előfizetésem
Hírlevél
Hatalmas örömmel, de nagy lemondásokkal is jár egy tehetséges gyermek felnevelése
A tehetség gyakran már egészen kicsi korban megmutatkozik, a szülőknek azonban hatalmas kihívást jelenthet felismerni és egyengetni az oda vezető utat. Két olyan szülővel beszélgettünk, akik testközelből tapasztalták meg, mivel jár egy tehetséges gyermek nevelése.
Egy tehetséges gyermek felnevelése azon túl, hogy határtalan öröm, hatalmas erőforrásokat igényel, mind kitartásban, mind anyagilag. A rendszeresen 12 órás napok, edzések és tréningek teljesen átvehetik az irányítást egy család élete felett, ami igencsak megterhelő lehet a család többi tagjának. Két olyan édesanyával beszélgettünk, akiknek gyermekei hosszú évek óta a zuglói Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnázium tanulói. Az édesanyák arról mesélnek, hogy milyen áldozatokkal, lemondással és örömteli pillanatokkal jár egy tehetséges gyermek nevelése, amikor az iskolai feladatok, a próbák és az előadások határozzák meg a mindennapokat.
Károlyi Eszter ikerlányai, Simon Sára és Klára tizenhárom évesek. A lányok a Madách Színház József és a színes szélesvásznú álomkabát, a Macskák, valamint a Jézus Krisztus Szupersztár című előadásaiban szerepelnek. Eszter fejlesztőpedagógus, jelenleg a másoddiplomáját végzi, emellett pedig négygyermekes édesanya.
Hogyan kerültek a lányok a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnáziumba?
Ha gyerekkorukban bárhol zenét hallottak, azonnal elkezdtek táncolni. Amikor egy gyerek valamiben kiemelkedő, nehéz eldönteni, hogyan tehetünk jót neki. A férjemmel hónapokig egyeztettünk, keresve a legjobb utat. Olyan iskolát kerestem, ahol táncolhatnak. Először délutáni táncórákra iratkoztunk be, majd felvételiztünk a gimnáziumba is. Felvették őket, ami nagy megerősítés volt számukra, és szerettük volna ebben támogatni őket. Nagyon sokat ad az önbizalomnak, ha az ember jó valamiben.
Hogyan hat a versenysport a gyerekek és szüleik életére?
Hogyan alakulnak a mindennapok?
A férjem vitte őket iskolába, haza, majd délután a tánciskolába, onnan pedig a színházba. Én voltam a szervező, ő pedig a kivitelező. Szerencsére a munkája rugalmas, így azt home office-ból is el tudja végezni. Így működik ez az életstílus.
Mi a menete egy ilyen iskolának?
A lányok reggel 6:50-kor indulnak, és este negyed hétre érnek haza. Ha előadás van, az este 10-ig is eltarthat, ilyenkor 11-re érünk haza. Egy év kellett, mire belerázódtunk és megtanultunk elég rugalmasnak lenni. Előfordul, hogy egy próba tovább tart vagy korábban ér véget. Ma már fel vagyunk készülve mindenre. Hétvégén is 10 és 16 óra között próbák vannak. Sok lemondással jár, mégis hisszük, hogy ez a rengeteg munka valóban meghozza a gyümölcsét.
Mennyire megterhelő mindez egy négygyermekes család számára?
Van lehetőség ösztöndíj pályázatra, amit az iskola fenntartója, a Művész Gyerekekért Közhasznú Nonprofit Kft. és a Zuglói Önkormányzat közösen ír ki. A 2023-2024-es tanévtől pályázunk minden évben, és nyerünk is ezen a pályázaton, amely nagy segítséget jelent a családnak. Tudtuk, hogy sok válogatásra és előadásra járnak majd a lányok, de arra nem számítottunk, hogy ennyire sűrű lesz a menetrend.
Mennyire nehéz ehhez igazodni?
Az egész család ehhez alkalmazkodik, beleértve a testvéreket is. Minden születésnapot és családi eseményt ehhez kell igazítani. Van, amikor belefárad az ember. A testvérek számára nehezebb, hiszen mindig az ikrekhez kell igazodni, de nincs más megoldás. A nyaralások is időnként problémába ütköznek, most is úgy megyünk, hogy hárman korábban utazunk, és ők az édesapjukkal csak három nappal később tudnak csatlakozni. Nem nehézségként éljük meg, hanem örülünk annak, ami van. Elfogadtuk, hogy az együtt töltött idő megszervezése nehezebb.
Mi a cél?
Nem tervezzük az életüket, csak segítjük őket. Örülünk a felkéréseiknek, és tudjuk, hogy így könnyebben fognak eligazodni a szakmában.
„Nem emlékszem, mikor voltunk utoljára júliusban nyaralni” - A szülőnek is kőkemény edzésmunka az élet egy élsportoló gyerekkel
Eszter története jól mutatja, milyen összetett és áldozatokkal teli egy tehetséges gyermek útja — és bár minden család máshogy éli meg ezt a folyamatot, a kihívások sokszor hasonlóak. Schöff Ildikó számára egészen más úton kezdődött minden, mégis ugyanarra az elhivatottságra és kitartásra volt szükség. Ildikó lánya, Laura már 16 éves, és a Madách Színház több darabjában is szerepelt, jelenleg pedig a József és a színes szélesvásznú álomkabát, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Macskák, a Rómeó és Júlia, valamint a Muzsika Hangja című előadásokban játszik. Hosszú volt az út a színpadig, de Laura már négy évesen tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni.
Mikor mutatkozott meg először Laura tehetsége?
Nem vagyok hozzáértő, de négyévesen kijelentette: azt még nem tudja, hogy milyen formában, de színpadon szeretne állni. Hat évesen a Hunyadi Mátyás Összművészeti Iskolába irattam, ahol balett és néptánc mellett még agyagozás, színművészet, képzőművészet, rajz- és vizuális nevelés, valamint zenei képzés is volt. Ötödikes korában a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnáziumba és a Táncművészeti Egyetem képzésére is felvették, ő a Madáchot választotta.
Miért volt fontos, hogy ő döntsön?
Mivel ez az ő közege, ahol napi 8–10 órát tölt, szülőként az volt a legfontosabb, hogy jól érezze magát. Tudom magamról is, hogy ha az ember nem megfelelő közegben van, könnyen megutálhatja még azt a szakmát is, amit szeret. Az elmúlt évek tapasztalata alapján jól döntött: szakmailag és emberileg is rengeteget kapott az iskolától.
Hogyan néznek ki a mindennapok?
Napi 8 órában dolgozom a Semmelweis Egyetem Sürgősségi Klinikáján posztgraduális oktatásszervezőként, délutánonként pedig színházi fodrászként. Emellett közel tíz éve egy egyesület alelnöke is vagyok, így soha nem unatkozom. Mindezek mellett hordtam Laurát a különórákra. Szülőként ez édes teher volt. Tudtam, hogy fél ötre oda kell érnem érte a napközibe, de néha kértem segítséget a nagypapától vagy a barátoktól. Ezután mentünk táncórákra, ahol este 8-ig vártam rá, közben pedig a laptopommal dolgoztam. Utána hazamentünk, vacsoráztunk és leckét írtunk. Általában hétvégén is oktatás, később pedig előadások voltak.
Miért éri meg mindent feláldozni ezért?
Sok lemondással jár, de nem sínylette meg a családi élet. Amíg azt látom, hogy a gyermekem boldog, és azt csinálhatja, amit szeret, nekem ez elég. Már az is luxus, hogyha valaki abból élhet, amit szeret – innentől a foglalkozása inkább hobbi lesz számára, amiért fizetnek. Ezért a lemondások ellenére is szívesen támogattam. Egymást segítettük, most pedig, hogy már önállóbb, könnyebbek lettek a mindennapok.
