előfizetésem
Hírlevél
Elfogadásról beszélünk, miközben egész szerelmeket törlünk ki a filmvászonról, a hallgatás így maga az üzenet
Sokan a fejüket fogták, amikor a Kis hableány Hailey Bailey szerepében nem a hófehér bőrű hercegnő volt, hanem a karibi szépségű Ariel. Az afroamerikai vagy színes bőrű kislányoknak viszont rengeteget adott, hogy egy hozzájuk kinézetre hasonló főhősnő köszön vissza a képernyőről. A reprezentáció nagyon is fontos, az LMBTQ-tematikájú filmek azonban nem bővelkednek a két nő szerelmét bemutató alkotásokban.
Szólíts a neveden vagy Queer – miért szorul vissza a leszbikus reprezentáció a mozivásznakon? A meleg férfiakkal valóban elfogadóbbak lennénk, vagy ez csak a látszat? Queer történelmi áttekintés a mai popkultúrát érintve.
A Római Birodalomtól Katy Perryig – mikor szerethetünk szabadon?
Kezdjük valahol jó messze az időben, mondjuk a Római Birodalom korában. Ez a kor híres volt fürdőiről, Caesarról és a szabad erkölcsökről. Szabadon lehetett szeretni, és még látták megépülni a Colosseumot. Micsoda idők voltak, gondolnánk. Azonban a rómaiak különböző szerepek alapján osztották fel a szexualitást: volt a domináns és a passzív fél. A domináns fél tipikusan férfi és idősebb volt, a passzív fél pedig nő vagy fiatalabb férfi. A passzivitás minden női szexualitás velejárójának számított – így a „tribas” (a „férfias”, aktív szerepet játszó nő) a rendszer egészét sértette azzal, hogy „férfias”, domináns szerepben lépett fel.
Mennyi esélye van egy milliárdos és egy menekült szerelmének a mai világban?
Több mint valószínű, hogy ezért volt az, hogy csupán a férfiak közötti intimitást dokumentálták, hiszen az ilyen kapcsolatok voltak egyedül elfogadottak mindaddig, amíg a római férfi aktív, domináns szerepet töltött be, és az általa választott passzív, fiatalabb férfi partnere nem szabadon született, magyarán szolgasorból kikerült ifjú (fiú) volt. Ezek között a szeretők között voltak rabszolgák és felszabadított rabszolgák, prostituáltak – olyan emberek, akik életmódjuk miatt bizonytalan társadalmi kategóriába tartoztak, ezért még akkor sem részesültek a római polgárokat megillető védelemben, ha technikailag szabadok voltak. Ez a tény is némiképp árnyalja a képünket a szexuálisan szabad Római Birodalomról, igaz?
A nők közötti kapcsolatokra méltatlanul kevés írásos bizonyítékot találunk.
Ennek ellenére azért akad néhány elszórt feljegyzés vagy legenda, amely tanúsítja, hogy a császárkor későbbi időszakában voltak olyan nők a Róma által uralt tartományokban, akik saját nemük iránt tápláltak szerelmi érzéseket.
Úgy látszik, ebből a korból hozott megítélés lenyomata még máig valamelyest a tudatunkban él. Ezzel korántsem arra célzok, hogy bármilyen formában könnyű lenne az LMBTQ-közösséghez való tartozás, pláne a jelenlegi társadalmi helyzetben, egészen egyszerűen azért, mert az ember férfi nemű. Csupán érdekes látni, hogy a patriarchális rendszer két nő kapcsolatának megítélésénél is szerepet játszik, ez pedig visszaköszön a popkultúrában, a mindennapi életben is. A férfi mint ember létezik, a nő viszont sokszor egy férfi oldalán válik értelmezhetővé.
Gondoljunk arra: a történelem során kik voltak az egyik leginkább megbélyegzett és társadalmilag, de anyagilag is veszélyeztetett csoport? A nőtlen férfiak. Így két nő két „passzív” kapcsolata értelmezhetetlenné vált, és úgy tűnik, még Hollywood is a mai napig kapizsgálja, milyen, ha két nő szereti egymást. A leszbikus nők bár egyre nagyobb láthatóságot kapnak, és sok idő telt el azóta, hogy Katy Perry kiadta az I Kissed a Girl című számát, azért a vicces mellékszereplőről szinte elkönyvelhető, hogy egy meleg barát lesz. A leszbikus karakterek pedig több mint valószínű, hogy nem élik túl a film végét. Az LMBTQ-megéléseket boncolgató filmekből pedig nagyobb eséllyel fogunk olyat találni, ahol a férfiak kapcsolódása kerül előtérbe.
Ártatlan hóbort vagy veszélyes szórakozás a gyerekeknek szánt arcmaszk?
A Timothée Chalamet-t világhírűvé avanzsáló Szólíts a neveden vagy a tavalyi, Daniel Craiggel készült Queer filmek is önmagukban értékelhető alkotások, azonban háttérbe szorítják a nők megéléseit. A queer nők pontos reprezentációja nemcsak a társadalom róluk alkotott képére van jó hatással, hanem azért is fontos, hogy fiatal LMBTQ-lányok – az identitásformálás rögös útján – kapaszkodhassanak olyan történetekbe, amelyek őket ünneplik, az ő történetüket mesélik el.
Két nő szerelmében nincs szükség egy férfi nézőpontra
A Love Lies Bleeding az egyik legújabb film, amely Kristen Stewarttal boncolgatja a nők közötti szerelmet. Az alkotás akár lehetne egy előremutató példája is ezeknek a kapcsolódásoknak, ugyanakkor a közönség egy része figyelmes lett a male gaze-re, vagyis a férfitekintetet szolgáló perspektívára, és arra, hogy továbbra sem enged a konkrétan az ókorból vett dinamikáknak. Amikor „férfitekintetről” beszélünk, akkor arra gondolunk, ahogy „a médiában a nőket heteroszexuális férfi szemszögéből ábrázolják”. Ez egy nehezen észrevehető, mégis leuraló energia, amely a női karaktereket olyan tárgyakká redukálja, amelyek a férfivágyakat szolgálják. Ez a fajta hozzáállás mindenütt jelen van – még olyan médiában is, amely nem férfiakról vagy heteroszexuális kapcsolatokról szól.
A szóban forgó alkotás azonban minden igyekezetével azon volt, hogy valós képet mutasson egy leszbikus kapcsolódásról. A rendezőnő, Rose Glass alapos munkája és a két queer nő mint főszereplő személyes tapasztalataikon keresztül mind ezen dolgoztak, és nem riadtak vissza attól, hogy bemutassák a karakterek valódi szexualitását. Mégis, egyesek elégedetlenül távoztak, ennek pedig az az oka, hogy nem könnyű figyelmen kívül hagyni, miként vannak alapesetben fetisizálva két nő kapcsolatai – nem feltétlenül a film hibájából, de úgy tűnik, ha a médiában nők szexuális kontextusban jelennek meg, az szinte elkerülhetetlenül férfifantáziákat szolgál ki. Gondoljunk csak bele, hány pornóoldal hirdet „girl on girl” tartalmat, és – a cím ellenére – a célközönségük nem leszbikusokból áll.
A nők között szövődő szerelem nem a férfiak fantáziájának készült, de úgy látszik, ez nem világos mindenki számára. A Love Lies Bleedingről elégedetlenül távozó nők is ezt a negatív megélést hozták fel, amikor kifejtették a véleményüket a filmmel kapcsolatban, és arról számoltak be, hogy a nézőtér tele volt férfiakkal, sőt volt olyan vetítés is, ahol egy delikvensre rendőrt kellett hívni, mert nyilvánosan maszturbált. Ez fordított esetben, ha heteró nőként ülnénk be egy meleg férfiakról szóló filmre, nem jelentene fenyegetést a másik nemre nézve.
Hercegné lehetett volna Claudia Schiffer, de inkább az igaz szerelmet választotta
Ugyanakkor nem is a nők felelőssége, hogy visszafogják saját testi létezésük tárgyiasítását, és nem a film hibázott azzal, hogy érzékletesen mutatta be két ember szerelmét. Hanem a filmet körülölelő társadalom nem bír elszakadni a férfiak vágyait kielégítő ideológiáktól. A filmipar átalakítása óriási feladat, amelyet nem várhatunk el az átlagos queer filmkészítőtől.
A meleg nőknek ugyanakkor jár a hiteles reprezentáció, legyen szó a szexualitásuk bemutatásáról vagy a hétköznapi jelenetekről, amelyeket párként élnek át.
Ebben szerencsére az identitásukat büszkén felvállaló sztároknak, de civil embereknek is rengeteget köszönhetünk. Beszéljünk csak akár az idei Sziget talán legnagyobb show-ját hozó Chappell Roanról, aki szövegeivel megannyi nőnek segít felfedezni a szexualitását, vagy személyes kedvencemről, a Girl in Red művésznevet viselő Marie Ulven Ringheimről, akinek We Fell in Love in October című száma kötelező a szürke időkben. Az idei év kedvenc leszbikus szerelmi történetéről, Chloë Grace Moretzről és Kate Harrisonról se feledkezzünk meg.
Néhány éve pedig Anyáim története címen Haragonics Sára és Dér Ágnes forgatott dokumentumfilmet egy leszbikus pár családdá alakulásáról, akik akkor fogadták örökbe kislányukat. De olyan nagyobb költségvetésű filmek között is találunk kifejezetten érdekes és izgalmas alkotásokat, ahol láthatóvá válik a leszbikus megélés, mint a Hangosan dobogó szívekvagy a Mentsd meg a pom-pom lányt. Továbbá olyan sorozatokban, mint például a Bezzeg szülők, is szépen navigálja a két főszereplő a történetet, amikor lányuk nyíltan vállalja vonzalmát egy barátnője iránt.
Még nem tartunk ott, hogy két nő a szerelmét teljesen szabadon ünnepelhesse. Tudatosan le kell vetkőznünk azt az elképzelést, hogy a nők szexualitása csak férfiakon keresztül legyen értelmezhető – nem kellene egy percig sem bűnhődniük azért, mert heteró férfiak úgy gondolják, hogy a testük és a szerelmük kizárólag az ő szórakoztatásukat szolgálja. Ezt akár kezdhetjük azzal is, hogy meghallgatjuk a már ajánlott Girl in Red-számot.
