előfizetésem
Hírlevél
Van, hogy senkinek sem akarsz válaszolni? A pszichológus szerint ez fontos jel lehet
Van, amikor egyszerűen nincs kedvünk válaszolni. Nem akarunk visszahívni senkit, nincs energiánk üzenetekre reagálni, és legszívesebben csak kikapcsolnánk a telefonunkat, hogy néhány órára vagy akár egy egész hétvégére senki ne tudjon rólunk semmit. A folyamatos elérhetőség mellett különösen jól eshet, amikor végre nem kell sehol jelen lennünk, nem kell beszámolnunk arról, merre járunk, mit csinálunk, és egyáltalán nem kell figyelnünk arra, hogy mások mit várnak tőlünk. De vajon van ezzel az érzéssel bármi gond?
Kaszás Dóra tanácsadó szakpszichológus szerint a mai, állandóan online világban kifejezetten természetes, hogy időnként szeretnénk kivonulni a zajból, és minden, amire vágyunk: a csend. Így tehát a rövid válasz, hogy ez a vágy önmagában egyáltalán nem jelent problémát. „Az okostelefonok és a folyamatos online jelenlét világában ez a vágy teljesen természetes, hogy megjelenik. Sőt én azt tartom kórosnak, ha valakiben ez az igény nincs meg és az illető folyamatosan kifelé, a külvilág felé, másoknak megfelelve éli az életét.” – mondja a szakértő.
Egész nap elérhetők vagyunk
A modern élet egyik furcsa sajátossága, hogy miközben rengeteg kényelmet ad nekünk a technológia, közben szinte folyamatosan elérhetővé is tesz bennünket. Reggel már a telefonunkkal kezdünk, napközben dolgozunk, üzenetekre válaszolunk, e-maileket nézünk, ügyeket intézünk, este pedig még a közösségi médiát görgetjük. Közben folyamatosan döntéseket hozunk, alkalmazkodunk, figyelünk és reagálunk. Dóra szerint mindez az idegrendszerünket is jelentősen megterhelheti.
„Alapvetően rengeteg külső inger ér minket, amik fárasztják az idegrendszert. Gondoljuk végig csak egy átlagos napunkat, a felkeléstől a lefekvésig. Utazunk, munkahelyre megyünk, dolgozunk, telefonálunk, emberekkel kontaktálódunk, intézzük a magánéletünket, bevásárolunk, főzünk, mosunk, takarítunk, tervezzük a szabadidős programokat, vagyis millió döntést hozunk egy nap, és millió helyen vagyunk jelen.”
És a munkaidő lejártával sem feltétlenül kapcsolunk ki. A telefonon érkező értesítések, üzenetek és e-mailek könnyen azt az érzést kelthetik, hogy mindig van még valami, amire reagálnunk kell. „Az online jelenlét sokszor nem könnyíti meg az életünket, hanem inkább plusz feladatok sokaságát adja, hiszen üzenetekre válaszolunk, emailt nézünk, social mediat pörgetünk, online vásárolunk és ez mind-mind meríti az akkumulátorunkat.” – fogalmaz Kaszás Dóra.
Nem meglepő tehát, ha egy idő után már maga a gondolat is megkönnyebbülést jelent, hogy senkinek nem kell válaszolnunk. Egy telefonmentes este, egy offline hétvége vagy akár néhány óra teljes csend sokak számára valódi regeneráció lehet.
Boldog szingli vagyok – És nem kérek érte elnézést
Nem mindegy, hogy pihenünk vagy menekülünk
A szakértő szerint azonban érdemes különbséget tenni aközött, amikor egyszerűen szükségünk van egy kis egyedüllétre, és aközött, amikor már tartósan el akarjuk vágni magunkat a környezetünktől. „Gyakran tapasztalom a klienseimnél, hogy felismerik, mennyire fárasztja őket az állandó online jelenlét és végül lenémítják, vagy kikapcsolják a telefonjukat, a laptopjukat és nem néznek rá egész hétvégén, nem válaszolnak a munkahelyi levelekre sem. Ez egyfajta regenerációs igény.”
Az egészséges visszavonulás általában időben is behatárolható. Lehet egy este, egy hétvége vagy a szabadság néhány napja, amikor tudatosan félretesszük az online világot, és végre nem mások reakcióira figyelünk, hanem arra, hogy nekünk mire van szükségünk. „A valódi pihenés és regenerációs igény rövidebb időre, rövidebb időtartamokra szól. Egy-egy hétvégére, vagy a szabadság idejére, amikor jól esik félretenni az online kapcsolódásokat, a készülékeket, és jól esik magunkra figyelni, miközben megéljük a tevékenységeket, amiket éppen csinálunk.”
Más a helyzet akkor, ha már nemcsak a telefonunkat szeretnénk kikapcsolni, hanem az embereket is. Ha egyre kevésbé akarunk találkozni másokkal, nem válaszolunk a barátainknak, és az egyedüllét iránti vágy hosszabb idő után sem enyhül, érdemes komolyabban venni a jeleket. „Amikor azt érezzük, hogy egy kielégíthetetlen vágy van bennünk arra vonatkozóan, hogy egyedül akarunk lenni, nem akarunk kommunikálni senkivel, és nem akarunk válaszolni már a baráti üzenetekre sem, az a kezdődő elszigeteltség jele lehet és érdemes pszichológus segítségét kérni.”
A trauma nem trendi hashtag – ez történik, ha nem ismerjük fel a fájdalmat
Visszavehetjük az irányítást
Talán nem is az a cél, hogy teljesen eltűnjünk az online világból, hanem hogy ne érezzük úgy, hogy folyamatosan rendelkezésre kell állnunk. Dóra szerint ebben sokat segíthet, ha tudatosan meghatározzuk, mikor vagyunk elérhetők, és mikor nem. „Ezért én a tudatos online jelenlét bevezetésére, és működtetésére hívnám fel a figyelmet. Amikor tudatosan eldöntöm, mikor vagyok elérhető, és mikor nem. Mikor válaszolok az üzenetekre, és mikor nem.”
Ez akár egészen egyszerű szabályokat is jelenthet: este nyolc után nem nézünk munkahelyi e-maileket, reggel nem az első kávé mellett kezdjük el görgetni a telefonunkat, vagy bizonyos időszakokban kikapcsoljuk az értesítéseket. A lényeg, hogy ne a készülék mondja meg, mikor kell figyelnünk rá. „És az is a tudatos használat része, amikor én irányítom a készüléket, és nem a készülék, és az értesítések irányítanak engem.” Néha tehát valóban az a legjobb, amit tehetünk magunkért, ha egy kicsit eltűnünk.
Nem kell minden üzenetre azonnal válaszolnunk, nem kell minden pillanatunkat megosztanunk, és nem kell mindig elérhetőnek lennünk. A néhány órás csend nem feltétlenül távolodás – lehet egyszerűen annak a jele, hogy végre újra magunkra figyelünk.
