Giséle Pelicot lányának megrendítő vallomása: „Egyszerre vagyok áldozat, és az elkövető gyermeke”
A tömeges nemi erőszakot feltáró Giséle Pelicot-ügy megrázó részletei nemcsak Franciaországot döbbentették meg, hanem világszerte rávilágítottak arra, hogy a nőgyűlölet még ma is átitatja a társadalmat. Giséle bátor kiállása után most lánya, Caroline Darian ragadja magához a kezdeményezést. Az És többé nem hívlak apának c. könyv bemutatóján megrendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői, Gyulai Kati (a NANE szakértő aktivistája) és dr. Zacher Gábor toxikológus egyértelmű véleménye szerint a történtek nyilvános felvállalásának óriási ereje lehet, amely akár egy egész ország jogrendszerét is képes megváltoztatni.
Ezeket láttad már?
„A nők elleni erőszak statisztikái szerint ötből négy esetben ismerős a tettes. Ez is azt mutatja, hogy az elkövetők köztünk járnak, sokszor mégis megdöbbentő, hogy nincs ördögszarvuk.” – foglalja össze Gyulai Kati a könyvbemutatón az egyik legfontosabb tanulságot, amely a Giséle Pelicot-ügy kapcsán sokakban megfogalmazódhat. A Pelicot család ügye az elmúlt években a nyilvánosság előtt bomlott ki: Giséle társadalomformáló kiállása után most lánya, Caroline Darian is megszólal, hogy elmondja, mit jelent egyszerre áldozatnak és az elkövető vérrokonának lenni.
Tettes a hálószobában
Giséle Pelicot neve azután lett ismert, hogy kiderült, férje, Dominique Pelicot éveken keresztül szorongásoldó gyógyszereket (lorazepámot) kevert az ételeibe és az italaiba, majd idegen férfiakat invitált az otthonukba, hogy azok megerőszakolhassák az öntudatlan állapotban fekvő feleségét, ezzel együtt videófelvételeket is készített az abúzusról. (Több, mint hetven idegen férfi szerepelt a videókon, ebből ötvenet tudtak a rendőrök beazonosítani a nagyjából tíz év alatt.)
Végül a perverziójának megörökítése lett a veszte: miután egy bevásárlóközpont biztonsági őre rajta kapta, ahogy befotózott egy idegen nő szoknyája alá, az őr arra bátorította a hölgyet, hogy tegyen feljelentést. Amikor a rendőrök megvizsgálták Pelicot telefonját és számítógépét, annak merevlemezén több mint húszezer fotót és videót (ezeken nagyrészt nem ismeretlen nők, hanem a saját felesége szerepelt) találtak precízen felcímkézve az elkövetők nevével és a felesége ellen elkövetett abúzus pontos dátumával.
Giséle Pelicot elmondása szerint a több mint ötven éves házasságuk alatt férje példamutató életet élt: mint utólag kiderült, mesterien manipulálta a környezetét.
Az asszony akkor sem fogott gyanút, amikor nőgyógyászati és neurológiai problémák kezdték gyötörni. Sokáig attól tartott, hogy Alzheimer-kórja lehet, a hosszú kivizsgálássorozat miatt pedig különösen hálás volt a férjének, hogy az sziklaszilárdan állt mellette és biztosította a támogatásáról.
Mérő Vera: „Azt szeretnénk elérni, hogy többé egy bíró se mondhassa, »a beleegyezés hiánya még nem erőszak«”
Az eset kirobbanásakor Giséle úgy döntött, lemond az anonimitáshoz való jogáról, és ragaszkodott ahhoz, hogy nyilvános legyen az ügyben tartott meghallgatás. Noha Dominique Pelicot mindvégig tagadta, hogy bántalmazta volna a lányát (is), a bizonyítékok begyűjtése során olyan felvételeket is találtak a merevlemezén, amelyeken Caroline – édesanyjához hasonlóan – öntudatlan állapotban, hiányos öltözéken fekszik az ágyában. (A férfi egyébként két menyéről is készített titokban felvételeket: rejtett kamerát helyezett el a fürdőszobában, amikor a fiai a családjukkal náluk időztek.) Ellentétben édesanyjával, Caroline-nak nincs kézzel fogható bizonyítéka az őt ért kizsákmányolásról (a felvételeken egyedül csak ő látható), mégis biztos abban, hogy az édesapja őt is bántalmazta.
Apából elkövető, lányból áldozat
Az És többé nem hívlak apának című könyv szerint Caroline Darian 2020-ban, a bevásárlóközpontbeli ügy után közvetlenül az édesanyjától értesült arról, hogy a rendőrség őrizetbe vette az édesapját, akinek a lefoglalt, informatikai eszközein elképesztő szörnyűségeket találtak.
Innen (2020 novembere) indulnak naplószerű bejegyzései, amelyek elképesztő mentális paradoxont tárnak fel. „Mert igen, mielőtt megtudtam volna, micsoda szörnyűségeket művelt, nagyon szerettem az apámat... Az apám bűnöző: meg kell tanulnom együtt élni a könyörtelen valósággal. El kell fogadnom az igazságszolgáltatás, az igazság iránti igényem és a valaha iránta érzett szeretetem között húzódó szakadékot.” – írja találóan.
Caroline élete nemcsak a per, és a család nyakába zúduló, elképesztő médiafigyelem miatt fordult fel fenekestül. Ahogy írja: „a férfiak iránt táplált korábbi természetes bizalmam már soha nem áll helyre,”, magyarán nemcsak a jelene, hanem (az eddig) biztos alapokon álló jövője is a bizonytalanság jegyében születik majd. Caroline ugyanakkor kiemeli: bár az ügyük egyértelműen megrengette az egész család biztonságba vetett hitét, képes volt felhívni a figyelmet két olyan, társadalmi jelenségre, amely nemcsak Franciaországban, hanem az egész világon tapasztalható.
A per során az elkövetők nagy többsége tagadta a nemi erőszakot. Az És többé nem hívlak apának c. kötet bemutatóján levetített HBO dokumentumfilmben (The Pelicot Rape Case, – a szerk.) megszólaló elkövető egyenesen feministának vallotta magát, aki sokkal inkább tiszteli a nők jogait, mint a jogvédők többsége: elmondása szerint az aktust videókamerán rögzítő Pelicot utasította őt arra, hogy becstelenségeket kövessen el a feleségén, ő pedig nem mert ellentmondani neki.
Ezzel a narratívával párhuzamosan néhányan (már a bíróságon) azt mondták, úgy hitték, hogy Giséle csak alvást színlelt az aktusok alatt, míg mások bőven igazolva látták a cselekedeteiket azzal, hogy megkapták Dominique Pelicot, azaz a férj beleegyezését. Mintha a feleség a férj tárgya, eszköze, birtoka lenne, (emiatt) pedig bárkinek kikölcsönözhető.
Az ilyesfajta történetek tökéletesen megmutatják, valójában mit gondol a társadalom a nőkről, és hogy – a mai napig – mennyire átjárja a társadalmat a nőgyülőlet.
– húzta alá Gyulai Kati, a NANE szakértő aktivistája a kerekasztal beszélgetésen.
Mérő Vera: „Mégiscsak létezik kollektív lelkiismeret Magyarországon”
A nőkről alkotott, bicskanyitogató társadalmi paradigma mellett Caroline egy másik, égető problémára is felhívja a figyelmet, amelyet gyakran szintúgy alábecsülünk. „A családon belüli és kívüli gyógyszeres visszaélés sokkal elterjedtebb, mint gondolnánk... Bár egyelőre nincsenek megbízható statisztikai adatok ennek alátámasztására, 2020-ban, amikor apámat letartóztatták, még senki sem beszélt erről!” – írja az előszóban. Caroline nem állt meg itt: a könyv megjelenése után megalapította az „Állítsuk meg a gyógyszeres visszaéléseket!” nevezetű mozgalmat, amely az áldozatok jobb ellátásáért és az egészségügyi szakemberek megfelelő képzéséért küzd.
Történelmi fordulatok
Giséle Pelicot és családja bátor fellépése nemcsak a saját ügyükben hozott eredményt (a bíróság minden vádpontban bűnösnek találta Dominique Pelicot-t és húsz év börtönre ítélték), hanem országos szinten is. A Reuters október végén megjelent információi szerint Franciaországban elfogadták a nemi erőszakról szóló törvény módosítását, amely mostantól kimondja a beleegyezés szükségességét.
A francia büntetőjog eddig úgy definiálta a nemi erőszakot, mint amely egy „erőszakhoz, kényszerítéshez, fenyegetéshez vagy meglepetéshez” kötött cselekmény, amiben behatolás vagy orális aktus történt. A beleegyezés fogalma nem szerepelt az eddigi törvényekben, így az ügyészeknek nemierőszak-ügyek kapcsán mindig az erőszak szándékát kellett bizonyítaniuk ahhoz, hogy elmarasztaló ítélet szülessen. A törvénymódosításnak a Pelicot-ügy, és az annak kapcsán fellángoló tüntetéshullámok adtak új lendületet, miután a vádlottak fentebb részletezett védekezési narratívái rámutattak a joghézagra.
Mérő Vera: „Meglesz a jussa minden nőalázásnak. Mert szavazati jogunk még van”
Dr. Zacher Gábor a kerekasztalbeszélgetésen hangsúlyozta: bár az érintetteknek elképesztő lelki teher kiállni a történetükkel a nyilvánosság elé (figyelembe véve a különösen kegyetlen online kommentkultúrát), annak erejét soha nem szabad lebecsülni:
Ha a döntéshozók azt látják, hogy egy ügy tömegeket mozgat meg, akkor elindulhat valamiféle változás a törvényhozás tekintetében is.
Gyulai Kati osztotta a toxikológus véleményét, egyúttal hozzátette: a történetek megosztása visszatartó erőként is hathat!
A Nők A Nőkért Együtt Az Erőszak Ellen Egyesület 1994 óta azon dolgozik, hogy megszüntesse a nők és gyerekek elleni erőszakot és megteremtsék a nemek közötti teljes egyenlőséget. A NANE Egyesület segélyvonala Magyarországon belül ingyesen hívható. Chatsegélyük ügyeleti időben (szerdánként 16-18 óra között) működik, de az e-mail címükre (segelylevel@nane.hu) és a Facebook-oldalukra is küldhetők levelek! Társegyesületük, a PATENT Egyesült jogsegély-szolgálata családon belüli erőszak, párkapcsolati erőszak, vagy nők- és gyermekek elleni erőszak egyéb formáival kapcsolatban, jogi természetű kérdésekben tud az érintettek segítségére lenni.
A NANE szakértő aktivistája szerint az áldozatoknak leggyakrabban nem tanácsra, hanem megtartásra van szüksége. „Tévhit, hogy az áldozatok nem beszélnek. Nagyon is beszélnek, csak kérdés, ki hallja-hallgatja meg őket!” Gyulai Kati azt tanácsolja, ha ilyesfajta történettel találkozunk, higgyünk az áldozatnak és vegyük komolyan az elhangzottakat. „Sokszor az a legnagyobb probléma, hogy egy-egy ilyen történet brutális tükröt tart a befogadó elé. Az önmagunkkal való szembenézés pedig rendkívüli erőt igényel, nem beszélve arról empátiáról, amelyre a túlélőknek égető szükségük van.” A NANE képviselője arra inti az érintetteket, hogy ne csak a jogi lehetőségeikről, hanem a konkrét jogaikról is tájékozódjanak: vádemelés esetén óriási szükségük lehet erre a tudásra.
A Pelicot család története fájdalmasan emlékeztet arra, hogy a nők elleni erőszak korántsem elszigetelt jelenség. Giséle és Caroline kiállása azonban megmutatja: a csend megtörése nemcsak az egyéni gyógyulási folyamat miatt fontos, hanem társadalmi változások katalizátora is lehet! Ha meghalljuk és komolyan vesszük az áldozatok hangját, abba a világba tehetünk egy lépést, ahol a biztonság és az igazság nem kiváltság, hanem alapjog.
Vészhelyzet esetén hívd a 112-t. A rendőrségnek kötelessége minden családon belüli erőszak ügyben eljárnia. Ha menekülni kényszerülsz, hívd az OKIT éjjel-nappal hívható ingyenes 0680205520 számát.
