Randira fel: Szecessziós kiállítás a századforduló hangulatában Budapesten
A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása nemcsak művészetkedvelőknek szól, hanem akár tökéletes első randihelyszín is lehet. Az Az élet művészete című tárlat elkalauzol a századforduló hangulatos világába, ahol a mindennapokat plakátokon és tárgyakon keresztül ismerhetjük meg. A látványos időutazás során korabeli művészi grafikák, bútordarabok és díszítőelemek mesélnek az akkori polgári életformáról.
Ezeket láttad már?
A szecesszió nemcsak egy stílusirányzat, hanem egyfajta életérzés, ami új formát adott a művészetnek és az életvitelnek is. Az aranykorban készült plakátok ma is lenyűgöznek látványvilágukkal és történeteikkel. A szecessziós plakátkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában lehetőséget ad arra, hogy elmerüljünk ebben az esztétikában, és új szemmel nézzük az egykori hétköznapokat.
Az elveszett aranykor plakátokon
Akár első randinak is jó program a Magyar Nemzeti Galéria legújabb kiállítása, Az élet művészete, amely alkalmat ad, hogy elmerengjünk – akár közösen is – a századforduló környékén élt elődeink mindennapjain. A tárlat a plakátművészet fénykorát, a szecessziós időszakot idézi meg (1895-1914), a plakátokon kívül korabeli reklámgrafikákkal és berendezési tárgyakkal.
Falra felfestett idővonal mutatja meg többek közt azt, miként indult el az irányzat Nyugat-Európában, megemlítve az angol Arts & Crafts, a német Jugendstil és a francia Art Nouveau mozgalmakat, és azt is, hogyan került összhangba nálunk a képzőművészet a Kiegyezés után a kinti modern törekvésekkel, ami hozzájárult a „provinciális” Magyarország polgári átalakulásához.
Lendületet adott az itthoni szecessziónak az ország ezeréves fennállásának ezredik évfordulója alkalmából átadott Iparművészeti Múzeum is, mint annak egyik hazai remeke. De természetesen nemcsak a fővárosban hódított teret az új hullám, a pécsi Zsolnay-gyárban szecessziós stílusban készültek a kerámiák. Láhatunk is egy kúpcserepet az Iparművészeti Múzeum épületéről, amely szintén a gyárban készült. De a sorba illeszkedik a Nyugat című folyóirat 1908-as elindítása is.
„Ahol mindenben konszenzus van, ott gyakorlatilag véget ér a szabadság”- interjú Somogyi Hajnalkával, az OFF-Biennále alapító vezetőjével
Benczúr Gyula is tervezett palátokat
Magyarországon a legkorábbi modern kiállításplakátokat a kor neves festői tervezték: Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly vagy Vaszary János. Ráadásul divatban volt, hogy a festőművészek saját kiállításaik plakátjait is megtervezik. Évente kétszer nagy plakátpályázatokra lehetett benevezni: az első magyar művészi plakátot a festőfejedelem, Benczúr Gyula tervezte, az 1885-ben rendezett Országos Általános Kiállítás hirdetésére.
De nemcsak magyar vonatkozásokat látunk, Katona Anikó kurátor a nemzetközi kitekintésről is gondoskodik. Megismerkedhetünk Jules Chéret karcsú párizsi hölgyeivel vagy Alfons Mucha pasztellben pompázó nőalakjaival. Utóbbinál azon is elcsodálkozhatunk, hogy a mester mennyire részletgazdag grafikával dolgozik. Fölvonulnak még Gustav Klimt és Henri de Toulouse-Lautrec alkotásai is, hogy csak a legnevesebbeket említsük. E hírességek hallatán cseppet sem csodálkozunk, hogy a plakátművészet inkább tartozott a magasművészetekhez, mint az alkalmazottakhoz.
Középpontban: a nő
A szecesszió központi motívuma a nő, amely Mucha művein még szűzies szépség, a századfordulóra azonban – kezdve a Chéret képein látható nőalakokkal –, már csábító femme fatale. Az új zsáner kihatott a divatra és alapjaiban változtatta meg a női viseletet: a sziluett karcsú S vonallá vált (talán, ha nem véletlen a szocializmus-kori nagy divatmárka, az S-Modell elnevezése sem).
Budapesten az első kimondott divatáruház a Kossuth Lajos utcában megnyitott Holzer volt. A cég plakátján jellegzetes szecessziós módon megjelenített hölgy a bolt tipikus vásárlója lehetett. A kiállítás ikonikus képei közé sorolható Faragó Géza Tungsram-plakátja is, amely egy, a szemeit az éles fény miatt kezével eltakaró hölgyet mutat macskája társaságában.
Az irányzat egyszerre extravagáns és sikkes, átjárja egyfajta szabadosság, ami rímel a polgárosodással járó nagyobb szabadságérzésre. Megjelent a szabadidő fogalma, de az új közlekedési eszközök feltalálása – autómobil, kerékpár –, és a vasúthálózat fejlődése szintén a szabadság szelét hozták el. Gyakorivá váltak kikapcsolódás céljából tett utazások, virágzott a fürdőkultúra, a mozgókép megjelenésének köszönhetően pedig sorra nyíltak a mozik.
A korabeli plakátok a legújabb filmeket hirdették, ám ekkoriban, a kultúra terén a színház és varieté világa uralta a vizuális reklámfelületeket, na, meg persze a polgári létet legjobban szimbolizáló helyszín: a kávéház. Ahogy betekintést kapunk a tipikus századfordulós kávéházak és polgári otthonok enteriőrjébe, megértjük, hogy a szűkös lakásokból miért menekültek az emberek a kávéházakba.
A kor legfontosabb festői, építészei, grafikusai és írói dolgoztak onnan – elég, ha az olyan emblematikus kávézókra gondolunk, mint a Japán vagy a New York. A színházi plakátok többsége vígjátékot vagy zenés darabokat hirdetett, és ennek megfelelően azok könnyed, franciás grafikai stílusban készültek. Márk Lajos Mici hercegnője, amely Feydeau darabja, a korabeli francia újságillusztráció frivol hangvételére játszik rá.
Olyan sorozatok érkeznek júniusban a Netflix képernyőjére, hogy a lábunk is beleremeg
A dandyk és a polgárság
A 19. században a romantika megteremtett egy új férfitípust, a dekadens dandyt, aki választékosan öltözködött és elég flegmán viselkedett. Faragó Géza pezsgőt hirdető plakátján is egy ilyen elegáns világfi mered maga elé egy átmúlatott éjszaka után. Amíg a dandy-férfinak Anglia diktálta a divatot, a nők a párizsi szalonok ruháit tekintették etalonnak. Mellettük azonban teret követelt magának a két lábbal a földön álló, szintén jólöltözött polgárság is. A plakátokon őket sokszor újsággal a kezükben ábrázoltak, mintegy a jólértesültséget szimbolizálandó.
Még egy remek randihelyszín
A Székesfővárosi Állatkertet népszerűsítő plakát is érdekes színfoltja a kiállításnak, annak témája alkalmat ad, hogy elgondolkodjunk az akkori fiatalok randevúzási lehetőségein, tekintve, hogy a kor erkölcsi szabályai szerint otthon nem bújhattak össze. Az állatkertet hirdető plakáton ez áll:
Nyitva reggel 8-tól éjjel 2-ig. Belépődíj: 1 K, csütörtökön és vasárnap: 60 f (…) Esti belépődíj: 20 f.
Nem nehéz kitalálni, hogy a hajnalig tartó nyitva tartással és az esti olcsó belépődíjjal a szerelmespároknak igyekezett az intézmény kedvezni. Vegyünk hát példát a hajdan volt párokról, és szervezzünk egy légyottot a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, de csak miután megnéztük ezt a kiállítást, amire egészen október 5-ig van lehetőségünk.
