Ősszel ne a nyári működésed legyen a fő célod, hanem inkább ez

Az ősz egyfajta átmenetet jelent a nyári, kifelé forduló időszak és a téli, nyugodtabb hónapok között. Bár a modern életmódunk miatt már kevésbé követjük a természet körforgását, belül mégis sokszor érezhetjük ennek a ritmusnak a hatását. „Az évszakok változásának van egy ritmusa, aminek része az elengedés, megőrzés, megújulás. Az ősz átmeneti időszak, amikor kívülről befelé haladunk, learatjuk a nyár terméseit, raktározunk, kint csökken a fény és bent nő” – fogalmaz a pszichológus.

Ezért önmagában egyáltalán nem jelent problémát, ha ősszel kevésbé vágyunk társaságra, inkább otthon töltenénk az estéinket, vagy egyszerűen több időre lenne szükségünk önmagunkkal. Sőt, ez az időszak arra is lehetőséget adhat, hogy egy kicsit megálljunk, és ránézzünk arra, hogyan éljük a mindennapjainkat. „Ilyenkor érdemes átgondolni, hogyan éljük meg a hétköznapokat, milyenek a kapcsolataink” – teszi hozzá Hedvig.

Nem mindegy, hogy feltöltődés vagy bezárkózás áll a háttérben

A visszahúzódás tehát önmagában nem feltétlenül rossz dolog. Van azonban egy pont, amikor már nem arról szól, hogy szükségünk van egy kis csendre és kevesebb ingerre, hanem arról, hogy egyre inkább elszigeteljük magunkat. Az ősz utolsó hónapjai ráadásul érzelmileg is nehezebbek lehetnek. „Az ősz utolsó hónapja az elmúlásról szól. Elengedésről, gyászról, sokkal sötétebbek a napok és gyakran az emberek hangulata is” – mondja a szakértő.

Érdemes ezért figyelni arra, hogy mit élünk meg pontosan. Más az, amikor jólesik egyedül lenni, és az egyedüllét után feltöltődve térünk vissza a társaságba, és megint más, amikor már semmihez nincs kedvünk, folyamatosan kerüljük az embereket, és egyre nehezebb kapcsolódni hozzájuk.„Akkor állhat mélyebb ok a háttérben, ha tartósan, több hónapig jelen van a kedvetlenség érzése, a társaság kerülése, a bezárkózás” – hangsúlyozza Hedvig. Ilyenkor már érdemes szakember segítségét kérni, akár egy pszichiátriai konzultáció formájában is, hogy közösen feltérképezzék, mi állhat a háttérben.

Kevesen ismerik ezt az őszi ünnepet, pedig gyönyörű üzenetet hordoz

Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt?

Talán nem is az a cél, hogy ősszel is ugyanolyan lendülettel működjünk, mint nyáron. Sokkal fontosabb, hogy megtanuljuk felismerni a saját igényeinket. Ha most több csendre, kevesebb programra vagy egyszerűen több egyedüllétre van szükségünk, ezt nem feltétlenül kell rossz szokásként vagy antiszociális viselkedésként értelmeznünk. „Az egyensúlyt nem mindig könnyű megtalálni, de ha tudunk befelé figyelni, a saját igényeinkre és nem megfelelésből cselekszünk, sikerülni fog felismerni, hogy mire van valóban szükségünk” – mondja a pszichológus.

Fontos azonban, hogy a saját szükségleteink figyelembevétele nem jelenti azt, hogy mindenki mást kizárunk az életünkből. „Ez természetesen nem egyenlő azzal, hogy egocentrikusan gondolkodunk és körülöttünk lévők igényeit figyelmen kívül kell hagynunk” – emeli ki Hedvig. Vagyis nem baj, ha ősszel egy kicsit eltűnnénk. Talán éppen erre van szükségünk ahhoz, hogy meghalljuk, mi történik bennünk. A kérdés inkább az, hogy a visszahúzódás után közelebb kerülünk-e önmagunkhoz – vagy egyre távolabb kerülünk mindenkitől.

Az elvonulás is lehet az önmagunkhoz vezető út

Az sem véletlen, hogy ősszel sokan érzik úgy, mintha egy kicsit lejjebb kellene venniük a tempóból. A rövidebb nappalok és a kevesebb természetes fény az alvás-ébrenlét ritmusára, az energiaszintre és a hangulatra is hatással lehet, ezért az évszakváltással együtt a mindennapi működésünk is megváltozhat. Ettől azonban még nem kell minden visszahúzódóbb időszak mögött problémát keresnünk. Van, akinek egyszerűen több pihenésre, nyugalomra és otthon töltött időre van szüksége, míg másoknál a szezonális változás erőteljesebb hangulati tüneteket hozhat elő.

Ezért visel meg ennyire a kudarc, és így fordíthatod a javadra

A határvonalat elsősorban az jelzi, hogy az egyedüllét után hogyan érezzük magunkat: feltöltődünk és újra kapcsolódni szeretnénk, vagy egyre kevésbé van kedvünk bárkihez és bármihez. Ha az utóbbi állapot tartóssá válik, már nem érdemes egyszerűen az őszi bekuckózás számlájára írni. Talán éppen ezért nem kell megijednünk attól, ha ősszel egy kicsit kevésbé akarunk jelen lenni mindenhol. Nem szükséges minden meghívásra igent mondanunk, minden üzenetre azonnal válaszolnunk, vagy folyamatosan bizonyítanunk, hogy jól vagyunk és bírjuk a tempót.

Az időnkénti visszahúzódás lehet egyfajta belső rendeződés is: lehetőséget ad arra, hogy lelassítsunk, meghalljuk a saját gondolatainkat, és észrevegyük, mire van szükségünk valójában. Az ősz talán éppen arra emlékeztet, hogy nem kell egész évben ugyanazzal az intenzitással működnünk. Van, amikor a kapcsolódás, a pezsgés és az új élmények töltenek fel, máskor pedig a csend, az otthonosság és a saját társaságunk.

A lényeg, hogy tudjuk, melyikre van szükségünk, és azt is észrevegyük, ha a jól eső elvonulás lassan elszigetelődéssé válik. Mert néha teljesen rendben van egy kicsit eltűnni – csak ne veszítsük el közben önmagunkhoz és másokhoz vezető utat.