előfizetésem
Hírlevél
Az „ideális nő” egyszerre kedves, szép, de nem túl hangos, és sosem problémás
Mi történik azokkal a lányokkal, akik gyerekként sosem dönthetnek maguk? Hogyan hat a túlzott szülői kontroll a felnőttkori önbizalomra, párkapcsolatokra, karrierre? És miért hisszük még mindig, hogy a jó gyerek egyenlő a csendes gyerekkel? Mert ha a dolgok mögé nézünk, kiderül, hogy nem azokból lesz sikeres felnőtt nő, aki kislányként a szülői szigornak engedelmeskedve szó nélkül hagyja, hogy irányítsák minden lépését. Ezennel egy pedagógiai szakpszichológus segít, hogy tisztán lássuk a kérdést: miért is nem szabad a szülőknek dönteni a lányuk helyett.
Sosem fogom elfelejteni annak a német autógyár-tulajdonos lányának a szavait, akivel újságírói pályafutásom hajnalán készítettem interjút. A nő tele volt jobbnál jobb kapcsolatokkal, pénzzel és persze önbizalommal, így hát feltettem neki a kérdést: mi a titka?
A rossz döntés is jó döntés, a lényeg, hogy döntsünk.
Mert ha nincs döntés, akkor valaki más irányít helyettünk. De vajon mit mond erre egy pszichológus? Amikor felteszem a kérdést a pedagógiai szakpszichológusnak, rögtön rávágja, hogy bizony hálás ezért a felvetésért, ugyanis szakemberként és magánemberként is úgy látja, hogy soha nem volt ennyire aktuális. Elvégre mára bizonyított, hogy a lányok nehezebben hoznak döntést, mint a fiúk, éppen ezért könnyebben befolyásolhatók, és ezzel bizony sokan visszaélnek.
„Alapvetően mindenkit érint a döntéshozatallal kapcsolatos bizonytalanság, kortól és nemtől függetlenül. Mégis több magyar és nemzetközi kutatás igazolja, hogy a lányok körében nagyobb az önbizalomhiány, a döntésektől való szorongás és a perfekcionizmus hajlama, mint a fiúknál. Egy nemzetközi felmérés szerint például a lányok 42 százaléka érzi gyakran bizonytalannak magát a döntéseiben, míg a fiúknál ez az arány 29 százalék” – magyarázza Eppel-Pásztor Adrienn szakértő. A kérdés már csak az, hogy miért éppen a lányok állnak hadilábon az önálló döntéshozatallal, illetve hogyan befolyásolja ez a mindennapjaikat, és ezáltal a jövőjüket?
A napi rutinod döntő szerepet játszik abban, hogy milyen az életminőséged
A „jókislány-szerep” ára
„Az önálló döntés és a bizalom egészen kicsi kortól tanulható” – mondja a szakpszichológus. „Aki viszont csak azt tanulja meg, hogy a döntéseit helyette hozzák meg, egy idő után elhiszi, hogy ő maga úgysem tud jól dönteni.” Itt jönnek képbe a rossz döntések, amelyek átvitt értelemben nagyon is szükségszerűek. A gyerekek fejlődése során a hibázás, a kísérletezés és a visszajelzésekből történő tanulás elengedhetetlen lenne, csakhogy a szülői féltés és a túlzott kontroll már kiskorban elindítja a gyerekeket egy engedelmes, de bizonytalan úton, amibe nem férnek bele a hibák.
„Az iskolás lányoknál ez sokszor úgy mutatkozik meg, hogy szakkör- vagy csapatválasztásnál csak azt mondják: bármi jó lesz, amit a másik választ. Órán nem szólalnak fel, mert nem biztosak a válaszukban, vagy szoronganak, hogy kinevetik őket. Még akkor sem vállalják a véleményüket, ha tudják, hogy igazuk van” – magyarázza a pszichológus, és még hozzáteszi, hogy ez a minta később is kitart.
Ezzel magyarázható, hogy a nők munkahelyen ritkábban kérnek fizetésemelést, nem vállalnak vezetői szerepeket, párkapcsolatban könnyebben alárendelődnek, alkalmazkodnak a másik akaratához.
Ugyanis a szerethetőségért cserébe gyakran saját maguk határait is feladják.
Amikor tudatosan nemet mondasz bármilyen energiára, a saját fejlődésedre mondasz igent
Miért hisszük még mindig, hogy a jó gyerek csendben hagyja, hogy irányítsák?
De vajon mindig is így volt? Hol gyökerezik a lányokra jellemzőbb negatív visszahúzódó attitűd? A szakember szerint a válasz a múltban keresendő. „A hagyományos patriarchális rendszerekben a nők identitása sokáig a gondoskodásra és engedelmességre épült. Ez a minta máig él, csak ma finomabb formában, többek között azáltal, hogy a lányokat még mindig szelídségre, érzelmi kontrollra nevelik, a fiúkat pedig kezdeményezésre, önállóságra.” Tovább ront a helyzeten a közösségi média, amely szerint az „ideális nő” képe egyszerre kedves, szép, de nem túl hangos, és sosem problémás.
„A lányok az évek alatt megtanulják, hogy akkor kapnak szeretetet, ha nem konfrontálódnak, nem szólnak vissza. Ez pedig hosszú távon önbizalomhiányhoz, szorongáshoz és döntési bénultsághoz vezet.” Nem úgy, mint a fiúk esetében, akiknek dicséret jár a határozott fellépésért. A lányoknak ezt viszont nem nézi el a társadalom, mondván “nagyszájúak”, akik nem hallgatnak semmire és senkire. Holott ez utóbbi nem több egy sztereotípiánál. Attól, hogy egy lány képes érvényesíteni a saját akaratát, még nem lesz szélhámos.
Ezért mondanak ma egyre többen nemet a „jó kislány” szerepre
Az a bizonyos áldásos rossz döntés
Bár a probléma összetett, a szakpszichológus szerint van megoldás . A szülők és a pedagógusok kulcsszereplők abban, hogy már gyerekkorban megtanítsák: lehet önállóan dönteni, és még hibázni is szabad, sőt, olykor elkerülhetetlen. Hogyan segíthetnek ebben a szülők? Íme, néhány egyszerű mindennapi gyakorlat.
„Már óvodás kortól adjunk választási lehetőséget: a kék vagy a zöld pulóvert szeretnéd? Ne a hibát keressük, hanem azt kérdezzük: mit tanultál belőle? Ne csak a szorgalmát dicsérjük a lányoknak, hanem a bátorságát, ötleteit is. Kérjük ki a véleményét családi döntésekben: hová menjünk kirándulni? Játsszunk iskolában döntési szituációkat, »mi lenne, ha« játékokat, gyakoroltassuk a »nem« kimondását” - mondja Adrienn, majd hozzáteszi, fontos, hogy a gyerek érezze, számít az is, amit ő gondol, és hogy nem a tökéletessége miatt szeretjük, hanem azért, aki.
Végül pedig egy nehéz, egyben hasznos tanácsot ad, amit mindenkinek érdemes megfogadni, függetlenül attól, hogy van-e gyereke, vagy nincs, mert nemcsak a szülő feladata, hogy segítsen a lányoknak a döntési bizonytalanságban. „Engedjük, hogy a lányok néha rossz döntést is hozzanak. A hibák a fejlődés részei, amikor a gyerek azt érzi, hogy szabad hibáznia, és ettől még mindig szeretik, és ettől még biztonságban van, akkor felnőttként magabiztosabb, önazonosabb és reziliensebb lesz.” A jó gyerek tehát nem az, aki sosem szól vissza és mindig alkalmazkodik, hanem az, aki mer szólni, dönteni és tanulni a rossz döntésekből.
