előfizetésem
Hírlevél
Apa GYED-en: egyáltalán nem modern divat, 30 éve is volt ilyen Magyarországon
Ma már egyre több férfi él a lehetőséggel, hogy otthon maradjon gyermekével a születést követő években, de harminc éve ez még korántsem volt bevett gyakorlat. Egy meglepő családi történetből most kiderül, hogy milyen volt GYED-en lenni egy olyan korszakban, amikor a pelenkázó apuka kuriózum volt, amikor a játszótereken csak nőket lehetett látni, és amikor még egy ország hitte azt, hogy csak az anya képes kisgyermeket nevelni.
Manapság is furcsán néznek azokra a családokra, ahol a nő a családfenntartó, míg a férfi a gyerekekkel van, és háztartást vezet. Habár szerencsére egyre több helyen látni, hogy a sztereotipikus szerepeket felváltja a racionalitás, így a gyermek születése után nem az megy vissza dolgozni, akitől elvárja a társadalom, hanem aki szeretne. A mi családunkban például a férjem heti két-három napot dolgozik, ilyenkor én vagyok a kicsivel, a többi napon pedig én vonulok el hosszú órákra a munka világába.
Miért? Mert így tudtuk megteremteni azt a harmóniát, amiben jól érezzük magunkat. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy a párom esetében ez egy hozott minta.
Egy racionális döntés következménye
Egyszer egy beszélgetés során mellékesen megemlítette az anyósom, hogy egykor a férje volt GYED-en. Azt hittem, félrehallottam valamit, ezért rákérdeztem: több mint harminc éve a férjem apja volt otthon a gyerekkel? A válasz feketén-fehéren: igen. Tehát Béla nem „esti mesemondó” vagy „hétvégi játszótéri apa” volt, hanem a csecsemő elsődleges gondozója, mindez 1992-ben. Mivel az első hat hónapban kizárólag az anya maradhatott otthon CSED-en (ez ma is így van, a csecsemőgondozási díj elsősorban a szülő nőt illeti), ezért az anyósom volt a kicsivel az első időszakban.
Viccnek indult, valóság lett: apaként én maradtam otthon a kisfiunkkal GYED-en
Majd eltelt az első fél év, a CSED-et felváltotta a GYED (gyermekgondozási díj, a gyermek kétéves koráig jár), és megváltoztak a szerepek. Innentől kezdve Béla megigényelte a GYED-et, míg felesége visszament a munkahelyére – bankárként dolgozott. Nem azért, mert az édesanya megunta a pelenka–etetés–altatás állandó körforgását, hanem mert ez volt a legjobb a család számára. „Nekem stabilabb, biztosabb munkám volt, és jobban kerestem, a férjem viszont mindig is alkalmi munkákat vállalt. Anyagi szempontból egyszerűen nem volt jó döntés, hogy további másfél évet maradjak otthon” – mesélte anyósom. Persze a döntés nem volt könnyű, és főleg nem volt hétköznapi.
Kiközösített apák
Mára az apaszabadság bővítésével lassan elfogadottá válik, hogy egy férfi is lehet főállású szülő. Habár erre negyven éve minden magyar férfinak van lehetősége. Mivel a GYED intézménye 1985 óta létezik, és jogilag a férfiak is igénybe vehetik, elméletileg semmilyen akadálya nincs annak, hogy a férfi maradjon otthon a gyermek kétéves koráig. Csakhogy néhány évtizeddel korábban a társadalmi elvárások és a munkahelyi attitűd ezt jóformán lehetetlenné tették.
„Egyszerűen nem volt szokás, hogy az apa gondozza a csecsemőt” – mondja Béla, majd hozzáteszi, hogy voltak olyan munkahelyek, ahol egyenesen kiközösítették azt, aki ezt az utat választotta. Akkor ugyanis a szülői szerepek merevebbek voltak, és főként arra épültek, hogy a férfi eltart, a nő nevel. Aki ebből kilépett, annak magyarázkodnia kellett a munkatársai, a rokonai és az ismerősei körében. Pedig a GYED-en lévő apákat és a dolgozó anyákat nem a lázadás vezérelte, hanem a józan ész.
Az elég jó apa itt kezdődik: vallomás egy nőtől, aki februárban lett édesanya
Hogyan oldja meg ezt egy férfi?
Az új családi felálláson mindenhol csodálkoztak a kis Heves megyei városban. Egy alkalommal egyenesen azt kérdezték Bélától, hogy mikor halt meg a felesége, az asszonyt ugyanis nem látták az utcán a gyerekkel, és ez furcsa volt. Mások a gyerekorvos várótermében hitetlenkedtek: hogy lehet az, hogy munkaidőben az apa egyedül hozza oltásra az egyéves kisfiút? Eközben az anya nem csinált mást, mint dolgozott a munkahelyén, és a háttérből menedzselte a gyerek körüli teendőket.
„Volt egy kiskönyv, beírtuk, hogy mikor kell menni a gyerekorvoshoz, én meg mentem. Főztem, pelenkáztam, játszottam. Sokan furcsállták, mert a játszótereken akkoriban férfiakat alig lehetett látni, pláne nem babakocsival, de engem nem zavart” – meséli az apa. Az anyukák hitetlenkedve figyelték, hogyan oldja meg a váratlan helyzeteket, a hirtelen hisztiket, az etetést, és végül saját szemmel látták, hogy az apa is képes nevelni a kicsit.
A szerelmemből apa lett: így változik meg a férfi, aki szülő lesz
És most? Előre, apák!
Bár az apósom története ritka kivétel volt a maga idejében, ma már talán kevésbé lenne meglepő, sokkal inkább inspiráló. „Nem éreztem magam hősnek, csak apának. Nem szívességet tettem, nem segítséget adtam a feleségemnek, hanem tettem a dolgom.” Ez a gondolkodás pedig egyre több apa fejében él: a gyereknevelés nem kizárólag az anya feladata. Így aztán egyre több férfi vállal szerepet a kisgyermeke gondozásában, habár a statisztikák szerint még mindig ritka, hogy az apa vegye igénybe a GYED-et.
A KSH adatai szerint a GYED-en lévő szülőknek kevesebb mint 3 százaléka férfi. Ugyanakkor ez a szám folyamatosan növekszik, hiszen a fiatalabb generációk körében egyre elfogadottabb az apák aktív szerepe a gyermeknevelésben, akár főállásban is. Arról nem is beszélve, hogy egy jó szülői minta mire képes. Mert biztosra veszem, ebben nagy szerepe volt annak, hogy harminchárom év után ma a férjem is természetesnek veszi a gyerek körüli teendőket.
Az apósom, aki egykor egyedül tologatta a babakocsit a városka utcáin, ma már nagypapaként mesél az unokájának, miközben látja, hogy a fia is magabiztosan mozog a pelenkázó és a gyermekorvosi rendelő között. Hiszem, hogy az ilyen családi történetek megmutatják, hogy a valódi egyenlőség nemcsak törvényekben létezik. Az egyenlőség ott van a hétköznapi döntésekben, kompromisszumokban és a szeretetteljes gondoskodásban.
Azok a férfiak pedig, akikről harminc éve azt hitték, hogy özvegyek – csak mert otthon maradtak a gyerekkel –, valójában előfutárai voltak egy lassan változó, de élhetőbb világnak. Ki tudja, talán még a gyermekvállalási kedvet is növelheti, ha az apák a mindennapokban is ott vannak a család mellett.