előfizetésem
Hírlevél
Energiavámpírok mindenhol vannak, mutatjuk, hogy tudsz ellenük védekezni
Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy beszélgetés után teljesen lemerülünk, mintha minden energiánkat elszívták volna. Az energiavámpírokként aposztrofált emberek nemcsak panaszkodnak, úgy szívják el tőlünk az erőt, hogy észre sem vesszük.
Rendszeresen rád ömleszti a bajait, te megvigasztalod, és erőt adsz neki. Amikor azonban neked lenne szükséged baráti támogatásra, nem nyugtat meg, hanem a képedbe vágja az igazságot, amit szerinte hallanod kellett. Ismerős a helyzet? Ha igen, akkor találkoztál már energiavámpírral. Drelyó Ágnes pszichológussal arról beszélgettünk, hogyan lehet felismerni őket, és miként tudunk eltávolodni tőlük, hogy megőrizzük saját energiáinkat, és ne játszhassanak ki minket ezek a mérgező személyiségek.
Kit nevezünk energiavámpírnak?
„Ők azok az emberek, akik akár tudatosan, akár tudattalanul elszívják mások érzelmi, mentális vagy fizikai energiáját. A velük való találkozás után az ember kimerültnek, ingerültnek, levertnek vagy stresszesnek érzi magát, még akkor is, ha előtte kiváló hangulatban volt” – kezdi a pszichológus. „Energiavámpírok” lehetnek barátok, családtagok vagy munkatársak is. Fontos, hogy ezek az emberek nem feltétlenül rendelkeznek nyilvánvaló negatív tulajdonságokkal, így nehéz őket felismerni. A velük való találkozás jellegzetessége világít rá viselkedésükre: az ember előbb-utóbb rájön, hogy valamiért furán hat rá az illető jelenléte.
Projektív identifikáció
A „vége a világnak” érzés nemcsak úgy ránk tör, ha nem történt semmi, ami kiválthatta volna. Egy másik ember történeteinek végighallgatása mindennapos dolog, de figyelj oda saját tested jelzéseire. Ha úgy érzed, hogy egyszerűen nem esett jól valahova menni, vagy valakivel találkozni, nem kötelességed folytatni a dolgot. Saját magadnak te kell, hogy az első legyél! Azt a lemerült állapotot, amelyet egy energiavámpír okoz, a szaknyelv projektív identifikációnak nevezi.
Hihetetlen, milyen gyakori: te vajon felismered, ha manipulálni próbálnak?
„A projektív identifikáció egy tudattalan pszichológiai védekezés, amely során az egyén egy belső, számára elviselhetetlen érzést, impulzust vagy fantáziát projektál egy másik emberre, de nem egyszerűen csak kivetíti, hanem megpróbálja manipulálni a másikat úgy, hogy az a kivetített érzést valóban át is élje, vagy aszerint viselkedjen. A hallgató, befogadó fél pedig láthatóan elkezdi azt átélni. Ennek hatására az energiavámpír megszabadul a saját szenvedésétől.”
Hétköznapi problémáiról szinte minden barátod mesél, azonban hatalmas a különbség egy átlagos történetmesélés és az energiavámpírok által alkalmazott taktika között. Ők ugyanis olyan érzelmi állapotba juttatják a befogadó felet, amely ellen az illetőnek küzdenie kell,
és éppen ez a küzdés az, ami lemeríti a hallgatót.
Nem csak egyfajta van
Az energiavámpíroknak több típusa létezik. Mindegyikük saját manipulációs technikával éri el célját, a végeredmény azonban ugyanaz.
- Áldozat: „Vannak, akik folyamatosan az áldozat szerepében tüntetik fel magukat. Panaszkodnak, és mindig szükségük van valakire, aki megmenti őket. Mindaz az érzelmi teher, amelyet negatív életvitelük okoz, átpakolódik a másikra, hogy ő is rosszul érezze magát.”
- Kritikus: Ez a típus mindent kritizál, kontrollál és befolyásol, hogy jobban érezze magát. Saját akaratát próbálja meg érvényesíteni másokon, amely a másik személy részéről olyan alárendelődést kíván meg, ami teljesen kimerítő.
- Drámakirály/nő: Minden apró problémát hatalmas konfliktussá nagyítnak fel. Hiszteroid személyiségek, akik a megküzdési folyamatot áthárítják a másik emberre, hogy a kellemetlen érzésekkel nekik ne kelljen szembenézniük. Érzelmi és indulatszabályozásuk gyenge.
- Társfüggők: Mindig egy másik ember figyelmére és visszajelzésére van szükségük saját stabilitásukhoz. Valakit állandóan támogatni és bíztatni a külső személy számára egy nagyon megterhelő és fárasztó folyamat. Az illető muszáj, hogy a saját lábára álljon lelkileg, hiszen meg tudná állapítani saját maga is, hogy egy-egy esemény az életében mit kíván tőle. „Ezek a típusok sok szempontból a nárcisztikus személyekhez hasonlóan működnek. Nem tudnak saját negatív érzelmeikkel mit kezdeni, így másokon keresztül próbálnak megszabadulni tőlük. Én-erejük gyenge, és úgy viselkednek, mint a gyerekek, akik még nem képesek feldolgozni a problémáikat. Egy felnőttől azonban elvárható lenne, hogy saját „konténerfunkcióját” ellássa a saját életében.”
A csenddel büntetés és a passzív agresszió bizony a nőknél generációról generációra öröklődik, de leküzdhető
Kiket keresnek?
Az energiavámpírok nem akaszkodnak csak úgy rá bárkire, nagyon jól ki tudják választani „áldozataikat”. „Olyat keresnek, aki erősebb náluk. Aki ezt az érzelmi terhet képes akár ideiglenesen, akár hosszú távon is cipelni. A cél az, hogy ne nekik kelljen megbirkózni vele. Pillanatok alatt felmérik, hogy kik érzelmileg erősebb és stabilabb emberek.” Ha felismered, hogy a másik nem csupán empátiát keres benned, hanem energiát szív el, fel kell állítanod a határokat.
„Ez általában nem könnyű, hiszen az energiavámpírok érzelmileg manipulálják az áldozatot, és bűntudatkeltéssel próbálják rábírni, hogy állandóan a rendelkezésükre álljon. Tudnunk kell, hogy nem vagyunk felelősek a másik ember érzelmi állapotáért, és azt is, hogy mennyi energiát adunk, és hol kell hátralépni.” Saját magunknak is károkat okozhatunk, ha nem állítjuk le a folyamatot. Ha nem kerülhetjük el az illetőt, érzelmileg kell távolságot tartanunk: nem reagálni az energiavámpír szavaira, és nem bevonni magunkat az általa keltett örvénybe.
„Egy drámakirálynő óriási elánnal meséli el, hogy hogyan nézett rá az eladó. Nem kell ugyanilyen elánnal reagálni. Egyszerűen mondjuk azt, hogy »Sajnálom, hogy rosszul indult a napod«. Zárjuk le a beszélgetést és ne tegyünk fel kérdéseket. Ez kell ahhoz, hogy érzelmileg ne azonosuljunk a helyzettel.”
Az energiavámpírok kommunikációját nem szabad viszonozni, mert azzal belevonnak a saját örvényükbe. Ilyenkor az önuralom kulcsfontosságú: nem tükrözni vissza a másik érzelmi állapotát, így nem érik el a céljukat. „Segíthet, ha elképzeljük, hogy van egy védőburkunk, amely távol tartja a negatív energiájukat. Fontos, hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik pozitív energiát közvetítenek felénk, és ne terheljük túl magunkat – erre nekünk kell figyelnünk.”
