Apró szívek nagy próbái – Mit él át egy kétéves a bölcsődei beszoktatás után?

Az anyaság önmagában is egy érzelmi hullámvasút, ám amikor a gyermek intézménybe kerül, a hullámok is megsűrűsödnek, a lentek mélyebbek, a magasak még magasabbak lesznek. A bölcsődei beszokás túlélése után szembe kellett néznünk az első kiközösítéssel és persze szerelemmel is.

Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond. Gyakran halljuk ezt a „nesze semmi, fogd meg jól” típusú mondatot, de abban a tekintetben mégis van benne igazság, hogy ahogy nő a gyerek, újabb és újabb problémák, ügyek, gondok, érzelmek kerülnek napirendre. A bölcsis beszoktatás után például érdemes felkészülni az öröm- és a bánatkönnyekre egyaránt.

Könnyek és betegségek: a beszoktatás első hullámvasútja

A kisfiam tavasszal töltötte be a kettőt, ezért még abban a hónapban elkezdtük a bölcsis beszoktatást. Nem akartam az őszi szürke napokra hagyni ezt az egyébként is lelkileg-testileg megterhelő folyamatot. Ma már tudom, életem egyik legjobb megérzése volt, még annak ellenére is, hogy a kéthetes beszokás három hónapra duzzadt a folyamatos betegségek, köhögés, nátha és csillapíthatatlan láz miatt.

Mit ront el a legtöbb szülő a kamasz gyerekével – és miért kerülhet ez a kapcsolatukba?

Mire eljött a nyár, és vele együtt a hathetes bölcsi szünet, a kis Náná immunrendszere és lelkivilága is megedződött, se nátha se könnyek az elváláskor. Sőt, annyira megszerette a kis társait, a bölcsis néniket és még az ott kapott ebédet is, hogy a szünet alatt többször megkérdezte, mikor nyit ki a bölcsőde. Augusztus elején nyitotta ki ajtaját a Süni csoport, ebben a hónapban még azok a gyerekek is visszatértek, akik szeptembertől már az oviban folytatták útjukat. Mondhatni, teljes volt a csapat, a kis sünik együtt búcsúztatták a nyarat.

Amikor először mondja: „Szomorú vagyok”

Az én csupaszív kisfiam minden nap lelkesen indult, és várta, hogy találkozzon az általa csak „fiúkáknak” nevezett gyerekekkel. Nagyon extrovertált, nyitott és kezdeményező, ám életében először szembe találta magát a visszautasítással, azzal, hogy ő, bármilyen kezdeményező és kedves is, az, akivel ő játszani szeretne, valaki mást választott magának.

Ez sajnos napi szinten visszatérő probléma lett, és a boldog érkezés után bizony megesett az is, hogy még az ajtóig sem jutottam el: ő zokogva jött utánam, azt kiabálva: „Mamicica, haza kell mennem!” Másnap hazafelé a kocsiban legörbült szájjal annyit mondott:

Szomorú vagyok, mami.

Anyaságom előtt többször hallottam, hogy egy anyának ezerszer jobban fáj, ha a gyerekét bántják, és csak annyira lehet boldog, amennyire a gyereke. Nem városi legenda, pontosan így van. Megszakadt a szívem a kétévesért, ezért délután a bánatot egy nagy adag málnafagyival próbáltuk gyógyítani, és igyekeztem vele megbeszélni a történteket, megértetni vele, hogy nem vele van a baj.

Mire megszűnt a kiközösítési mizéria, és a srácok bevették a bandába, beköszöntött a szeptember, és a nagyok elmentek az oviba. Ezzel együtt egy új érzelem is napvilágot látott a kisfiam lelkében. Egyik este fürdés közben közölte, hogy: „Mami, B. a szerelmem, igen, tetszik nekem B.” Másnap kiderült, hogy a kislány ovis lett, így a románc is annyiban maradt.

Első barátságok, első szerelmek

No de az én szőke, kék szemű hercegem nem siránkozott sokáig. Pár nap múlva, amikor megkérdeztem, mi volt a bölcsiben, azt felelte:

Hát, mami, már nem B. a szerelmem, hanem E.

Ezután még csillogó szemmel áradozott a kislányról, majd a bölcsis nevelő is alátámasztotta: igen, kézen fogva sétálnak, és egész nap együtt játszanak. Őszintén szólva erre nem voltam felkészülve, de azóta is minden nap elmeséli, miket játszottak az ő szerelmével, aki valóban nagyon szép kislány.