előfizetésem
Hírlevél
Keveseknek tart örökké az első szerelem, de mindenki emlékszik rá, főleg a férfiak
Mindenki emlékszik az első szerelmére. Újdonságként hatott ránk a szerelem gondolata, addiktívak lettünk, sokat akartunk belőle – még akkor is, ha a dolgok nem voltak tökéletesek. Mégis, időről időre rendszeres visszagondolunk rá, ami felveti a kérdést: vajon tényleg soha nem felejtjük el az első szerelmünket? És ha ez igaz, akkor milyen hatással lehet ez a párkapcsolatainkra?
Életünk első szerelme nagyon új, különleges és izgalmas. Egy váratlan élmény és tapasztalás, melyet korábban még nem éreztünk, ezért nagyon intenzíven és mélyen éljük át – sok esetben még akkor is, ha a valóság mást mutat. Mert van úgy, hogy az első szerelem nem is a legigazibb szerelem: csak két fiatal próbálkozása, amire bénázós, cikis emlékekkel gondolunk vissza.
Azonban lehet, hogy évtizedek múlva is őrjítően tökéletesnek érezzük a gimirománcunkat. Bárhogy is legyen, az biztos, hogy az első szerelemre mindenki sokkal élénkebben emlékszik, mint a többi kapcsolatunkra. De vajon mitől lesz olyan maradandó ez a szerelem az emlékeinkben? Miért gondolunk rá még évek, évtizedek múlva is, miért nem engedjük el ténylegesen soha? Vásárhelyi Dorottya pszichológussal beszélgettünk.
Nem véletlen, hogy az első szerelemre mindenki emlékszik
Az első szerelmek ritkán az életünk utolsó szerelmei. Ennek főként az az oka, hogy az érzelmek erőssége és a jövőbeli tervek, elképzelések nem egyeznek egymással – tapasztalat híján pedig nehéz egyensúlyozni a kettőt. Ez sokszor drámai végkifejlethez vezet, ami miatt jellemzően több párkapcsolatunk lesz az életünk során. Némelyik rövid ideig, másik évekig, évtizedekig eltart (vagy akár örökké), azonban nem mindegyikre emlékszünk vissza ugyanolyan nagy intenzitással.
Ha bárkit megállítanánk az utcán, az egyetemista lánytól kezdve az idős bácsiig mindenki fel tudná eleveníteni az első szerelmét. Ez a szakértők szerint azért van, mert az első élmények (első csók, első szex, első kocsi, első munkahely, így az első szerelem is) kiemelt helyet foglalnak el az a szívünkben és olyan irányt mutatnak életünk adott síkján, ami miatt az „első” mindig is alapvető mérce lesz az életünkben. A párkapcsolati sémák alapján például az első szerelem az, amihez minden további párkapcsolatot hasonlítani fogunk.
„Az első szerelmekre legtöbbször tinikorban vagy fiatal felnőttkorban kerül sor, amikor jellemzően több fókuszt tudunk a partnerre fordítani. Ilyenkor a személyiség különböző fejlődéseken, formálódásokon esik át: még nem vagyunk teljesen autonóm, érett felnőttek, ami kedvez a szimbiózisnak, a szerelembe esés folyamatának. Ha szerelemre lobbanunk valakivel, az valószínűleg az intenzív összeolvadás állapotával fog együtt járni. Két fél fog kitenni egy egészet, ami miatt a szerelem intenzívnek hat.
Az első szerelem élménye ezért mindenki életében szükségszerű, abszolút intenzív és mély, személyiségformáló erővel bír” – mondja a pszichológus szakértő.
Az új generációs randitrend az, hogy nincs randi - ismerkedési szokások az online világon innen és túl
A párválasztásra is kihat
Akár pozitívan, akár negatívan alakul, az ott tapasztalt és átélt testi-lelki folyamatok sémaszerűen befolyásolják a személyiségünket. Hozzátesznek, alakítanak és formálnak, ami pedig a jövőképünkre, így a jövőnkre is hatással van. Akár még a későbbi párválasztásainkat is meghatározhatja, ami nem is ritka jelenség.
Vásárhelyi Dorottya pszichológus szerint elég gyakran választunk hasonló párt (vagy legalábbis olyat, aki sok dologban emlékeztet minket rá), mert újra akarjuk élni azokat az élményeket és érzéseket, amiket az első párunkkal. Van, amikor ez tudatos módon történik, de a legtöbbször még az egyén saját maga sem veszi észre. Talán csak annyit, hogy egy ismerős érzéshez húz a szíve, amihez valamilyen megmagyarázhatatlan okból kötődik.
Érdekesség, de ez is a szülő-gyermek kapcsolatból ered, hiszen az emberek itt találkoznak először a szeretet formájával: az itt megélt szituációk, kommunikációs formák és érzések lesznek aztán az első párkapcsolatban, az első szerelemé pedig a következőben – és így tovább. „Először a párválasztás kevésbé tudatos: ahhoz vonzódunk, aki valahonnan ismerős számunkra, akihez tudat alatt kötődünk vagy hasonló érzéseket vált ki belőlünk, mint amiket eddig megtapasztaltunk.
Akivel valamilyen módon újra élhetjük a családban, a szülő-gyermek kapcsolatban tapasztalt biztonságos szimbiózist. De, ha olyan volt a helyzet, akkor olyan emberekhez kezdünk el vonzódni, akivel hasonló sérüléseket, traumákat is szerezhetünk és élhetünk át, mint amiket a múltban családunktól kaptunk.” Hatalmas szerepe van tehát a traumafeldolgozásnak a sikeres párkapcsolatok működésében – de még abban is, hogy egyáltalán olyan párt válasszunk magunknak, akivel egy egészséges, boldog szimbiózist lehessen létrehozni; sikerüljön akárhogyan az első szerelem vagy az első emberi kötődés.
Az addiktív szerelem: Miért válunk függővé és hogyan léphetünk tovább?
Tudattalanul, családi minták alapján
„A legtöbben úgy érzik, szerelembe eséskor a vonzalmuk sorsszerű, nem ők irányítják – ez a legtöbbször pedig így is van. Mégis, a tapasztalatom szerint a múltból felfedezhető minták és a séma ismétlések nagyon sokszor jelen vannak a párválasztás és a párkapcsolatok kialakulása során.” Arra tehát elég nagy az esély, hogy az elsőt követő párkapcsolataink azt a mintát fogják követni, mint amit legelőször is láttunk, átéltünk – de ezzel az addiktív állapottal csak addig kell számolni, amíg ezt tudatosan fel nem ismerjük és ki nem lépünk belőle.
Ha viszont ez a felismerés nem történik meg, akkor gyakori, hogy olyan párunk lesz az első szerelmünk után, mint amilyen ő is volt. Sajnos ez is a családi mintákhoz, tapasztalásokhoz, traumákhoz köthető, mint általában minden emberi ragaszkodási forma. „Ha érzelmileg elérhető szüleink voltak, és mi magunk biztonságosan kötődünk, akkor akár már az első párválasztásunk is harmonikus, életre szóló kapcsolathoz vezethet. Ezzel azonban egyre ritkábban találkozom.
A tapasztalatom szerint sajnos sokan benne ragadnak a tudatalatti séma-kémiában; abban, hogy ugyanolyan (vagy legalábbis nagyon hasonló) partnert választanak, ezért a múltbéli sérüléseik folyamatosan ismétlődésre kerülnek” – mondja a pszichológus szakértő, aki hozzáteszi, hogy ebből a tényleges tudatossággal ki lehet lépni. „A párválasztásunk sokkal tudatosabb lehet, ha le tudjuk zárni és magunk mögött tudjuk hagyni a múltunkat. Ha a traumafeldolgozás megtörténik, akkor már nem a korábbi sémáink mentén, hanem a valós érzelmi szükségleteink alapján választunk párt.
Felejtsd el, hogy ötven felett már nem vár rád új kapcsolat: a szerelembe esés fiziológiai élménye nem változik az életkorral
Máshogy fogalmazva, minél inkább bizalommal, biztonsággal kötődünk a másikhoz, és minél egészségesebb az saját önértékelésünk, annál kevésbé irányítják a párválasztási szokásainkat a korábbi lelki sebeink.” Vásárhelyi Dorottya pszichológus szerint a férfiaknak egyébként jellemzően többet jelenthet az első szerelem, mint a nőknek, mert tőlük a társadalom jobban elvárja, hogy elnyomják az érzéseiket.
„Az elterjedt macsó hiedelmek miatt a férfiaknál csak akkor válik elfogadottá az érzelmek kimutatása, a gyengédség megélése, mikor szerelmesek lesznek és párkapcsolatban élnek. Emiatt lehetséges, hogy az első szerelem sokkal több jelentést hordoz számunkra, mint nekünk, nőknek. Hiszen végre megélhetik az önazonosságot, a sebezhetőséget és a felszabadultságot! A nők ezeket a dolgokat a szerelmen kívül is meg tudják élni.”
Az azonban kétségtelen, hogy az első szerelem mindenkinek sokat jelent. Részben lelki okok miatt, melyeket korábban már említettünk (nosztalgiázás, sémaismétlés, családi minták örökítése, érzelmek újraélése), részben pedig egészségügyi, hormonális okok miatt. „Az első szerelem során olyan hormonális löketet kapunk, amely intenzív boldogság, elfogadás és felszabadultság érzéssel jár. A szerelem ilyenkor olyan, mint egy drog: oxitocin, szerotonin, és dopamin koktél.
Ezek a hormonok és erős pozitív érzelmek olyan mély nyomot hagynak bennünk, melyre mindig jó visszaemlékezni. Ahogy pedig telik-múlik az idő, az emlékek megszépülnek: lehet, hogy a nosztalgia hatására még inkább idealizáljuk az első szerelem intenzív állapotát.”
