előfizetésem
Hírlevél
Fájdalmas oka lehet annak, ha folyton a veszélyes, extrém helyzeteket keresed
Amikor a lélek fáj, sokan a testüket hajszolják a határaikig, vagy az izgalmas, ám veszélyes kalandokban keresnek menekülést. Ezek a látszólagos megoldások azonban csak elfedik a mélyben zajló lelki szenvedést. Egyes esetekben kompenzációs mechanizmusok állhatnak a lelki szenvedéssel való megküzdési stratégiák mögött. Dr. Drelyó Ágnes pszichológussal beszélgettünk arról, hogyan zajlik ez a folyamat, amely tudatosan vagy tudattalanul is megjelenhet, és mi jelentheti a megoldást.
Amikor a lelki fájdalom annyira intenzív és nehezen kezelhető, hogy az egyén „én” ereje önmagában nem elég, különféle stratégiákat kezd el alkalmazni a lelki fájdalom enyhítésére vagy kiiktatására. Tipikusan ilyen módszerek a fájdalmat okozó túlzott edzés, valamint a különféle veszélyes helyzetek keresése.
Túledzés
Ebben az esetben a test extrém módon van hajszolva és kihasználva, vagy folyamatos munkavégzésnek van kitéve. Fontos hangsúlyozni, hogy a mértékletesség és a testünk jelzéseire való odafigyelés jelentheti a küszöböt. Nem az a gond, ha valaki egy időre szeretne kikapcsolni, hanem az, ha szándékosan okoz magának fájdalmat, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy teste már rég nem bírja a terhelést.
„Amikor valaki naponta többször kimerítő edzésnek veti alá magát, és nem élsportoló, akkor ez valószínűleg már nem pusztán fizikai célt szolgál, hanem a belső feszültségek, a szorongás, illetve a lelki fájdalmak levezetését vagy elfedését. Agyi szinten mindig prioritást élvez a fizikai fájdalom elhárítása, ezért amíg ez fennáll, a kognitív és érzelmi folyamatok háttérbe szorulnak.” A túledzés következtében hatalmas mennyiségű dopamin is felszabadul a szervezetben, amely egy depresszív állapotot vagy lelki fájdalommal járó élményt időlegesen elfed.
Egy hétig nemet mondtam mindenre, amihez nem volt kedvem, így változott meg az életem
Ettől az alap probléma nem szűnik meg, de a pozitív hormonális hatás miatt az illető egy ideig nem érzi a szomorúságot. „A lelki fájdalmat sokszor nem tudják kontrollálni az emberek. Nagyon magas szintű érzelemszabályozás szükséges ahhoz, hogy valaki tudatosan ki tudjon lépni egy érzelmi állapotból. Mivel azonban a fizikai fájdalom kezelhető, az visszaadja az egyén számára a kontroll érzetét.”
Veszélyes helyzetek
Az emberek többsége nem elég fegyelmezett ahhoz, hogy képes legyen hosszabb időre elkülöníteni az érzelmeit a mindennapoktól. A fizikai fájdalom azonban elhárítható, és egyúttal adhat egyfajta elégedettségérzetet. Ez a „jutalmazás” maga a kompenzáció. „Ugyanilyen kompenzációs mechanizmus lehet a lelki szenvedésekkel szemben, ha az illető veszélyes helyzeteket keres. Ezt nevezzük hétköznapi nyelven adrenalinfüggőségnek. Ilyenkor a páciens olyan extrém sportokat vagy kockázatos helyzeteket választ, amelyekben a felszabaduló adrenalin és dopamin hatására a belső üresség érzése megszűnik.”
Bár rövid távon hasznosnak tűnhet, ha a folyamat nem kedvtelésből, hanem lelki problémák elhárítására történik, akkor a szakember szerint mindenképpen kompenzációról van szó, ami nem oldja meg az alapproblémát. Ráadásul az agy ilyenkor ismét a fizikai épség megőrzésére koncentrál, így egy időre teljesen kikapcsolja a lelki fájdalmakat.
„Ilyen veszélyes helyzet például, amikor egy sziklamászó nem biztosítja magát kikötéssel. Ha valaki az életével hazárdírozik, az már önveszélyeztetés. Ennek hátterében általában az áll, hogy az illető úgy érzi, ha ezt az extrém helyzetet képes kontrollálni és uralni, akkor a lelki fájdalom hatását is tudja majd befolyásolni. Szerelmi bánatban például segíthet, ha az illető átmenetileg mással foglalkozik, de amint ennek vége, gyakran összeomlás következik.”
Pszichológiai stratégiák, amelyek segíthetnek, ha krónikus fájdalommal élsz
Meg kell oldani a helyzetet
Ágnes hangsúlyozza, hogy a hazardírozás nem egészséges megküzdési stratégia egy nehéz élethelyzettel szemben. A helyes út az, hogy a szomorúságot nem elfojtani kell, hanem meggyászolni a nehéz helyzeteket, majd továbblépni belőlük. Aki rossz megküzdési stratégiát választ, annak nincs elegendő ereje szembenézni a problémával és megoldani azt. „Terápiával el kell érni, hogy az illető olyan erős ‘én’-szintre kerüljön, hogy ne riadjon meg a nehéz helyzetektől. Sokan bántalmazó kapcsolatban is azért maradnak benne, mert nem tudják elképzelni, hogy egyedül képesek lennének megoldani az életüket. Ez sajnos hasonló helyzet: meg kell tanulni, hogy nem alkalmazkodni kell, hanem megoldani a problémát.”
A testi fájdalomokozás akár végzetes is lehet. A szakember szerint a terápia során szembesíteni kell az érintettet azzal, hogy bizonyos fizikai károsodások nem helyrehozhatók „Ha a páciens belátja ezt, lassan el lehet vezetni egy olyan útra, ahol egészséges megküzdési mechanizmusokkal élhet. Fontos hangsúlyozni, hogy ha valaki jól van, akkor bármivel meg tud küzdeni. A nem megfelelő stratégiák akkor jelennek meg, ha a lélektani struktúra gyenge, mert már a korábbi években is különféle hatások gyengítették.”
Ilyenkor nem lehet azonnal elvenni a pácienstől a kompenzációs eszközt – csak pszichoterápiás folyamattal, lépésről lépésre lehet felépíteni a stabilitást. Ágnes hozzáteszi: bár nem mindig gondolnánk, a súlyos negatív megküzdési módok, például a szerhasználat hátterében is hasonló okok állhatnak, ami jól mutatja a helyzet súlyosságát.
„A szerhasználatnál ugyanez a helyzet: a páciens úgy érzi, még mindig jobb a szer negatív hatásaival küzdeni, mint elviselni a lelki fájdalmat, amivel kénytelen együtt élni. Ugyanez igaz lehet extrém kapcsolati mintákra is: ilyenkor vagy önfeláldozó, vagy önpusztító magatartás jellemzi az illetőt. Mindez az elhanyagoltság, az elutasítottság vagy a szeretethiány kompenzálása.” A szakember szerint bántalmazó kapcsolatokban is gyakran azok maradnak benne, akiknek erre van mintájuk – azt tanulták meg, hogy meg kell alkudni, és nem szabad küzdeni, mert akkor még többet veszíthetnek. Az önsértéses, rossz mintákból ki lehet lépni, de ehhez feltétlenül szükséges szakember segítsége.
„Meg kell tanítani őket az önérdekképviseletre. Újjá kell építeni a személyiségüket, valamint az önmagukba vetett hitüket, apró lépésekkel. Egy alapprobléma előhozhatja a rossz megküzdési stratégiákat, de a legfontosabb az, hogy az illető megtanulja: minden helyzetben kiállhat önmaga mellett, és meg tud vele küzdeni – egészségesen.”
