A zaklató fiatalok elég intelligensek ahhoz, hogy tudják, hol van a bántalmazott legfájóbb pontja - Tari Annamária klinikai szakpszichológussal beszélgettünk
Zaklatás és online zaklatás ugyan nem állnak távol egymástól, ám sok szempontból utóbbi tűnik a veszélyesebbnek. Kezd sokkal elterjedtebb is lenni, hiszen mára a legtöbb embernek kialakult egy második élete az online térben.
Aki keveredett már éles szóváltásba másokkal egy közösségimédia-felületen, az jól tudja, mennyivel dühítőbb tud lenni az ilyesmi, mint egy ugyanilyen vita egy sör mellett. Utóbbi esetben ugyanis látjuk a másik ember reakcióit, könnyebb feloldani a feszült helyzeteket egy viccel vagy egy mosollyal, ráadásképp nem érezzük magunkat egy egész közösség előtt megszégyenítve, ha nincs igazunk.
Ezek alapján nem nehéz elképzelni, milyen érzés lehet, ha egy zárt online közösség, amely a felhasználónak gyakorlatilag a világot jelenti, tényleg azon dolgozik, hogy az illetőt tökéletesen lejárassa, nevetségessé tegye.
„Hello! A nevem Amanda Todd”
Amanda Todd történetére talán mindenki emlékszik:ő volt az a tizenöt éves lány, aki évekig tartó online megaláztatás és több segélykiáltás után 2010-ben öngyilkos lett. De nem ő az egyetlen kiskamasz, aki ugyanezt az utat járta végig. Közel egy évtizeddel később föl kell tennünk magunknak a kérdést, hogy állunk ma az online zaklatás kérdésével, mennyit tudunk róla most, amikorra felnőtt egy generáció ebben az ingoványos világban?
Tari Annamária klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta szerint a kamaszok, tinédzserek és a fiatal felnőttek a legveszélyeztetettebbek, azaz a 13-30 év közötti korosztály. Persze, zaklatásnak számít az is, ha negyvenévesek küldenek egymásnak agresszív tartalmakat, az életkori felosztásra mégis szükség van, mert nagyon másképp kezel egy ilyen helyzetet egy negyvenéves, mint egy tizenhárom.
Utóbbinak érzelmi apparátusában még nincsenek meg azok az érett mechanizmusok, amelyekkel hárítani tudná ezeket a támadásokat. A szakértő elmondta, három tényező áll az online zaklatások hátterében. Az egyik a hiperkonnektivitás, azaz a netes információdömping, amelynek feldolgozása életkortól függetlenül próbára tesz minket. A másik a könnyű elérés, tehát hogy mindenkinél egész álló nap ott a telefon, és hogy nincs igazán választásunk, kötelességünk hálózatban lenni.
Három egyértelmű jel, amiből felismerhető, hogy egy gyermek iskolai bántalmazás áldozatává vált
Ez pedig eléggé felszámolja a magánszférát, és terepet biztosít a harmadik tényezőnek: online projekciós felületet kínál az agressziónak. Akárki készíthet magának hamis felhasználói profilt vagy avatárt, aminek az lesz a következménye, hogy akár az anonimitás mögé bújva, teljesen átgondolatlanul is ráönthetünk a másikra bármit, ami csak az eszünkbe jut, nem foglalkozva azzal, hogy a másik érzelmi állapota hogyan változik emiatt.
Mivel az online zaklatás tartalma többnyire nagyon agresszív és sokkoló, az áldozat ezt pszichés traumaként éli meg, amit kezelni kell. „Minden szakértő azt mondja, hogy az első perctől segítséget kellene kérni, mert akkor nyílik lehetőség az áldozatszerepből való kilépésre.
Az UNICEF Magyarország kutatása szerint a 10-18 éves gyerekek nyolcvannyolc százalékának van profilja valamilyen közösségi oldalon - legálisan egyébként minimum tizenhárom évesnek kell lenni ahhoz, hogy a Facebookra és az Instagramra regisztrálhasson valaki -, és minden harmadik gyereket ért már valamilyen piszkálódás, szekálás, zaklatás az interneten.
Segítséget csupán minden tizedik áldozat kér Magyarországon, az ilyen helyzetbe került gyerekek fele inkább megpróbálja megvédeni magát. Ez intő jel a felnőtteknek, hogy be kell emelni a beszélgetésekbe az online zaklatás témakörét, és elérni, hogy a gyerekek bizalommal teli légkörben érezzék magukat” – mondja Tari Annamária.
Ki a zaklató?
„Szívesen képzelünk el egy rossz arcú bűnözőt, de a valóságban könnyen lehet, hogy a zaklató egy nagyon helyes tizenéves fiú vagy lány” - mondja Tari Annamária. „Hogy ki mennyire agresszív, vagy mit enged meg magának az online térben, abban az irritált nyugdíjastól a beszólogató tizenévesen át elég sok típust láthatunk. Az esetek többségében a zaklató azért agresszív, mert saját feszültségét akarja csökkenteni, vagy azért, mert az illető számára ez az az érzelem, amit a legszívesebben átél.
A gyökere mindkettőnek ugyanaz: minél instabilabb valaki érzelmileg, annál szívesebben talál bűnbakokat, akikre átkot szórhat, akikkel összeakaszkodhat, akiket vádolhat – ezzel alkotva ideológiát a bántalmazásra.”
Az én külsőm, az én szabályaim! - Így pereghet le rólad az online bullying
Fontos komponense mindennek a hatalom, a másik élete fölött megszerzett irányítás érzése is. „A küldő azt élvezi a folyamatban, hogy a kontroll az ő kezében van, akkor küld üzenetet, amikor éppen eszébe jut, amikor neki a legjobb, ez a kiszámíthatatlanság pedig nagyon nehéz az áldozat szempontjából. A zaklató azt éli meg ilyenkor, hogy hatalmában van a másik, ő dönti el, mi fog történni és mikor. Nagyon traumatikus helyzet, ha a zaklató egy kortárs, netán osztálytárs.”
Online zaklatásból offline empátiahiány
Napi tapasztalatunk már, és Tari Annamária is hangsúlyozza azt a paradoxont, hogy míg az internet látszólag nagy szabadságot kínál nekünk, a közösségi média valójában zárt terekbe rendezi a felhasználókat. „Ezekben a zárt terekben pedig moderálatlanul folyik a kommunikáció, nem csoda tehát, hogy az agresszió fokozott mértékben jelenik meg bennük. Ennek következtében mindenki irritáltabb és ingerlékenyebb lesz, ez pedig kihat az offline életünkre is.
Ha sok agresszióval találkozunk a neten, akkor kicsit bizalmatlanabbak leszünk a való élettel kapcsolatban is: ott is készenléti állapotba kerülünk, úgy érezzük, bármikor megtámadhat minket a másik ember. Ez pedig csökkenti az empátiánkat, márpedig az emberi kapcsolatok akkor működnek jól, ha van bennük empátia.”
Az érintett korosztály alsó határa egyre lejjebb megy
Az elmúlt pár évben több film, sorozat és színházi előadás foglalkozott az online zaklatás témakörével. Ilyen volt például Schwechtje Mihály Remélem legközelebb sikerül meghalnod című filmje, az HBO Eufória című sorozata vagy Hartung Attila FOMO – Megosztod és uralkodsz című alkotása. Ugyanakkor a probléma feldolgozására valószínűleg a legjobb forma a drámapedagógia és a színházi nevelés.
A RÉV Színház nevű független társulat Kalapos Éva Massza című ifjúsági regényéből készített színházi nevelési előadást. A regény sztorija szerint Patrikot, az alapvetően átlagos srácot egyik osztálytársa Győző, és annak egy haverja kezdi el online zaklatni. Patrik, aki nem beszél senkinek a problémájáról, a történet végén az agresszióra agresszióval válaszol: megtámadja Győzőt.
A színházi nevelési forma azért jó, mert a színházi előadást egy-egy fontos jelenet után megállítva, a szereplők életét elemezve beszélget a résztvevő diákokkal a felmerülő témákról. Így van ez a RÉV előadásában is, amelynek első része Győző, második része Patrik szempontjából vizsgálja a történteket. Az alkotók figyeltek arra is, hogy Győző figurájából ne csináljanak Disney-gonoszt, hiszen így a történet kevésbé lenne átélhető a diákok számára.
Az internet mindennapos veszélyei: az álhírek, az online bántalmazók és a zaklatók
„Győző a humoros szereplője az előadásnak, ő a menő srác, aki lehetne népszerű is, ha nem a zaklatásban vezetné le azt a feszültséget, ami a szülei válása miatt kialakul benne” – mondja Balla Richárd, a társulat vezetője, aki arról is beszél, hogy egyre sűrűbben keresik meg őket pedagógusok azzal, hogy tudják, az ő osztályukban is jelen van a probléma.
„Az érintett korosztály alsó határa egyre lejjebb megy. Volt már olyan pedagógus, aki azt mondta, nem érdekli, hogy ez egy középiskolásoknak szóló előadás, és van benne vulgaritás, mert nagyon fontosnak tartja, hogy a hatodik osztályos diákjai megnézzék.” Balla Richárd szerint az online zaklatás egyik legfontosabb komponense a rendszeresség, a folyamatjelleg.
„A Massza cím arra a szövegmennyiségre is utal, amit Patrik kap a zaklatójától, és ami egy idő után masszává folyik össze. Napról napra, szisztematikusan kapja ezeket az üzeneteket. Azért nem tud belőle kikerülni, mert egyre bizonytalanabb abban, hogy igaza van-e Győzőnek, amikor ezeket írja róla. Azok a fiatalok, akik másokat zaklatnak, többnyire elég intelligensek ahhoz, hogy tudják, melyek a másik legfájóbb pontjai. Ez minél rendszeresebb, annál inkább elveszi az áldozat önbizalmát.”