Vass Virág regénye elhozza a magyar származású Dolly ikrek igaz történetét a századelő fénykorából
Vass Virág író-újságíró pályáját a Nők Lapjánál kezdte igen fiatalon, és akkor is csak huszonöt éves volt, amikor főszerkesztő-helyettese lett a lapnak. 2001-ben – nagy visszhangot keltve – indította el az Elle magazin magyar kiadását, egy akkor merőben szokatlan arculattal, amely a „stílusos, szellemes, szexis” nőt állította reflektorfénybe. 2021-ben Virág – több éves szabadúszás és kilenc best-seller listás regény után egy időre visszatért a Nők Lapjához főszerkesztőként, majd a lap kulturális nagykövete lett. Közben elkészült tizedik regénye, a Szóló, amely életrajzi ihletésű.
Ezeket láttad már?
Interjúnk apropója az Open Books Kiadó gondozásában megjelent új kötet, a Szóló, amely a nálunk kevéssé ismert, ám a tizenkilencedik század Amerikájában igen népszerű, Balassagyarmatról elszármazott Dolly ikrek csillogó, látszólag gondtalan világába enged betekintést. Vass Virág az interjúnkban többek közt arról is beszél, hogy az olvasó minden bizonnyal legalább olyan lebilincselőnek fogja találni Dollyék regényes életútját, mint amilyen izgalmas volt azt megírnia.
Interjúnk apropóját a nyáron megjelent legújabb köteted adja – a Szóló is a franciás revüvilágot idézi meg. Honnan jön a franciák iránti rajongásod?
Párizs, a francia nyelv és kultúra közel áll a szívemhez. Meghatározó élményeket, csodaszép éveket és lehetőséget köszönhetek annak a puszta ténynek, hogy 14 évesen úgy döntöttem, nem az angolt választom második idegen nyelvnek a gimnáziumban – akkoriban az orosz még kötelező volt – hanem a franciát.
Anyukám, olasz szakos bölcsészként rám bízta a döntést, de azért egészen halkan megjegyezte, hogyha a franciát választom előbb-utóbb óhatatlanul megtanulok majd angolul, de fordítva, nem valószínű. Igaza lett. A Francia Intézetben volt egy polc, ahová a magazinok legfrissebb számait tették ki és ófrancia irodalom helyett gyakran olvasgattam magazinokat
Stahl Judit: „Aki tudja, ki ő, mit képvisel, az nem érzi veszélyben magát egy másik kultúrától”
Így aztán tíz évvel később, amikor már újságíróként meghívtak egy interjúra –, mert éppen az akkor induló magazin magyar kiadásának a főszerkesztőjét keresték, nem okozott gondot, hogy elmondjam a lap rovatszerkezetét, szerkesztői koncepcióját, felemlegessek az elmúlt tíz évből néhány emlékezetes anyagot. Ekkor kezdődött egy csaknem tíz évig tartó csodálatos kaland, amikor együtt is dolgozhattam a francia kollégákkal, megismertem a szemléletüket, a gondolkodásmódjukat – és Párizst is.
A Szóló a tizenkilencedik század elején, Balassagyarmatról családjukkal kivándorolt ikerlányok, a később Dolly ikrekként elhíresült Janka és Róza közös életét dolgozza fel regény formában. Te találtál rá a Dolly nővérekre – képletesen szólva, persze –, vagy ők találtak rád?
Véletlenül ezt a témát is egy neves magazinnak köszönhetem, évekkel ezelőtt a Vanity Fairben olvastam, pontosabban lapoztam át a sztorijukat. Ugyanis a Dolly Sisters névre nem figyeltem fel, viszont lapozás közben egy magyar város nevére, Balassagyarmatra esett a tekintetem, ami megállított, és kibomlott előttem Janka és Róza, a későbbi Dolly Sisters története – két hihetetlen ívű művészi és női életút.
Évek teltek el, mikor ismét felbukkant az alakjuk a híres londoni áruház tulajdonosról, Mr. Selfridge-ről szóló tévésorozatban, majd néhány nappal később egy amerikai rajongói oldalra bukkantam a Facebookon, és akkor már nem volt visszaút. Kutatni kezdtem, elmentem Balassagyarmatra a levéltárba, feltúrtam színháztörténeti forrásokat – és onnantól az ikrek nem eresztettek.
Hogyan lehetséges, hogy bár Dollyék a saját korukban világhírűek voltak, ma itthon kevesen hallottak róluk?
A háború előtt nagyon is figyelt rájuk a magyar közönség, imádták őket a korabeli magyar lapok, ahogyan az egész világsajtó szívesen cikkezett róluk. Hiszen a Broadway után meghódították London és Párizs színházait, filmekben szerepeltek, királyok, mágnások udvaroltak nekik, extravagáns életmódjuk folyamatos cikktémával szolgált.
A háború utáni szocialista sajtó, azonban már nem sűrűn írt róluk, így történhetett, hogy a tengerentúlon, ahol a dübörgő húszas évek ikonjait amúgy is jobban őrzi a kollektív emlékezet, még musical is készült róluk, míg itthon elvétve lehet olvasni egy-két cikket a történetükről.
Schell Judit: „Soha nem gondoltam, hogy van bennem ennyi bátorság”
Milyen tanulsággal szolgált az ikrek életútja - és milyennel annak megírása? Jól gondolom, hogy a korábbi munkáidhoz képest ezúttal többet kellett kutatnod? Erre enged következtetni a cselekmény hátterét adó korabeli környezet részletes leírása, na meg Jankáék életének pontos ismerete is.
Minden könyvem mögött alapos kutatómunka áll. Az anyaggyűjtés közben nemcsak információt, hanem inspirációt is kapok: karakterek, helyszínek, jelenetek szinte maguktól születnek meg. Az előző regényem, az Örökké rövid története a tragikus sorsú manöken, Lantos Piroska karrierjét dolgozza fel, aki a Kádár rendszerből jutott ki a Chanel kifutójára és lett topmodell.
Izgalmas volt kutatni a szocializmus reklámiparát, a korabeli divatvilágot, heteket töltöttem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, de természetesen segített, hogy voltak gyerekkori emlékeim a hetvenes évekről, a szüleim, az idősebb kollégák pedig első kézből tudtak mesélni. A Szóló viszont igazi időutazás volt: több mint száz évet kellett visszalépnem, hogy megértsem az ikrek világát.
A korabeli magyar, angol és francia sajtó archívumait böngésztem, és persze hatalmas irodalma is van a dzsesszkorszak szórakoztatóiparának. Rengeteg filmfelvételt rekonstruáltak, az egykori megbarnult képkockák kiszínesednek, megelevenednek, hatalmas segítség ez a szerzőnek, amikor a regény világát próbálja megálmodni.
Mi lehetett a hölgyek titka, sikerült ezt megfejtened?
A szó mindenfajta értelmében korszerűek voltak, éppen akkor tűnt fel izmos, friss, pikáns alakjuk, amikor a fűzős, loknis hajú delnők helyét átvette a színpadon a „girl”, aki levágatta a haját, levette a fűzőt, és kilátszott izmos vádlija a feljebb és feljebb csúszó szoknya alól. A tengerentúlra érkező, nyelvet nem beszélő bevándorlók számára az akkor még némafilm és a látványra épülő revü jelentette a kikapcsolódást, hatalmas iparággá vált, egyben kiugrási lehetőséggé a tehetséges, fiatalok számára.
Ráadásul éppen divatba jöttek a testvérszámok. A híres gyerekszínészekkel, Adele és Fred Astairrel együtt tűntek fel a Dolly nővérek, egypetéjű ikrekként azonban megvolt az a helyzeti előnyük, hogy a hasonlóságuk nem megkettőzte, hanem megsokszorozta a színpadi hatást. A kortársaik szerint hihetetlen erős kisugárzásuk volt, mindehhez biztos stílusérzék társult, bármit felvettek, azt divatba hozták, eladták, hamarosan mindent velük reklámoztak, az autóktól a samponig – a korszak egyik legértékesebb influenszerei voltak.
Mit szeretnél átadni a regénnyel?
Janka és Róza a magyar vidéki mélyszegénységből emelkedtek fel néhány év alatt szédítő magasságokba, valóra váltották minden álmukat, sőt még azon is túl: művészi presztízst, világhírt, hatalmas vagyont szereztek. Rajongott értük Chaplin, Picasso, a walesi herceg, a spanyol király. De – anélkül, hogy elárulnám a regény fordulatait – ez bizony két küzdelmes életút. Ez a regény azokhoz szól, akik úgy érzik, csak akkor szerethetőek, ha teljesítenek. Ez a történet rólunk szól – sokunkról, akik a külvilág visszajelzéseitől várjuk, hiába, hogy megérkezzen a belső béke és megelégedettség.
Horváth Lili: „Meg kell tanulnunk magunkat elfogadni, ha boldogan akarunk élni”
Az ikrek képesek voltak másként is hatni rád a múlt ködén át?
Bevallom, bármennyire is lenyűgözött a sorsuk, sokáig nem találtam fogást a történetükön. Kerestem, mi köti majd a mai olvasót, vagy akár engem, a szerzőt, a száz évvel ezelőtti extravagáns csillagok életútjához, hogyan tudunk majd azonosulni velük? Ráadásul éppen egy olyan időszakban írtam ezt a regényt, amikor a legkevésbé hajtott az ambíció: a férjem szüleit, majd édesanyámat ápoltuk, nem is lehettem távolabb a revük világától.
Azután írás közben rádöbbentem, hogy talán nem véletlenül foglalkozom éppen most a törekvő ember témájával, amikor az élet éppen teljesen átrendezi a prioritásaimat. Hiszen ez a történet valójában nem a csillogásról szól, hanem arról, hogy mit kezd az ember az álmaival. Meddig hajtanak előre, és mikortól korlátoznak? Mikor válik észrevétlenül a külső elismerés iránti vágy belső csapdává? Ebben a felismerésben már nagyon is ott voltam én is – és talán ott lesz az olvasó is.
Mennyiben számítsunk másmilyen olvasási élményre a tőled megszokotthoz képest?
Minden regényt meghatároz az elbeszélő hangja, esetemben ez a 78 éves Rosie Dolly az egykori Deutsch Róza láncdohányos, karcos, cseppet sem szépelgő hangja, akit az egykor egymillió dollárra biztosított lábai már cserben hagytak, az elbeszélés időpontjában, 1970-ben ápolónői segítségre szorul.
Szulák Andrea: „Én nem vagyok erős, én csak túlélő vagyok”
Ő kezdi mesélni a történetüket, aztán – akárcsak a Titanic című filmben – kiszenesednek a kockák előbb a századfordulón, a városligeti Vurstliban, majd a dübörgő húszas évek közepén találjuk magunkat, egy igen ambiciózus életút elején. Mindez a csillogó múlt sokkal később, a járókeret mögül szemlélve egészen más hangsúlyokat kap.
A Budai Vigadó adta a pompás hátteret Zséda, annak zenekara és Papp Timi táncos-koreográfus közreműködésével megrendezett színpadi előadással kombinált könyvbemutatódnak, amelyen két órára a deszkákra varázsoltátok a századelő revühangulatát. Számíthatunk további, a Szóló köré épített összművészeti estre?
Óriási ajándék volt, hogy Zséda és Papp Timi segítségével életre kelhetett a Szóló világa – ráadásul a Budai Vigadó színpadán, ami önmagában is varázslatos tér. Kevesen tudják, hogy Zséda pályája színésznőként indult, énekesnőként a dzsessz irányából érkezett, így ösztönösen érzi ennek a korszaknak a ritmusát és azt a női érzékenységet is, amit a regény hordoz.
Előadóként pedig Timivel közösen olyan koreográfiát hoztak létre, amely nemcsak illusztrálta, hanem új szinten is értelmezte a történet dramaturgiai csomópontjait. Mi ezt nem egyszeri alkalomnak szánjuk – nagyon is dolgozunk rajta, hogy az előadás összművészeti, színpadi alkotásként tovább éljen.
trueGaléria
Fedezd fel a konyha rejtett energiáit a feng shui szerint, és hagyd, hogy a harmónia uralja a tereket
