„Aki a magyar néptáncot tűsarkű csizmában táncoltatja, az felér egy szándékos veszélyeztetéssel” - Miért utálták annyira Sydney van den Bosch produkcióját?
Szombat este lezajlott a Dancing with the Stars című műsor második élő show-ja, melyből a Sydney van den Bosch-Ádám Csaba páros volt kénytelen távozni. Produkciójuk azóta is megosztja az internerezőket - ízlelgessük kicsit, miért.
Ezeket láttad már?
Ha azt mondjuk, Dancing with the Stars, vagy az elődjére, a 2000-es években futó Szombat esti lázra gondolunk, elsősorban a latin-amerikai és a strandarc táncok jutnak eszünkbe. Ehhez képest a DWTS most olyan újdonságokkal szolgált, mint a country vagy a néptánc. (És amikor azt mondjuk, újdonság, akkor a műsor szempontjából újdonságnak számító műfajokra gondolunk.) A szerkesztők nyilván nincsenek könnyű helyzetben, hogy változatossá tegyék a műsort: és miután bekerült a "nagyon amerikai" country, nyilván felmerült a kérdés, nem lenne-e érdemes ellensúlyozni azt egy "nagyon magyar" dologgal, mondjuk néptánccal, mielőtt kritika éri a csatornát és a műsort.
Bárki néptáncol, borítékolhatóan elvérzik
Míg a country esetében az volt a narratíva, hogy bármit is csinál a páros, nincs összehasonlítási alap, hiszen korábban a Dancing with the Stars történetében senki nem táncolt ebben a stílusban, addig a magyar néptáncnál hiába volt - elméletben -ugyanez a helyzet, a páros sorsa már ott megpecsételődött, hogy a zsűri izomból beleállt produkciójukba, mondván, remek néptánc együtteseink vannak, nem sikerült jól közelíteniük a feladathoz, vagy nem tudták megfelelően belevinni a saját történetüket.
Glitterrel leöntött néptánc-szerűség volt
- hangzott el a kegyelemdöfés Ördög Nóra szájából, utalva ezzel arra, hogy ennek a produkciónak nem sok köze volt a néptánchoz. És ennél a pontnál felejtette el mindenki, a zsűri, a nézők, a szavazók, a közösségi oldalakon fröcsögő fotel-forradalmárok és önjelölt tánckritikusok, hogy a műsor maga egy glitterrel leöntött tánc-szerűség, aminek egyetlen célja az, hogy szórakoztassa a nézőt, és kiragadja kicsit abból a szürke valamiből, amiben boldogulni próbál.
A műsorban látott jive, rumba, szamba, angol keringő vagy tango még csak nyomokban sem tartalmazza mondjuk technikailag azt, ami az egyes táncok sajátja, és miután évekig versenytáncoltam és néptáncoltam, pontosan tudom, hogy ez néhány hét tanulás után nem is elvárható. Így leginkább látványos emelésekkel és show-elemekkel doppingolt vizuális sokk az, amit kapunk, és ami a kiindulási pont lesz, amikor összemérünk két produkciót.
Cipőd is milyen!
Sydney van den Bosch és Ádám Csaba csak elszenvedői voltak annak a ténynek, hogy a néptáncról, miután a sajátunk, valamivel árnyaltabb képünk van, vagy legalábbis érzékenyebbek vagyunk rá, mint távoli, latin-amerikai rokonaira. És mivel egy zenés-táncos műsorról van szó, ami a látványra és a csillogásra épül, igen, Sydney van den Bosch-ra magas sarkú csizmát adtak, ahogyan azt sokan sérelmezték a kommentszekcióban.
Érdekes módon senki nem kéri számon, amikor kényelmes kis converse-ben quick stepezik egy versenyző standard cipő helyett. Szóval igen, Sydney van den Bosch és Ádám Csaba abban vérzett el, hogy olyat kértek rajtuk számon, amit más versenyzőkön nem, olyan súly nehezedett rájuk, mint senki másra: a nemzeti öntudatunk. És nincs az a szerethető imázs, ami ellenpontozni tudta volna a szerintünk meggyalázott hagyományunkat. Analógiaként: hiába imádja mindenki Hegyes Bertalant, hiába nyert meg két évadot is a Dancing with the Stars korábbi éveiben, most Eszenyi Enikő megtépázott imidzsével a hátán próbál boldogulni hétről-hétre úgy, hogy bármit is tesz, és azt bármilyen jól teszi is, komoly ellenszélben küzd. Hangsúlyozom: miközben szeretjük, elismerjük, és a szemünk előtt nyert meg két évadot.
Kreatív kamu vagy látványos parasztvakítás?
Érdekes volt olvasni, hogy a műsor hivatalos Instagram-oldala alatt milyen kommentek gyűltek össze a pár fotójánál. A többség gyűlölte a produkciót, a hagyományaink és a kultúránk egyfajta meggyalázásaként tekintett rá, miközben izgalmas lenne megnézni, hogy egy párhuzamos valóságban most milyen kommenteket olvasnánk mondjuk egy Dél-alföldi oláhos vagy ugrós néptánc láttán. Nyilván kilógott volna a lóláb, unalmasnak és tájidegemnek találták volna a többi produkcióhoz képest, holott táncművész legyen a talpán, aki nem néptáncosként megold egy ilyen feladatot, miközben instruálnia kell egy amatőr partnert is.
Kicsit olyan ez, mint Arany János vagy Madách Imre: kinek jut eszébe 2023-ban széles közönséget szórakoztatni velük? De ha eladható formátumot találsz, mondjuk elrappeled, akkor ugyanez a széles réteg a sajátjaként védelmezi majd Arany Jánost meg Madách Imrét is. Az eredeti túl régi, a modern értelmezése blaszfémia, igazi kegyeletsértés, mintha beleharapnánk a saját nemzeti öntudatunkba. Holott, van Den Bosch néptánca felől közelítve a kérdéshez, valójában csak kellett valami, egy kisebb ellenállás, aki nem szól vissza, és amin kiadhatjuk a dühünket. A tanulság? Vegyük ezt sokkal lazábban!
