előfizetésem
Hírlevél
Egyre több nő vált karriert negyven felett, a szakértő szerint ez a jelenség egyáltalán nem meglepő
Biztos állás, stabil jövedelem, kiszámítható hétköznapok. Egészen mostanáig leginkább ezek a szempontok jelentették a megnyugtató hátteret a középkor felé közeledő nők számára. Mégis egyre többen mondják ki negyven fölött azt a bizonyos két szót, ami régóta ott cseng a fejükben: elég volt. Majd új szakmába kezdenek bele, vállalkozást indítanak, vagy kreatív pályára állnak át. De miért pont ilyenkor tör felszínre a váltás igénye, és hogyan lehet biztonságosan átlépni a bizonytalanba? Elfogyott a türelem vagy ez egy normális és szükséges lépés az életnek ezen szakaszában?
„Ma már a társadalmi elvárások és lehetőségek megengedik, hogy a negyvenes nőkben feltörjenek az elfogyott türelem érzései. Nincs idő tovább halogatni a saját életet” – kezdi Gáborjáni Réka integratív szemléletű menopauza-szakértő, perinatális konzulens, aki szerint nem szabad elfelejteni, hogy a nagymamák generációjában sokszor nem is volt választás. A férjtől vagy a családtól való anyagi függés, a társadalmi kényszerek miatt kevés tér maradt az önálló döntésekre.
Ma viszont épp az ellenkezője történik, minekután a lehetőségek sokasága egyszerre felszabadító és nyomasztó. „Egyáltalán van még biztos állás? Lehet ma egyetlen szakmában megmaradni egy egész életen át?” – kérdezzük magunktól. A középkorú nőkben így egyszerre van jelen a biztonság elvesztésétől való félelem és a szabadság iránti vágy. Az egyik oldalról ott a kockázat, hogy az újrakezdeni mindig bizonytalanság, elengedni a megszokottat fájdalmas. A másik oldalról viszont ott a felismerés, mondván ha most nem lépnek, később talán már nem lesz lehetőségük.
Amikor a test is változik
A karrierváltás igénye nem ritkán egybeesik a menopauza időszakával. „A menopauza egyszerre testi változásokról és identitásváltásról is szól. A gondoskodó anya vagy a biztos munkaerő szerepei háttérbe szorulnak, és felmerül a kérdés, hogy ki vagyok én a szerepeim nélkül?” – mondja Gáborjáni Réka, majd megjegyzi, hogy többek között ezért nevezik a perimenopauzát második kamaszkornak. Ilyenkor egyszerre jelenik meg a lázadás, a harag, a csalódottság, de ugyanígy a kíváncsiság és a kreatív energia is, akárcsak kamaszkorban.
Amikor pedig ezek az energiák nem kapnak teret, testi tünetek formájában törhetnek elő, mint a hőhullám, az álmatlanság vagy az alacsony libidó. Éppen ezért a pályaváltás ebben a korban valójában nem öncélú lázadás, sokkal inkább önvédelem, amely segíti az egészségmegőrzést. Nem véletlen, hogy a pszichológia és a hormonális kutatások is egyre inkább összekapcsolják a középkor válságát a testi változásokkal. A változókorban a női hormonháztartás átalakul, ami mind a testet, mind a pszichét irányítja.
Így alakul át 50 felett, változókorban a női immunrendszer, és ezt teheted a megerősítéséért
„A régen kötött kompromisszumok, amelyek lassan mérgezővé váltak, a menopauza idején már nem tarthatók. Ez egy fordulópont, felhívás táncra a B-oldal hangjaira” – mondja a szakértő. Tehát, amit fiatalon még el tudunk viselni a „biztonság kedvéért”, középkorban már nehezebben nyeljük le. És mivel a testi tünetek is felerősödnek, sokszor éppen ezek jelzik, hogy változtatni kell.
A változtatás ára
A karrierváltás egyszerre új lehetőség és veszteség is. „Meg kellett tanulnom, hogy az élet második felében a meghalást is gyakorolni kell. Minden újrakezdés veszteség, mert a régi kapaszkodókat el kell engedni” – mondja saját tapasztalatáról Gáborjáni Réka, aki egyetemi tanárból lett női életút-szakértő, majd a változókor idején újabb fordulattal külföldön, online kezdett dolgozni. Ez a tapasztalat sok nő számára ismerős, hiszen, akik már átéltek hasonlót, tudják, hogy a karrier újraépítése nem egyszerűen váltás,
hanem a korábbi identitás elengedése.
Ehhez persze bátorságra van szükség, és arra, hogy a test és a lélek jelzéseit komolyan vegyük. Ebben segít az ajurvéda és a holisztikus szemlélet, amely ciklusokban gondolkodik, és azt tanítja, hogy a változás nem szétesés, hanem inkább átalakulás. „A holisztika lényege, hogy a finom jelzésekre is figyeljünk, ne csak akkor, amikor már baj van. Ezek tűpontosan megmutatják, mire van szükség” – mondja a szakértő, aki éppen ezért szezonális blokkokban tanít a menopauzáról, hogy a nők tudatosan dolgozhassanak a belső átalakulással.
A szemlélet egyik legfontosabb üzenete, hogy nem kell minden problémára radikális megoldást találni. Sokszor elég a kisebb életmódbeli változtatás, az étrend áthangolása vagy a közösségi támogatás megtalálása. Ezek adják meg azt a stabil alapot, amelyből bátrabban lehet kilépni a munkahelyi komfortzónából is.
Az életközepi válság régen is létezett, de ma sokkal jobb helyzetben vannak a negyvenesek
A társadalom még nem készült fel
A nagymamák generációjához képest sok minden változott, de nem minden. „A társadalom ma is inkább bölcs nyugalmat vár a középkorú nőktől, miközben belül sokszor forradalom zajlik.” Ez a kettősség komoly feszültséget okoz. A család vagy a környezet gyakran nem érti, miért van szükség a váltásra, hiszen látszólag minden rendben van, csakhogy ez a rend valóban egy látszat, mert belül ott a kiégés, a türelmetlenség és a „most vagy soha” érzése. Innentől kezdve a kérdés az, hogy mi van azokkal, akik érzik, hogy váltani szeretnének, de rettegnek a bizonytalanságtól?
„A félelem jó jel. Mindig ott születik, ahol valami régi meghalni készül, és valami új még csak formálódik. A bizonytalanságban mindig ott rejlik a szabadság magja” – fogalmaz Gáborjáni Réka. Szerinte a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a kis, biztos lépések megtétele. Nem vakmerőség kell tehát. Ez kitartás. Ugyanis a legnagyobb erő éppen a kis, biztos lépésekben rejlik, ezek visznek a legtávolabb. A sikeres újrakezdéshez így három dologra van szükség: türelemre, hogy elfogadjuk a veszteséget; rugalmasságra, hogy alkalmazkodjunk az újhoz; és bizalomra, hogy a félelmet ne akadálynak, hanem útjelzőnek lássuk.
