopez üzent a magyaroknak, és nem mindennap kapunk ilyen szép szavakat egy világsztártól
A country a jelenlegi sztereotípiák szerint az amerikai vidéki fehér társadalmi csoportok legfontosabb és legnépszerűbb zenei műfaja. A country zenét sokan, főleg a keleti és nyugati parton élő középosztály- és értelmiségi csoportok elutasítják, mert visszamaradottnak és rasszistának gondolják – vagyis olyannak, amilyennek általában a középnyugaton, a déli államokban vagy éppen az Appalachia-régióban élő fehér honfitársaikat. Valóban, a country az elmúlt évtizedekben az amerikai vidék kedvenc műfaja volt, aminek az legfontosabb előadói fehér férfiak, a leggyakoribb témái pedig a szerelem, a jeges tea, a kisvárosi értékek őszinte tisztasága, vagy éppen a nyári esték eltöltésének különféle módozatai lányokkal és traktorokkal.
Azt is mondhatjuk, hogy a mainstream country előállít egyfajta elképzelt, idealizált fehér, vidéki Amerikát, ahol mindenkinek megvan a helye, a kemény (fizikai) munka meghozza a gyümölcsét, és ahová nem érnek el a nagyvárosok bűnei és problémái. Éppen emiatt a country egyik legfontosabb valutája a társadalmi nosztalgia, és ahogyan általában az ezzel operáló termékeknél, itt is kiderül, hogy ilyen világ nemhogy most nem létezik, de valójában soha nem is volt.
Ennek az álomvilágnak az egyik sajátossága például, hogy nincsenek faji problémák és különbözőségek, mivel nincsenek színesbőrű emberek sem – a country nemcsak egy homogén fehér világot hoz létre, hanem a zenetörténetből is kiradírozza a fekete gyökereket, pedig – és itt érkezünk el a Cowboy Carter problémájához – ahogyan az amerikai populáris zenei műfajoknak általában, a countrynak is erős gyökerei vannak az afrikai-amerikai kultúrában.
Már 1968-ban, az első countryról szóló tudományos monográfiában azt írta Bill Malone professzor, hogy hiába tűnik a legfehérebb zenei műfajnak, valójában rengeteget kölcsönzött a fekete zenei szubkultúrákból, különösen a blues vidékéről és a bendzsózenéből, aminek a nyomai egészen a 17. századi rabszolgakereskedő-hajókig vezetnek vissza. Létezik egy nagyon korai, 1855-ös felvétel, amin egy akkor rabszolgasorban tartott zenész, John Scruggs játszik a hangszeren. Sok fehér countryzenész Jimmy Rodgerstől June Carterig (aki később Johnny Cash felesége lett, a róla szóló, A nyughatatlan című életrajzi filmben Reese Witherspoon alakítja) számolt be közvetlen hatásról, és ha megnézzük a zenei tónusokat és az egymásra rakódó hagyományok rétegeit, akkor ugyanerre juthatunk.
A country története tehát összefonódik a fekete zene történetével, ez manapság mégsem tűnik így, sőt, a fekete zenészek – különösen a nők – szinte nincsenek jelen a színtéren. A máig legismertebb fekete női előadó, a country elveszett hősének is nevezett Linda Martellnek egyetlen, igaz sikeres lemeze jelent meg 1970-ben. Ő a Cowboy Carteren két dalban, a THE LINDA MARTELL SHOW és a SPAGHETTII címűekben szerepel, az utóbbi miatt ráadásul Grammy-jelölést is kapott – az elsőt hosszú életében.
Amikor Beyoncé kitette az Instagramra az említett posztot, vagyis, hogy a Cowboy Carter nem country, hanem Beyoncé-album lesz, már sejthető volt, hogy a Cowboy Carter bizony egy country album (is) lesz. Ennek ellenére sok, főleg helyi countryadó nem akarta játszani a debütáló, TEXAS HOLD ’EM című kislemezt, mondván, hogy fekete női előadó nem énekel countryt. A lemez nyitódalának, az AMERIICAN REQUIEM című dalnak a szövegében találunk is erre a jelenségre utalást: „They used to say I spoke ‘Too country...’ / the rejection came, said I wasn’t Country ‘nough.”
A country stílus újratöltve
A lemez borítóján Beyoncé egy fehér ló hátán ülve, rodeókirálynőnek öltözve viszi az amerikai zászlót, amivel minden, a countryhoz kapcsolódó vizuális jegyet kipipál. Sokan mégis fenyegetésnek, a fehér kultúra kisajátításának látták ezt a képet, noha a kisajátítás éppen fordítva történt. Ennek különös hangsúlyt adott Beyoncé 2024. december 25-i félidei előadása a Netflixen közvetített Baltimore Ravens-Houston Texans amerikai futballmeccs félidejében.
Ahogyan egy korábbi cikkben is írtam róla, egy politikailag is nagyon érzékeny műsorral készült, ami érintett a faji egyenlőtlenségeket, a countryhoz és Texas államhoz kapcsolódó sztereotípiákat, a meccs egyik csapata ugyanis a (houstoni születésű) Beyoncé által is támogatott Houston Texans volt. A hagyományos countryzenét nem lehet az afrikai-amerikai zenei kultúra története nélkül megérteni, mégis sokan megpróbálják.
A Cowboy Carter nem azért egy Beyoncé-album, mert egyébként nem egy country album, hanem azért, mert ez a műfaji kategória megpróbálta kitörölni a saját emlékezetéből azt, ami előtt Beyoncé számos gesztusban és dalszövegben tiszteleg a lemezen.
A helyzet persze változóban van, amit nemcsak Beyoncé és a Cowboy Carter turné zajos sikere mutat, hanem az is, hogy egyre több fekete, vagy éppen alternatív fehér countrysztár jelenik meg az eladási listákon, akik pontosan a műfajról létező előítéleteket próbálják meg lebontani. Az egyik legnépszerűbb countryelőadó jelenleg a Cowboy Carteren ugyancsak két dalban közreműködő nigériai-amerikai énekes, Shaboozey, akinek A Bar Song (Tipsy) című dala tizenkilenc hétig vezette a Billboard Top100-as listáját, amire eddig csak egyszer volt példa, méghozzá egy másik fekete country-hiphop előadó, Lil Nas X Old Town Road című 2018-as, saját meghatározása szerint country trap száma esetében.
Itt a lista: ők lettek az Eurovíziós Dalfesztivál nyertesei az elmúlt években
Ez utóbbi egyébként megjelenése után szinte rögtön lekerült a country slágerlistákról, amire az indok a trap jelleg volt – és hogy valójában mi, azt csak sejthetjük. A fehér country szupersztárok közül ma már sokan – persze nem elegen – például Zach Bryan vagy Jason Isbell reflektálnak a műfajban jelenlévő rasszizmusra és a nők hátrányos megkülönböztetésére, és ha más hangját nem is, talán az övéket majd meghallja a közönség és a kiadók.
De most elsősorban Beyoncé hangját hallják, több százezren élőben a koncerteken, és beláthatatlanul sokan a lemezekről, amik, a készítőjükhöz hasonlóan ellenállnak a címkéknek és felforgatják a műfaji kereteket. Ahogyan az idézett, Linda Martellel és Shaboozeyval közösen felvett SPAGHETTII című dal szövegében is hallható, a műfaj egy kis elképzelés, amihez elméletileg könnyű kapcsolódni, valójában azonban bezár, nem pedig felszabadít. A Cowboy Carter kétségtelenül nem (csak) country, hanem Beyoncé – és talán mindkettőből a legjobb.
