Szakértő figyelmeztet: ezért veszélyes, ha mindent a pároddal akarsz csinálni

Már gyermekkorunktól folyamatosan azt sulykolják belénk, hogy életünk értelme nem más, mint megtalálni a nagy Őt, a másik felünket, aki kiegészít bennünket, akivel teljessé válunk. A mesevilág színezett tablóin keresztül, a Disney-filmeken át, egészen a romantikus filmek szirupos történeteikig, mind ugyanazt a hamis ígéretet lebegteti elénk, miszerint ha megtaláljuk a szerelmet, akkor minden más magától értelmet nyer. Csakhogy ez nem több, mint egy gondosan felépített fikció, ami a legtöbb esetben inkább árt, mint használ, főleg gyermekkorban.

Az, hogy létezik vagy sem az a bizonyos nagy Ő, az egy teljesen más kérdés, de egy biztos, hogy az eszméje egy teljesen torz szemüvegen át mutatja meg a világot nekünk, amely elhomályosítja az önismeretünket és a fejlődési lehetőségeinket.

Csak rá koncentrálunk, és sokszor azt sem tudjuk, kik vagyunk valójában.

A média hatása a szerelmi kapcsolatainkra

A szerelemről alkotott képünket azonban nem csak a családunk, az iskola vagy éppen a kortársaink kialakítják, hanem a filmek, sorozatok, reklámok, közösségi platformok is. A média folyamatosan újra ugyanazt az üzenetet közvetíteni, miszerint a romantikus szerelem nemcsak fontos, hanem egyenesen nélkülözhetetlen. A képernyőn a szerelmesek mindig gyönyörűek, a végén pedig mindig ott a boldogság, a happy end. Ha tehát eléggé kitartóan hiszünk a szerelemben, akkor minden rendben lesz.

„A narratíva, ami szinte észrevétlenül belénk ivódik: az életünk fő célja az, hogy megtaláljuk azt az egyetlen partnert, aki „teljessé” tesz minket. Ez a gondolat nem véletlenül uralja a médiát, a filmeket, az irodalmat és ma már a közösségi médiát is – hiszen a nukleáris család a társadalmunk egyik alappillére, és ezt a modellt erősíti vissza a kultúránk is.” - mondta el Mórocz Kata, az Egy társaság social klub alapító tagja. Hozzátette, hogy a kapcsolati jólét viszont ennél jóval összetettebb.

Kutatások bizonyítják: a barátság sokkal fontosabb az életedben, mint egy szerelem

A kutatások szerint nem egyetlen kapcsolat tölt fel bennünket, hanem többrétegű emberi hálózatokra van szükségünk. Egy olyan szűk belső körre, aminek a tagjai a család, a párunk, esetleg 1-2 közeli barát. Emellett jó ha van egy tágabb, 15-20 fős társaság, egy ismerősi háló, amely gyakran 120-150 fős is lehet. Ezeknek köszönhetően érezzük majd úgy, hogy tartozunk valahová. „Ennek ellenére alig tudnánk olyan filmet vagy könyvet mondani, ami azt az üzenetet közvetíti: milyen fontos közösséget találni, közösséghez tartozni. Ehelyett rendre azt látjuk, hogy a romantikus szerelem az egyetlen, ami „megérkezést”, értelmet, biztonságot adhat.

Pedig a valóság az, hogy épp a társas kapcsolataink sokszínűsége az, ami fenntartható boldogságot és egészséget ad. Robert Putnam már évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra, hogy a társas tőke – vagyis a kapcsolataink minősége és mennyisége – drámai mértékben csökken. Ez a csökkenés az egyik legfőbb oka a társadalmi elmagányosodásnak.” Hogy mi változott? Mi magunk, a környezetünk, az életünk, az életmódunk. Míg 50 évvel ezelőtt az emberek szabadidejüket a családjukkal, barátaikkal, ismerőseikkel töltötték, addig manapság a legtöbben az időnk nagy részét a képernyők előtt, az online térben pazaroljuk el, miközben egyre többeknek hiányzik az az érzés, hogy igazán tartoznának valahová.

A modern párkapcsolatoktól gyakran elvárjuk, hogy „mindent” biztosítsanak

A modern párkapcsolatokra gyakran olyan elvárásokat aggatunk, amelyek súlya alatt bármilyen erős kötelék könnyedén meginoghat. Bár az tény, hogy a korábbi generációk viszonyaiban a funkciók megoszlottak, a barátok voltak a bizalmasok, a család a támasz, a házastárs pedig a társ az életben. A mai felfogás ezzel szemben mindent egyetlen személyre akar bízni, legyen az legjobb barát, terapeuta, szórakoztató partner, inspiráló mentor vagy éppen a biztonsági háló.

Ez viszont cseppet sem reális, amit Kata is megerősített, hiszen korábban az emberek többféle kapcsolattól kapták meg az érzelmi, intellektuális, spirituális és gyakorlati támogatást. Pedig ez senkitől sem lehetne elvárt dolog. „Nemcsak hogy nem reális, de mentálisan is megterhelő, és hosszú távon a kapcsolatnak is árthat, ha mindent egyetlen emberre akarunk ráruházni. A modern szerelmek gyakran túl sok funkciót próbálnak betölteni egyszerre: szerető, bizalmas, legjobb barát, pszichológus, kalandtárs, lelki társ – és még sorolhatnánk. Ez elképesztő nyomást helyez mindkét félre, és magára a kapcsolatra is.

Sokkal egészségesebb megközelítés, ha kapcsolati szükségleteinkben gondolkodunk, és végiggondoljuk, hogy melyik szükségletünket melyik kapcsolatunk tudja betölteni. Ezért is nélkülözhetetlenek a barátságok: különböző emberek különböző módokon lehetnek fontosak számunkra. Van, aki mindig megnevettet, van, aki a legjobb hallgatóság, más az utazótársunk, vagy az, akivel évente egyszer igazán nagyot bulizunk.”

Nem vagyok jól, de majd jönni fog a nagy Ő, aki helyrehozza a dolgokat - valóban így lenne?

Fontos kiemelni tehát: ahelyett, hogy mindent egyetlen személytől várnánk el, át kellene gondolni, hogy mire van szükségünk a párkapcsolatban, mit tudunk megélni más, fontosabb kapcsolatainkban. Ezzel pedig nemcsak a saját mentális egyensúlyunkat támogathatjuk, hanem a szerelmi életünket is erősebbé, egészségesebbé tehetjük.

Tönkrement házasságok, elhanyagolt baráti kapcsolatok

Nem felejthetjük el azt, hogy mindenki túlterhelődhet. Amikor minden érzelmi szükségletünket kizárólag a párkapcsolaton keresztül akarjuk meg kielégíteni, az nem csak irreális, hanem bizony hosszú távon az életünkre is veszélyt jelenthet. „Ahelyett, hogy sokféle emberi kapcsolatból merítenénk, egyre inkább az egyetlen, kizárólagos intimitástól várjuk a teljes megelégedettséget. Ez azonban féltékenységet szülhet, kapcsolatfüggőséghez vezethet, fokozhatja a kontrollt és az elvárásokat, ráadásul elszigetel más fontos kapcsolatainktól is.”

Sokszor már a kapcsolat eleji újdonság ereje is beszippantja az embert, aminek hatására a barátok teljes mértékben a háttérbe szorulnak. Ez persze természetes, azonban fontos megfelelően kommunikálni. „Amikor érezzük, hogy kezdünk kijönni a „teljes szimbiózis” fázisából, akkor tudatosan tegyünk azért, hogy újra megerősödjenek a barátságaink.” - mondta el Kata, aki azzal zárta a gondolatait, hogy elmondta: