Ez a mindennapi szokás úgy rombolja az életminőséged, hogy észre sem veszed

A fülhallgató ma már szinte a testünk része - de lehet, hogy minden egyes lejátszott dallal egy kicsit közelebb kerülünk a maradandó halláskárosodáshoz? Audiológust kérdeztünk arról, hogyan őrizhetjük meg hallásunkat úgy, hogy közben nem mondunk le a szórakozásról sem.

Manapság órákat töltünk fülhallgatóval a fülünkben – zene, podcast, munka vagy játék közben. De vajon számít, ha in-ear, over-ear vagy vezeték nélküli modellt választunk, és mennyire toljuk fel a hangerőt? Dr. Fülöp Györgyi audiológus főorvossal beszélgettünk a rejtett kockázatokról, a krónikus zajártalomtól a koncertzajig és arról, hogyan óvhatjuk meg hallásunkat a mindennapokban.

Mennyire gyakran fordul elő a fülhallgatók használata miatt halláskárosodás?

Úgy gondolom, hogy alapjában véve nem maga a fülhallgató használata okoz halláskárosodást, hanem az, hogy nap, mint nap túl hangosan és nagy óraszámban terheli a fülünket. Gyakorlatilag kétféle zajártalmat kell elkülönítenünk: akut zajártalom esetén hirtelen éri erős zajhatás a fület – ez lehet koncert, sziréna, robbanás, vagy akár egy csecsemő sírása is. Ezekben az esetekben a hallásromlás hirtelen alakul ki, nyilván rögtön okoz panaszt is, ennek köszönhetően jellemző, hogy napokon belül jelentkeznek a fülészeten az érintettek.

Krónikus zajártalomról akkor beszélünk, ha hosszú időn át kap a hallószerv terhelést. A fülhallgatók helytelen használata, egy zajos munkahely, terhelő városi zaj következtében kialakuló ártalom esetén nincs látványos, hirtelen hallásromlás, ez kevésbé tűnik fel az érintetteknek, így jellemzően később is fordulnak orvoshoz.

A zaj hatására kialakuló halláskárosodás visszafordítható? 

A már régóta fennálló hallóideg károsodást gyakorlatilag nem lehet visszafordítani. Időnként olvashatunk erre irányuló ígéreteket csodaszerekről, de ne higgyünk nekik, pláne ne például egy fülcseppnek, ami ilyesmit ígér! Ha a hallóideg károsodás eléri azt a küszöböt, hogy már zavart okoz a mindennapi kommunikációban - ez azt jelenti, hogy átlagosan minimum 25 dB-t elér - akkor már csak a hallókészülék jöhet szóba segítségként.

A hirtelen kialakult, még friss zajártalmat mindenképp érdemes kezelni és ezt mielőbb meg is kell kezdeni a jobb eredmény elérésének reményében. Sajnos kiszámíthatatlan, hogy a szájon át, vagy vénásan adott gyógyszerekkel, vagy egyéb módszerekkel érünk-e el egyáltalán eredményt. Általában elmondható, hogy minél fiatalabb egy páciens és minél előbb kapja meg a kezeléseket, annál inkább reménykedhetünk a javulásban, de sajnos ez nem garancia semmire. Nyilván mindenki azt reméli, hogy egy ilyen esetben teljesen visszatér a hallása, de a realitás az, hogy örülhetünk annak is, ha a károsodott hallóideg funkció legalább részben visszatér, ha a beszédfrekvenciák kevésbé érintettek. Emellett azért szerencsére spontán javulás is bekövetkezhet.

Ezért van nagyobb veszélyben a városiak mentális egészsége, mint a többi emberé

Vannak egyéb egészségügyi kockázatai a tartós, fülhallgatós zenehallgatásnak?

Valójában, ha valaki ésszerűen használja a fülhallgatót: normál hangerővel, napi néhány órát, akkor szerintem a hallását nem veszélyezteti. Nagyobb a kockázata annak, hogy pl. egy aktív zajszűrős fejhallgatóban valakit baleset ér, mert nem hallja a közlekedés közben a vészjósló hangokat.

A korszerű eszközök általában jelzik a felhasználónak, ha az egészségügyi határérték, tehát 80 dB (decibel) fölé emelkedik a hangerő és szerintem valamelyest nő az ezzel kapcsolatos tudatosság is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozik, hogy ha a zajterhelés nem haladja meg a 75dB-t, akkor heti 40 órát tölthetünk benne úgy, hogy nem kell tartanunk a károsodástól. Ha 90 dB-es zajterhelésről van szó, akkor viszont már heti 1.5 órán túli zajterhelés is okozhat tartós kárt.

Azért azt se felejtsük el, hogy a zenehallgatásnak számos előnye is van: ha jól választunk zenét, akkor az csökkenti a stresszhormonok termelődését, segíthet a koncentrációban, növeli az ún. boldogsághormonok termelődését, mint a szerotonin, dopamin és endorfin. A lényeg, hogy ügyeljünk a hangerőre és annak függvényében a behatási időre!

Mi a helyzet egy koncert hangerejével? 

Sajnos a szabadidős tevékenységek kapcsán nincs szabályozva a megengedett maximális hangerő – a zajos munkahelyeken mérik a zajterhelést, biztosítanak zajvédő eszközöket, ha kell, csökkentik a munkaidőt, hogy megelőzzék a tartós szőrsejt károsodást. Viszont egy koncert esetében nem felügyeli senki a hangszórókból áradó hangerőt, pedig ezzel több száz, vagy akár több ezer ember hallását veszélyeztetik egyszerre. Szomorú tény, hogy a gyermekeknek szóló koncertek esetén sincs szabályozva a megengedett maximális hangerő. Fontos lenne, hogy a szülők például egy egyszerű zajszintmérő applikációval ellenőrizzék, hogy mekkora zajterhelés éri a gyermeküket egy rendezvényen.

Az, ha valaki egész nap fejhallgatóval zenét hallgat, hogy kizárja a háttérzajt, gyakorlatilag ugyanolyan zajártalomnak számít, mint például egy zajos munkahely?

Mind mondtam, a hangerő a legfontosabb! Tartós 70 dB feletti zaj mellett vegetatív tünetek léphetnek fel: vérnyomás-emelkedés, alvászavar, ill. pszichés leterheltség, fáradtság, koncentrációs zavar. 80 dB feletti tartós hangerő pedig már elsősorban a hallószervet támadja, főleg a magas frekvenciákat károsítva és az általában maradandó ártalom.

Amikor a hétköznapi zaj is fáj – A mizofónia lelki háttere

Milyen tünetekkel jár egy zajártalom miatti hallásromlás?

Páciensek jellemzően azt panaszolják, hogy háttérzajban nehezebben értik a beszédet. Nagyobb társaságban, színházban tűnik fel először a romlás, ill. bizonyos frekvenciákat már nem észlelnek. Beszédértési nehezítettségnél a hallásvizsgálat csendes kabinban, kipihent állapotban történik.

Létezik ennek az ellentéte, egyfajta túlérzékenység?

A zajérzékenység valós jelenség: már enyhén hangos beszéd, zene vagy zaj is irritálhatja az érintetteket, mint pl. a kanálcsörgés. Erre is van vizsgálati módszer, amivel igazolható ez a túlérzékenység. Ilyenkor irritáltabbá, feszültebbé, fáradékonnyá, intoleránssá válik az érintett és pszichológus bevonása szükséges. Kognitív viselkedésterápia segíthet ezen.

Ha valaki mindenképpen ragaszkodik a fülhallgató használatához, orvosi szempontból az in-ear vagy az over-ear fülhallgató ajánlott? 

Mindenképpen az over-ear, tehát az, melyik elfedi a fülkagylót. Az in-ear, amit a fülkagylóba helyezünk, több egészségügyi problémát okozhat. Egyrészt a zajártalom szempontjából is károsabb, másrészt azzal, hogy lezárja a hallójáratot, az kevésbé szellőzik és hajlamosabbá válik fertőzések kialakulására.

Milyen általában a magyarok hallásegészsége?

Sajnos, már a huszonéves korosztálytól mérhető a halláskárosodás, de ez nem csak Magyarországra jellemző. A mai fiatalok rosszabbul hallanak, mint mondjuk a fiatalok 50 évvel ezelőtt, de ezért nemcsak a fülhallgató használat, hanem a koncerteken, fesztiválokon dübörgő zene is felelős. Mivel erősen zajterhelt környezetben élünk, mindenkinek azt javaslom, hogy töltsön le a telefonjára egy zajmérő applikációt, így bármikor egyszerűen ellenőrizheti a környezete zajszennyezettségét.