Félelmetes, hogy bármit szagolunk meg, az egy életen át megmarad az idegrendszerünkben

Bármerre járunk, bármit csinálunk, illatok garmadája vesz minket körül. Nincs olyan, hogy nem érzünk semmit, maximum hozzászoktunk és nem vesszük észre, de ettől még az adott illat jelen van és hat ránk. Éppen ezért sokkal nagyobb jelentősége van, milyen illatokat választunk magunknak, a lakásunkba, mi az, amivel újra és újra – észrevétlenül – stimuláljuk az idegrendszerünket. Madari Szilvia parfümőrrel, illatszakértővel beszélgettem.

Fogadok, veled is megtörtént már, hogy egy helyiségbe belépve vagy valaki mellett elsétálva azonnal (intenzív) érzések ébredtek benned, sőt akár testi érzetek is megjelentek – te pedig nem tudtad hova tenni a hirtelen jött emlékáradatot, az érzelmi cunamit, vagy akár a triggerelődést… Ezért bizony az adott pillanatban megérzett illat a felelős.

Az a prekoncepcióm, hogy az illat sokkal intenzívebb érzéseket aktivál bennünk, mint bármilyen más érzékelés. A szaglásunk, az illatokhoz fűződő viszonyunk hol helyezkedik el a többi érzékelésünkhöz képest?

Erősebb hatása van, igen, a kérdés a miért. A szaglás az egyetlen olyan útvonal, amit nem szűr semmi: az illat direkt módon jut el az agyunk limbikus részébe, ahol az érzéseink és emlékeink laknak. Ezen a pályán nincs kategorizálás, nincs olyan, hogy eldöntöm, beengedem-e vagy sem. A szemünket eltakarjuk, becsukjuk vagy hunyorítunk vele, hogy megszűrjük a beáramló képeket, a fülünket befogjuk, az ízlelőbimbók esetében el tudjuk dönteni, megízlelünk valamit vagy sem.

A szaglásnál nincs ilyen, ráadásul egy életre szóló hatása van, ha találkozunk egy illattal, ugyanis bármit szagolunk is meg, akár csak egyetlenegy másodpercre is, az megmarad. Az összes illatra és szagra, amellyel valaha találkoztunk eddigi életünkben, emlékszik az agyunk, azonban a konkrét történésre, emlékre nem.

A boldogság illata - gyermekkori emlékeink nyomában Pozsgai Ákos parfümőrrel

Ezek alapján feltételezem, az illatokhoz fűződő viszonyunk és érzéseink nagy része gyerekkorból származik.

Igen. Például, hároméves korodban a nagymamáddal játszottál a kertben. Ez egy kellemes szituáció, de egyszer csak elesel, sírsz, és amikor a nagyid felvesz, valahogy bekúszik az orrodba a jázmin vagy rózsa illata a kertből. Ezután lehet, hogy nagyon sokáig nem találkozol ezzel az illattal – bizonyos illatokkal akár évtizedekig –, de amikor mégis, azonnal tudod, hogy nem szereted ezt az illatot, mert az első pillanat, amikor megízlelted, nem volt kellemes számodra: rosszul érezted magad, fájt valami vagy féltél, és e kettő kombinációja rögzült az agyadban.

Ez minden illat esetében így van: így alakulnak ki az imádott, kedvelt illatok, és a „nem szeretem” vagy akár az „el sem tudom viselni” kategória. A példánál maradva nem emlékszel arra, hogy a nagyiddal játszottál a kertben, de az agyadban megmarad a lenyomata egy illat formályában. Ezért nagyon fontos, milyen illatokat használunk magunk körül aktívan a hétköznapok során.

Habár nem emlékszünk ezekre az emlékekre, felül lehet írni őket? Vagy „csak” támpontokként használjuk őket arra vonatkozólag, milyen közegben érezzük jól magunkat, mit esik jól szagolni, érezni magunkon vagy magunk körül.

Mielőtt erre válaszolok, mondok egy példát, hogy mi mentén készít prekoncepciókat az agyunk illatokkal kapcsolatban. Ha látunk egy használt zoknit, rögtön a bűzt kapcsoljuk hozzá, a gyerekre is rászólunk, hogy ne szagolja a saját zokniját, pedig számára egy teljesen természetes mozdulat és nincs vele gond. De azzal, hogy rászólunk, megmondjuk neki, hogyan érezzen egy szaggal – vagy más esetben illattal – kapcsolatban.

Nagyon sok hasonló helyzet van az életünkben, amikor előre megmondták nekünk, hogyan érezzünk az adott illattal kapcsolatban, hogyan viszonyuljunk hozzá – ez igaz egy illat, egy szín, egy érzés, történés esetében is… Azt a hozzáállást, ami „megvan mondva” nekünk, könnyebb átfordítani, hiszen rá lehet nézni racionálisan a témára. Ezt a memóriát könnyű átprogramozni. Ami viszont megtörténik velünk, ami mélyen beivódik, azt sokkal nehezebb és nagyon tudatosan kell csinálni.

Piciket lehet változtatni: az „undorodom tőle” fokozatról könnyen elérhető az „elfogadom” kategória, de nehéz a „szeretem, imádom” szintet elérni; de az „egész jó ez az illat” könnyedén tovább vihető a „kedvenc illatom” szintig. De ehhez tudatos nézőpont váltás szükséges, hogy más irányból lássuk az illat „értelmét” – és ez a kulcs, hogy bizonyos szeretett vagy utált illatok esetében meglássuk az okot. Például, tudod-e, miért szeretik az emberek a vanília illatát, ízét?

Nem.

Általában azok az emberek szeretik nagyon a vaníliát, akiket az anyukájuk szoptatott. Amikor megszületik a baba, ráteszik az anya mellére, ő szoptatni kezdi: ekkor a mell holdudvara vanília és karamell illatú. És az újszülött baba legelső illatként – és tapasztalásként – ezt köti össze az agyában az anyai közelséggel, biztonsággal, törődéssel, szeretettel. Ez egy nagyon erős és elemi emlék.

Egy ilyen magyarázat után máshogy értelmezzük a viszonyunkat az illattal, és aki mondjuk nem szereti a vaníliát, már nem csak az utálatot látja, hanem a saját élete mentén képes kontextusba tenni, és máris kézzelfoghatóbb a tapasztalása: megérti, hogy minden illatnak megvan az adott szerepe az életünkben, és néha nagyon fontos, hogy tudjuk, mi is ez pontosan. De ebhez kell a nyitottság, és hogy ne előre létrehozott, belénk nevelt értelmezésekben gondolkodjunk, hanem adjunk magunknak új lehetőségeket, szabadságot, hogy más környezetben, értelmezésben is találkozzunk az adott illattal.