előfizetésem
Hírlevél
Nem mindenben kellene példát venned Carrie Bradshawról, elmondjuk, miért
A Szex és New York Carrie Bradshaw-ja nem tudott sokáig szingli maradni: mindig kellett maga mellé egy férfi ahhoz, hogy teljesnek érezze magát, emiatt viszont nem lehet hibáztatni. A társadalom kollektív igényként vési belénk azt a (látszólag veleszületett) igényt, hogy a férfitársaiktól visszaigazolást kérjünk. De miért is van, vagy éppen nincs szükségünk a férfiak megerősítéséhez ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben?
Rendkívül komplex kérdés ez, amire látszólag nincs jó, vagy egyenes válasz. Kiskorunktól kezdve azzal a narratívával találkozunk, hogy a férfiak véleménye mindennél jobban számít. Igen, még a saját, vagy a családunk, barátaink véleményénél is. Már a tinikorunkban is azt kérdezgették tőlünk a barátnőink: elég soványak vagyunk? Elég szépek és érdekesek ahhoz, hogy felkeltsük a fiúk figyelmét?
Sajnos erre a ’90-es és a 2000-es évek filmjei és sorozatai is nagyban rátettek egy lapáttal, mert egytől egyik azt harsogták: a férfiak véleménye szent és sérthetetlen, a nők számára pedig csak a szerelem (és a vele együtt járó házasság) lehet a happy end. Amolyan végcél, ahol a film véget ér, amit mindenképpen el kell érni. Ha nem, akkor nem vagyunk elég szépek, értékesek, csinosak, okosak és még sorolhatnánk. Túlságosan nyersen hangzik? Az is.
Nem vagyok jól, de majd jönni fog a nagy Ő, aki helyrehozza a dolgokat - valóban így lenne?
Filmek, sorozatok tucatjai állítják piedesztálra a férfiakat
De hányszor láttuk már, hogy a szerelem után vágyódó nő megalázva, egyfajta alárendelt szerepben tetszeleg, megerősítve bennünk azt, hogy a férfiak tényleg egyfajta alfák (és omegák). A férfiak által biztosított szerelem pedig az, ahol minden indul és véget ér - mondják a filmek. Az odáig vezető út? Lehet bármilyen göröngyös vagy kínlódós, de mindig megéri. A tiniknek készült Neveletlen hercegnő is erről szól, de a szerelmet hajkurászó - igaz, a végén azért az önmegvalósítás útjára lépő - Dr. Szöszi története is ezt mutatja be.
Sőt, az Álljon meg a nászmenet! című filmben Julia Roberts karaktere még a saját morális elveit és a tiszta lelkiismeretét is kútba dobja egy férfiért. Az immár 25 éves Bridget Jones-t se hagyjuk ki a sorból, de a Bajos csajokban és A pletykafészekben is ment a harc a férfiak figyelméért. Legjobban azonban a Szex és New York mutatja be, hogy mennyire is várja a világ a nőktől azt, hogy ne legyenek szinglik.
Valahogyan úgy lett belekódolva a nőkbe, hogy a szingliség egyfajta „bűn” és csak az értékes, aki párkapcsolatban van – a többiek pedig nem azok. Ezt a filozófiát tökéletesen lekövethetjük Carrie Bradshaw viselkedésén: az ő életében ugyanis csak úgy jönnek-mennek a pasik, szinte sosem tud egyedül maradni. Szinte egy epizód sincs, amiben nem randizna (vagy legalábbis készülne egy randira), annyira a férfiak körül forog az összes agyi kapacitása, a mentális és lelki erejének teljes száz százaléka.
Ő, ha még nem is tudatosan, de egészen biztosan hisz abban, hogy egy nőnek csak egy férfival lehet teljes az élete, ezért mindig tesz róla, hogy legyen párja és sose legyen szingli. Mert az egyedüllét „ciki” – legalábbis a média és a társadalom ezt sulykolja belénk. De vajon miért kell, hogy így legyen? Bak Laura pszichológus szerint a szingliség önmagában nem egy negatív, hanem egy teljesen természetes állapot, amit élete során az emberek nagy része bizony átél – a legtöbben nem is egyszer.
Olyan a nő férfi nélkül, mint a hal bicikli nélkül?
„A szingliség önmagában nem negatív állapot, akár egy tudatos választás is lehet, lényeg az, hogy az egyén milyen módon éli meg, és hogyan alakítja ki a saját boldogságát, függetlenül attól, hogy van-e párkapcsolata vagy sem. Ugyanakkor több kultúrában társadalmi nyomás és elvárás a családalapítás, mint az élet kívánatos része. A filmek, sorozatok, könyvek is gyakran idealizálják a romantikus kapcsolatokat, a szingliséggel szemben, ami mintha egy megjavítandó állapot lenne” – mondja a szakértő, aki szerint ezek a filmek és sorozatok is rengeteget tehetnek arról, hogy a szingliség sokszor összemosódik a magánnyal.
Pedig egy szingli ember is lehet boldog és egy párkapcsolatban élő is lehet magányos.
A szingliség nem rossz dolog, csak akkor, ha nincs egészséges énképed
Úgy látszik, hogy a mostani generációkban ez nem tudatosul, ugyanis a Carrie-komplexus nagyobb mértéket öltött, mint valaha: sokan félnek kialakítani a saját kis izgalmas életüket szingliként és egyik kapcsolatból ugranak bele a másikba. A szingliséget nem egy izgalmas, örömteli, önismereti utazásnak fogják fel, sokkal inkább egy olyan kényes-kelletlen állapotnak, ami (remélhetőleg) csak kevés ideig tart a következő párkapcsolat előtt.
„Az ilyen típusú emberekben fontos tudatosítani, hogy az önbizalmunk nem csak a párkapcsolatainkból fakad. Ha szükséges, érdemes dolgozni az önismeret és az önértékelés fejlesztésén, mert az én erő önmagunkban való megtalálása és az önmagunkról kialakított, stabil kép rendkívül fontos. Ennek eléréséhez külön figyelmet fordíthat azokra a pozitív tulajdonságainkra, amelyek más életterületeken (családtagként, munkatársként, barátként vagy akár csapattársként viselkedő énünkön) megmutatkoznak.
Számos értékes visszajelzést kaphatunk ezekből, melyek hozzájárulhatnak az önbizalom erősítéséhez” – mondja a pszichológus. Úgy gondolja, hogy Carrie Bradshaw viselkedése rendkívül sok nőt érint: ezért is neveztek el róla egy személyiségen alapuló viselkedési formát. A külföldön csak Carrie-komplexusnak hívott viselkedési formát nehezen lehet felismerni, a legtöbben például magukra sem veszik, magukra sem ismernek, ha ezzel találkoznak.
Te élvezed, hogy szingli vagy?
„Jellemzően úgy lehet felismerni ezt az állapotot, hogy ha egy szoros kapcsolatod véget ér, akkor szinte azonnak egy másik szoros kapcsolatot keresel. Ez persze, a kapcsolat minőségének és mélységének a rovására mehet, ahogyan az is előfordulhat, hogy olyan kapcsolódásokba is belebonyolódsz, ami számodra nem jó. Ha a férfiak támogatása és gondoskodása érdekében akár kellemetlen dolgokra is képes vagy, melyek akár szélsőséges vagy kiszolgáltatott helyzetekbe is sodorhatnak, akkor egészen biztosan a Carrie-komplexusról beszélünk” – mondja a szakértő, hozzáteszi, hogy szélsőséges esetben az is jellemző lehet, hogy az elhagyásra (vagy annak félelmére) alárendeléssel és kapaszkodással reagál az egyén, ami a toxikus párkapcsolat egyik jele. Tiszta Carrie, nem?
Neked sincs szükséged a férfiak állandó megerősítésére
Ezek után nem csoda, hogy a korábban felsorolt filmeken felnövő nők sokszor úgy érzik, hogy nem önmaguk akkor, ha nincsen partnerük. Bak Laura pszichológus szerint ez nem feltétlenül baj, hiszen a kapcsolódás iránti vágy alapvető emberi szükséglet. „Ideális esetben már a fiatal felnőttkorra kialakul az intimitásra való képesség, az a készség, amely lehetővé teszi a harmonikus testi-lelki kapcsolat megteremtését. Ha azonban valaki pár nélkül marad, hiányérzenként jelentkezhet az életében.” A bajok pedig ekkor jelentkezhetnek. Ha ugyanis szingliként, pár nélkül csak mellékszereplőként érzed magad a saját életedben és nem tudsz kiteljesedni férfiak megerősítése, érvényesítése nélkül, akkor egy sor komplexus felgyűlhet benned. Ezek pedig arra sarkallhatnak, hogy minél több megerősítést keress az életben és párkapcsolatról párkapcsolatra ugorj.
„A legtöbbünknek szüksége van különböző önmegerősítő kapcsolati visszajelzésekre, például megerősítésre, empátiára és hitelesítésre, hogy stabilok maradjunk és önértékelésünk egyensúlyban legyen. Azonban, mint sok mindenben, a normalitás mértéke a meghatározója ennek is. Úgy gondolom, hogy a teljes függetlenség elérése nem lehetséges, de talán nem is kívánatos” – mondja Bak Laura pszichológus. A szakértő szerint tehát teljesen normális, ha a nőként a férfiak megerősítéséhez van szükségünk ahhoz, hogy szexinek, kívánatosnak, szépnek és jónak érezzük magunkat a bőrünkben – de figyeljünk rá, hogy ne essünk át az ló túlsó oldalára. A kulcs mindenképpen az önbizalom és az egészséges énkép kialakításában rejlik, hiszen kutatások sora bizonyítja, hogy aki annyira rendben van magával, hogy nincs túl sok szüksége a férfiak állandó megerősítésére, annak tényleg boldogabb a párkapcsolata. Akárcsak az élete.