előfizetésem
Hírlevél
A svéd divattervező, aki az Eurovíziós Dalfesztivált és a királyi családot is meghódította
A couture kifejezés hallatán szinte már reflexszerűen Párizs, Milánó vagy London jut eszünkbe, pedig ezen a ragyogó térképen nagyon is ott a helye Stockholmnak, és ezzel együtt a skandináv couture kimagasló alakjának. Lars Wallin divathoz és élethez való hozzá állását tanítani kellene.
Malmőben találkoztunk, nem sokkal az Eurovíziós Dalfesztivál előtt, melynek 2024-ben a csodás város adott otthont. Lars Wallin couture-tervező egyenesen bázisáról, Stockholmból érkezik, hogy személyesen vezessen körbe kiállításán, melynek a Technológiai és Tengerészeti Múzeum adott otthont. Elképesztően magas (bár nem értem, ezen mégis miért csodálkozom Svédországban), tetőtől talpig időtlen feketében sétál mellettem, de ami kétségtelenül legjobban áll neki, az a mérhetetlen nyugalma, a kedvessége és a karizmája.
A múzeum finom háttérzaja jól láthatóan nem zavarja különösebben. Ahogy kibillenthetetlen nyugalommal beszél a couture világáról, az már önmagában megköveteli, hogy aki körülötte van, az lélegzet-visszafojtva hallgassa őt, és a módszere jól láthatóan működik. Lars Wallin ugyanis sem a divatban, sem a beszédben nem hajlandó túlharsogni a körülötte lévő zajt, ehelyett időtlen történet meséléssel érdemli ki a figyelmet.
Divat az Instagram előtt
Mielőtt az északi couture legfontosabb alakja lett, és ez a folyamat több mint harminc éve, jóval a közösségi média térhódítása előtt kezdődött, egy olyan fiatal férfi volt, aki nem szeretett volna tartósan kompromisszumot kötni a divattal kapcsolatos elképzeléseiben. A tervezés, az alkotás az a folyamat, ami mindig is izgalomba hozta, de már a kezdetektől pontosan tudta, hogy az üzleti rész is megkerülhetetlen fontosságú, még ha nem is ez a kedvenc része.
Svédországban meglehetősen drága dolog egy saját vállalkozás, és amellett, hogy drága, kicsi is, ha a couture ügyfelek számát nézzük. De az sem könnyítette meg Wallin dolgát, miközben ragyogó birodalmát építgette, hogy kizárólag a saját értelmezésemben szeretett volna alkotni, kompromisszumok nélkül. Az első három év után aztán elkötelezte magát a couture ruhák mellett, mert nem akarta számára unalmas dolgoknak szentelni a figyelmét, mindent feláldozva a biztonság és a gyors trendek oltárán.
Még mindig rasszista a divatipar?
Új évezred, nagy áttörés
Hogy mi hozta meg számára az áttörést ezen a kompromisszumokoktól mentes úton? Egyértelműen a Viktória svéd koronahercegnőnek tervezett ruha a karrierje egyik leg fontosabb mérföldköve, amit a hercegnő 2000-ben viselt a Nobel-banketten. Akkoriban Wallin talán álmodni sem mert róla, hogy később még számos retinába égő dizájnt készít a svéd királyi család számára. Ez a fordulat nemcsak áttörés volt számára, de az a pont is, amikor megfogadta: ezután bármit is tesz, annak szívből kell jönnie.
És legalább ennyire szívből jön Wallin munkásságában az esküvői ruhák iránti lelkesedése és elhivatottsága is, ami a kezdetektől jelen van a tervezései között. 2003-ban ő álmodta meg például Charlotte Perrelli svéd énekesnő menyasszonyi ruháját. De a popkultúrának és a sportnak köszönhetően tervezései el jutottak a széles tömegek elé is: az ő tervezése volt Carola Häggkvist arany-kék ruhája a 2006-os Eurovíziós Dalfesztiválon, sőt 2011-ben az Azerbajdzsánt képviselő, egyébként nyertest páros is Lars Wallin hófehér kreációjában állt színpadra.
A tervezőnek erős és több szálon futó kötődése van az Eurovíziós Dalfesztiválhoz, hiszen 2016- ban három különleges ruhát is megalkotott Petra Mede műsorvezető számára. A pekingi olimpia záróünnepségén az ő tüllruhájában láthattuk Wei Wei híres kínai énekesnőt is, és legalább ekkora mérföldkő volt számára, amikor egy közel százötven darabból álló színpadi ruhatárat tervezett a svéd királyi opera házban bemutatott III. Gusztáv-balettnek.
Kiváló minőség
Miután szigorúan a magas minőségre esküszik, Lars Wallin szomorúan tapasztalja, hogy a fel gyorsult időkben egyre több nagy divat-márka kezdte elengedni ezt a szempontot. Úgy látja, ikonikus brandek kezdtek poliészterrel és rossz, olcsó anyagokkal dolgozni, miközben továbbra is rengeteg pénzt kérnek el egy-egy darabért, hiszen a márkaépítés drága, és valakinek mindig meg kell fizetnie azt.
Lars Wallin azonban kötelességének érzi, hogy ha ügyfelei sok pénzt fizetnek valamiért, akkor a legjobb minőséget kapják. Legalább ennyire fontos számára az időtlenség, és ezt a couture minden lehetséges nyelvén ki is fejezi a sziluettől kezdve a színeken és a részletgazdag kidolgozottságon keresztül. Mélyen hisz a couture kortalanságában, és abban, hogy egy valóban örök darabot bár melyik időpillanatban viselhetünk, ami véleménye szerint maga a slow fashion.
Kortalan kedvencek
A kiállítás darabjai között sétálva hosszas válogatás után meg mutatja azokat a tervezéseket, melyek a legközelebb állnak a szívéhez. Az első, fekete csipkéből készült, finoman áttetsző kreációt úgy írja le, mint drámai, érzéki, de szigorúan nem vulgáris, nőies és időtlen kreációt, ami úgy flörtöl a történelemmel, hogy közben kellően modernnek hat. Másodikként egy, a királyi család számára tervezett, pezsgőszínű ruhára mutat.
Keretbe foglalt divatműalkotások: A 2020-as évek, mint a divatbemutató enteriőrök aranykora
Nem a dizájn miatt szereti annyira, hanem azért, mert megtiszteltetésnek érzi, hogy az általa megálmodott ruha, ami a királyi családon keresztül a történelem részévé vált, akkor is élni fog, amikor ő már rég nem. Harmadik kedvencként ismét egy fekete darabhoz sétálunk, ami a találkozásunkkor a dizájner legújabb tervezésének számított. Igen, Lars Wallin vonzódik a feketéhez, és rajta keresztül ahhoz az időtlenséghez, amit az ő felfogásában a divat és a couture képvisel.
Ez a szemlélet pedig természeténél fogva túlmutat a futószalagon gyártott, egyetlen szezon alatt lecsengő trendeken, és sokkal inkább az örök nőiességet és a minőséget élteti. Kedvesen elmosolyodik, miközben az időtlen fekete és bézs tervezések között bolyongunk, és megjegyzi, hogy imádja a színeket, rajong a különböző minták párosításáért, valamint a csodás hímzésekért is