A Z generáció fele 45 évesen nyugdíjba akar menni: és ezért járnak majd sikerrel

Pár éve a nyugdíj szó említésére még csak legyintettünk. A húszas éveinkben járva úgy vagyunk vele, hogy egy olyan kifejezésről van szó, ami távoli, ami idejétmúlt, hiszen tulajdonképpen addig még le kell élni egy egész életet. Ma viszont egyre többen döntenek úgy, hogy a nyugdíjra nem az ötvenes vagy hatvanas éveinkben kell elkezdeni készülődni, hanem már akkor, amikor megkapjuk az első fizetésünket.

A világ rendkívüli módon kiszámíthatatlan, a mostani 20-30 éveseknek valószínűleg nem kell attól „tartaniuk”, hogy az állam nyugdíjat utal majd a számlájukra. A fiatalok, főleg a Z-generáció tagjai körében rohamosan terjed az úgynevezett „early retirement”, avagy a korai nyugdíjba vonulás mozgalma.

Korai pénzügyi függetlenség

Az említett jelenség esetében nem a klasszikus értelemben vett nyugdíjról van szó, tehát a fiatalok nem pihenni akarnak, hanem sokkal inkább pénzügyi függetlenségre vágynak, hogy szabadon dönthessen arról: mivel, mikor és hogyan foglalkoznak a jövőben. Ennek a trendnek a gyökerei természetesen honnan máshonnan származnának, mint az Egyesült Államokból. A FIRE - Financial Independence, Retire Early mozgalom - alapjaiban véve arról szól, hogyan keressünk és spóroljunk annyit a húszas-harmincas éveinkben, hogy mire elérjük a negyvenet, addigra ne legyen szükségünk munkára vagy aktív jövedelemre. Persze ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani.

Kutatások szerint a 25-35 éves korosztály közel felének az a célja, hogy még 45 éves kora előtt pénzügyileg függetlenné váljon. A Z-generációs munkavállalók pedig több mint fele hajlandó is lenne lemondani a mostani életszínvonaláról, ha ezzel megkönnyítené saját maga számára a pénzügyi szabadság elérését. Mindenki erre vágyik. Én is. De vajon hogyan valósítható ez meg, főleg ebben a pici országban?

Sokan elfelejtik, hogy az anyagi biztonság hosszú évek munkájának eredménye

A digitális jövedelem a kulcs

A fiatalok már nem építkeznek, és tulajdonképpen nem is építkezhetnek a hagyományos formákra, mint az állami nyugdíj vagy a céges megtakarítási program. Muszáj előre lépni, modern és innovatív megoldásokat keresni, hiszen egyszerűen nem számíthatunk arra, hogy mi 2050-2060-ra majd az állam által küldött nyugdíjból élünk. Lehetőségünk viszont bőven akad. Az internet és a pénzügyi technológiák által kínálat módszereket bárki kipróbálhatja.

Egyre többen választják a kriptovaluták, a tőzsdét, számtalan olyan passzív jövedelmet termelő digitális termék létezik, amelyeknek köszönhetően megvalósíthatjuk az álmainkat, azaz pénzügyileg függetlenné válhatunk. Nem ritka az olyan kereskedelmi platform, ahol a felhasználók több mint fele 35 év alatti, és olyan agresszívan növekvő portfóliót épít magának, amely jól mutatja a fiatalok függetlenségi vágyát.

Mi már nem az a generáció vagyunk, akik félnek a kockázatoktól, főleg akkor nem, ha hosszú távú célokról van szó. De tehetünk mást? Látunk másban reményt, minthogy még most kipróbáljunk olyan dolgokat, amelyek esetleg sikerre vihetnek bennünket? Én speciel már akkor elkezdtem nyugdíj előtakarékossági számlára pénzt tenni, amikor megkaptam az első fizetésemet. De tisztában vagyok azzal, hogy nem ez az összeg jelenti majd számomra a biztonságot a későbbiekben, nem ebből fogok megélni idősebb koromban.

Közel sem tartok ott, ahol ezek az említett fiatalok, de egyre jobban úgy érzem, hogy hamarosan szükségem lesz egy passzív jövedelemre, ami biztonságérzetet ad a számomra. Hiába vagyok vállalkozó, foglalkozom olyannal, amit valóban szeretek, ebből sosem fogok annyit keresni, amiből boldog nyugdíjas éveim lesznek. Ahogy mondani szokták: „8 órás munkából még senkinek sem sikerült meggazdagodnia”. És ez tényleg így is van.

Miért akarnak több lábon állni a Z generáció tagjai?

A pénz ne cél legyen, hanem egy eszköz

Amikor valaki úgy dönt, hogy szeretné elérni azt a bizonyos anyagi függetlenséget, akkor neki sem szabad kizárólag a pénzt hajkurásznia, hiszen az nem viszi előrébb. A pénz jön és megy. Viszont, ha nincs egy mögöttes cél, hogy mihez akarjuk felhasználni, akkor bizony könnyen falba ütközhetünk.

A legérdekesebb, hogy a korai nyugdíjat hajszoló generáció nem azért szeretne kilépni a munka világából, mert lusták, hiszen nagy részük már a húszas éveik elején 10-12 órában dolgoznak. Nem ritka az sem, ha egy fiatal több munkát is elvállal egyszerre, hátha ezzel többre megy. A szabadidejükben pedig nem buliba járnak, utaznak vagy szórakoznak, hanem önfejlesztésre, üzletépítésre vagy befektetési ismeretek szerzésére helyezik a hangsúlyt.

A cél tehát nem a tétlenség, hanem egyfajta kontroll az idő felett.

Ha belegondolunk, ki akarja az egész életét egy irodában tölteni? Jobb lenne tudatosan úgy építeni fel az életünket, hogy már fiatalon a lehető legszabadabban élhessünk. De való igaz, hogy ezt nem is a számlák pakolgatásával vagy a termékek csipogtatásával érjük el napi 8 órában.

Megbízhatatlan nyugdíjrendszerek

Az első intő jel, az első sokk még 2008-ban ért bennünket, amikor a gazdasági válság mély nyomot hagyott az emberek pénztárcájában. Majd jött a COVID-19 utáni inflációs sokk, ez pedig már világossá tette a számunkra, hogy bizony az állami ellátórendszer közel sem annyira áll stabil lábakon, mint azt el akarják velünk hitetni. A biztos jövő illúziójának annyi, így nincs más megoldás, mint magunknak felépíteni egy olyat, ami nem függ senkitől és semmitől.

Cseppet sem meglepő adat, hogy

a Z-generáció tagjainak háromnegyede stresszel a jövőbeli megélhetése miatt.

Kiemelték, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendszer sem a fiatalok érdekeit tartja szem előtt. Bár ezt próbálják meg kifelé kommunikálni, valójában már most komoly gondokkal néznek szembe. Ezért is nem véletlen, hogy egyre többen választják azt a stratégiát, ami az egyéni érdekeket helyezi előtérbe. Ezzel együtt azonban egy újfajta pszichológia terhet is magunkra pakolunk, ugyanis a fiatalok nagy része bűntudatot érez amiatt, hogy nem halad olyan gyorsan.

Mire figyelj és hogyan válaszd a legjobb bankszámlát? Szakértői tippek a bankszámlaköltségek csökkentéséhez

Hányszor látjuk a közösségi médiában, az Instagramon vagy a TikTok-on, hogy a másik 25-30 évesen már házat épít, kocsit vesz, folyamatosan utazik, édesanyává válik, mi pedig még mindig otthon élünk, próbálunk egyről a kettőre jutni, spórolunk, hogy évente egyszer eljuthassunk legalább a horvát tengerpartra. Egyszerűen nem szabad megengednünk, hogy a másikhoz hasonlítsuk magunkat, hiszen az sem biztos, hogy ő ugyanonnan indult. Lehet, hogy voltak támogatói, szülők, nagyszülők, pénzt örökölt vagy a párja keres jobban.

Bármi ott lehet a háttérben, ami esetleg nekünk nem adatott meg. Nem mindenki képes havi szinten nagyobb összegeket félretenni, ráadásul a takarékoskodás mint életforma, szintén könnyen kényszerré válhat. Ha valaki elkezdi, akkor nem tudja abbahagyni, ami a jelenlegi életére is hatással van. Nem jár el szórakozni, nem megy el a barátaival egy hétvégi brunchra, nem utazik, nem vesz új könyveket, annyira a spórolásra koncentrál, hogy elfelejt élni. Senkinek sem lenne szabad feláldoznia a jelenét a jövője érdekében, hiszen ahogy említettem: a jövő rendkívül bizonytalan.

Két lábbal a földön

Bár a trend jól hangzik, természetesen megvannak a maga kritikusai is. Sok szakértő figyelmeztet arra, hogy ez a fajta életmód nem mindenkinek elérhető, sok esetben szükség van kezdőtőkére, magas jövedelemre, a pénzügyi műveltségről nem is beszélve. A magyar fiatalok például átlagosan nagyjából 34 éves korukra válnak pénzügyileg önállóvá, és sokaknál jóval nagyobb prioritást élvez a lakásvásárlás és a családalapítás, mint a befektetés.

A gyors meggazdagodás ígérete ráadásul igen veszélyes, sokakat tévútra vihet, főleg a kriptovaluták esetében. A kockázat sosem csak pénzügyi, hanem mentális szinten is súlyos következményekkel járhat, ha valaki beleéli magát egy olyan világba, ami számára szinte elérhetetlen. Egy dolog viszont teljesen biztos, mégpedig az, hogy a munka és a pénz jövőjét már nem a korhatár, hanem a tudatosság és az egyéni pénzügyi döntések határozzák meg. A fiatalok számára a munka többé nem egy státusz, sokkal inkább egy eszköz a szabadság eléréséhez.

Fontos megjegyezni, hogy az „early retirement” életforma nem mindenki számára járható út, ehhez is kell egyfajta tudás, talpraesettség, gondolkodásmód, tudatos pénzkezelés, hosszú távú tervezés, és ami a legfontosabb, az élet feletti kontroll vágya. Éveken, évtizedeken át nagyon tudatosnak kell lenni annak érdekében, hogy mire valaki eléri a 40-45 éves kort, addigra meglegyen az a bizonyos pénzügyi szabadsága.