„Nekünk, romáknak mindent meg kell tenni, hogy hasonló esélyekkel tudjunk célba érni”
A Romaként podcast legújabb epizódjában Ignácz Judit tréner, író és aktivista két kivételes vendéggel beszélget a roma nők helyzetéről és mindennapi kihívásairól. Oláh-Molnár Gabriella a Mara projekt koordinátoraként dolgozik, míg Ádám Éva szociális munkás és tréner, emellett a Mara program ösztöndíjasa is.
Ezeket láttad már?
A műsor vendégei őszintén mesélnek arról, milyen ma roma nőként élni Magyarországon, és milyen láthatatlan akadályokkal kell megküzdeniük a mindennapokban. Szó esik a rasszizmusról, a kirekesztésről, valamint arról is, hogyan lehet ezeken felülemelkedni, közösséget építeni és megtalálni az erőt a nehézségek ellenére. A Romaként podcast célja, hogy olyan társadalmi témákat hozzon közelebb, amelyekről fontos beszélni – és amelyek mindannyiunkat érintenek.
Két nagyszerű példakép
Gabriella Békés megyéből származik, édesanyja egyedül nevelte, nehéz volt számára a családtól való leválás, amikor Orosházán felsőfokú ügyintézői iskolát kezdett. Később Budapestre vágyott, ahol teológiai főiskolára jelentkezett: „Nagyon érdekelt a tanítás, a gyerekek, a pasztoráció, hogyan tudok embereken segíteni” – meséli. Elvégezte a hároméves képzést, majd iskolákban tanított, gyerekekkel dolgozott, később a Fővárosi Roma Önkormányzatnál, jelenleg pedig a Romaversitasnál tevékenykedik.
Ádám Éva Tatán nőtt fel, őt is egyedül nevelte fel édesanyja. Érettségi után Németországban töltött egy önkéntes évet, ahol autista gyerekekkel dolgozott, majd hazatérve szociális munkát tanult, később a CEU-n folytatta tanulmányait. Visszatért Berlinbe, ahol egy szenvedélybetegekkel foglalkozó intézménynél dolgozott, roma prostituáltakkal és heroinfüggőkkel is foglalkozott, majd egy roma fiatalokat támogató német szervezetnél lett pedagógiai vezető: „Jelenleg a Semmelweis Egyetemen mesterképzésre járok, és a Mara program ösztöndíjasa vagyok” – teszi hozzá.
„Hiszek benne, hogy egyszer itt is minden más lesz” – roma LMBTQ emberek a láthatóságért és az emberi jogokért
A roma nőknek hangot kell adni
A beszélgetés központi részében a roma nők és lányok kihívásairól esik szó. Éva kiemeli, mennyire fontos, hogy amikor ezekről a témákról beszélünk, a rasszizmus kérdése is szóba kerüljön. Szerinte a rasszizmus egyéni, intézményi és strukturális szinten is jelen van: érinti az egészségügyet, a lakhatást, a munkakeresést és az iskolai helyzeteket is. „Nekünk, romáknak mindent meg kell tenni, hogy hasonló esélyekkel tudjunk célba érni.” Kiemeli a roma nők szülés közbeni kiszolgáltatottságát is, hangsúlyozva, hogy egy roma nő helyzete társadalmilag és gazdaságilag is sokkal nehezebb és kiszolgáltatottabb.
Gabriella is megosztja saját tapasztalatait, hangsúlyozva, mennyire fontos nyíltan beszélni ezekről a nehézségekről, hogy a nem romák is megértsék, milyen küzdelmekkel kell szembenézniük a roma nőknek: „Nagyon fontos ezekről beszélni a nem romáknak, hogy lássák, hogy igen, ezek a nők ezzel küzdenek.” Éva hozzáteszi, hogy a társadalomnak észre kellene vennie a diszkrimináció és erőszak jeleit, és aktívan kellene kezelnie azokat, miközben a roma nőknek hangot kell adni, és be kell vonni őket a döntéshozatalba.
A műsorvezető arra is rákérdez, hogyan küzdenek meg személyesen ezekkel a helyzetekkel, és hogyan vigyáznak a mentális egészségükre: „Erre nem lehet felkészülni. Lehet ignorálni, lehet belemenni, de ezek mindig megérintik az embert lelkileg” – vallja őszintén Éva. Hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, kik veszik körül az embert, kihez tud fordulni, mert ezek a helyzetek mindig érzelmileg megterhelőek maradnak, még akkor is, ha az ember nem reagál rájuk azonnal.
