Gyermek nélkül is lehet teljes életet élni
A nők két dologért képesek bármit megtenni az életben: azért, hogy gyermekük születhessen, és azért, hogy ne legyen gyerekük. A gyermekvállalás csodájának át- és megélésre sokan egész életükben készülnek, úgy születnek, hogy genetikailag beléjük van kódolva az anyai ösztön. Míg vannak azok a nők, akik tudatosan mondanak nemet a gyermekvállalásra. És az ő életük is teljes, anélkül, hogy bárkinek magyarázkodniuk kelljen a döntésük végett. A társadalmi elvárások tükrében pedig ez manapság valljuk be, becsülendő. A gyermekvállalás ugyanis egy döntés, mégpedig olyan, ami örök életre szól.
Vajon mit éreznek azok a nők, akik úgy döntenek, hogy bár egészségi állapotuk megengedné, mégsem vállalnak gyermeket? Hogyan védik ki a társadalmi elvárásokat, és egyáltalán mi az ok, amiért úgy döntenek, hogy erre a világra, ebben az életben nem vállalják a születés csodáját?
A modern társadalomban egyre több nő dönt úgy, hogy nem vállal gyermeket. Bár a szülői szerep évezredek óta az élet természetes részének számít, és a női lét egyik központi elemének tekintik, egyre többen tudatosan választják a gyermektelenséget. Ennek hátterében számos ok áll, kezdve a társadalmi elvárásokkal való szembefordulástól a gazdasági helyzet bizonytalanságáig. A döntés azonban gyakran ellenállásba ütközik, és sokan azzal vádolják őket, hogy önző életet élnek. De valóban így van?
Tíz dolog, amit harmincöt éves koromra megtanultam magamról és amit még nem
A gyermekvállalás hagyományosan a női identitás egyik alappillére volt. Sok kultúrában ma is erős az a nézet, hogy egy nő csak akkor teljesedhet ki igazán, ha anya lesz. Az, aki eltér ettől az „elvárt” életúttól, gyakran kérdőre vonásokkal és kritikával szembesül. A „Mikor jön a baba?” vagy a „Majd megbánod később” mondatok sokak számára ismerősek lehetnek.
Az idő fogságában
A társadalmi nyomás különösen erős lehet olyan családokban, ahol a hagyományos értékek dominálnak. Az idősebb generációk gyakran nehezen fogadják el, hogy egy nő tudatosan választja a gyermektelenséget, és nem azért, mert „nem talált megfelelő partnert” vagy „karrierista”. Pedig a választás mögött sokkal mélyebb megfontolások húzódnak meg.
„Mindig volt valami, fontosabb: egzisztencia, karrier, előléptetés. Valahogy soha nem tudtam magam beleképzelni az anyaszerepbe” - mondja az 52 éves Ilona, akit egész életében olyan párokkal hozott össze a sors, akik szintén nem sürgették a babaprojektet, mindaddig, amikor - már feleségként - betöltötte a negyvenedik évér. „A férjem leült velem szemben, és kijelentette: ideje lenne magamba nézni, és választ adni a gyermekvállalással kapcsolatos kérdésre. A szívem mélyén tudtam, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyok, hogy kisbabám születhessen, a válaszom azonban továbbra is nem volt.
Élveztem, megszoktam az életemet, és mind a mai napig így érzem. Talán hiányzik belőlem az a plusz, ami ahhoz kell, hogy jó anya lehessek. Talán úgy érzem, mi így vagyunk teljesek. A férjemmel megbeszéltük. Azt is maximálisan megértettem volna, ha ő másként dönt, és azt mondja nekem, hogy márpedig ő szeretne gyereket. Elengedtem volna, de nem mozdult mellőlem” - meséli, majd arról is beszél, hogy a családban gyakran vigyáznak a rokonok gyerekeire, szeretik, ha náluk alszanak, de azt is élvezik, amikor kettesben ülnek otthon a csendes házban.
Ökotudatos trendek itthon és a nagyvilágban
Szociális szorongás
A mai világban a gyerekvállalás komoly anyagi terhet jelent. Lakhatási problémák, munkahelyi bizonytalanság, az infláció, az oktatás és az egészségügyi ellátás költségei mind olyan tényezők, amelyeket egy tudatosan döntő nő figyelembe vesz. Sokan úgy érzik, hogy nem szeretnének egy bizonytalan gazdasági helyzetbe gyermeket hozni, és nem akarják az életüket a pénzügyi instabilitás állandó nyomása alatt élni.
Emellett egyes nők számára a karrier és a pénzügyi függetlenség prioritás. Az anyaság gyakran még mindig azt jelenti, hogy a nőnek háttérbe kell szorítania a szakmai ambícióit, különösen, ha a munkáltató nem támogatja a családbarát politikákat. Számos nő inkább választja a stabilitást, a függetlenséget és a saját céljainak megvalósítását, mint hogy egy kiszámíthatatlan helyzetbe hozza magát.
A gyermektelen nőkre gyakran sütik rá az „önző” jelzőt. De valóban önzőség az, ha valaki tudatosan úgy dönt, hogy a saját életére, álmaira, utazásaira vagy hobbijaira fordítja az energiáját és anyagi forrásait? Az önzőség nem azt jelenti, hogy valaki nem hajlandó másokra gondolni, hanem azt, ha kizárólag a saját érdekeit követi mások rovására. Egy tudatosan gyermektelen nő azonban nem vesz el senkitől semmit, pusztán másképp rendezi be az életét.
Sok nő, aki nem vállal gyermeket, teljes életet él. Lehetősége van utazni, világot látni, szabadon gazdálkodni az idejével és a pénzével. Nem kell iskolai szünidőkhöz igazítania a vakációit, és nem kell a gyermeknevelés anyagi és érzelmi terheit viselnie. Ehelyett a saját céljaira összpontosíthat, legyen szó művészetről, tudományról, vállalkozásról vagy akár jótékonykodásról.
„Vagyok annyira jóban magammal, hogy nem okoznak traumát a ráncok” – Interjú Stohl Lucával
Sok esetben anyagi okai vannak, hogy egy pár tudatosan dönt úgy, hogy a mai, állandóan változó és egzisztenciálisan bizonytalan világban nem vállalnak gyermeket, főleg akkor, ha ők maguk sem kaptak szülői támogatást. Így van ezzel Gerda és a férje is.
„Ma van munkánk, holnap talán nem lesz. Egy másfél szobás lakásban élünk ketten, és az elmúlt évek történései egyáltalán nem erősítettek meg bennünket abban, hogy gyermeket kellene vállalnunk, különösen úgy, hogy immár bőven benne vagyunk a negyvenes éveinkben” - mondja kicsit elkeseredetten a Gerda.
A házaspár arról is beszél, hogy döntésükre nagy hatással volt a pandémia: „A koronavírus-járvány előtt még gondolkodtunk a gyerek-kérdésen, de a járvány berobbanása gyökeresen forgatta fel az életünket. A férjemmel mindketten vesztettünk el közeli családtagokat és szoros barátokat, és mi magunk is megbetegedtünk. A férjem hetekig feküdt életveszélyes állapotban a kórházban. Mikor túl voltunk a traumán, beütött az ukrán háború, ami közvetve szintén érint bennünket és még mindig tart.
Gazdaságilag, egzisztenciálisan minden sokkal nehezebb és nem látom, hogy a kiutat a válságból. Napról napra élünk, örülünk, hogy fedél van a fejünk felett. Bármennyire is fájdalmas kimondani, be kellett ismernünk, hogy a jelenlegi anyagi körülményeink között, felelősségteljesen nem tudunk gyereket vállalni, mert valljuk be, rengeteg pénzbe kerül a gyereknevelés.”
A szociális szorongás, a jövőtől való félelem kimondva vagy kimondatlanul szinte kivétel nélkül mindenki fejében ott van. Egyre több nő mond le a gyermekvállalásról, és sokan, akik teherbe esnek, az abortusz mellett döntenek ugyanezen okból: nem tudják, mit hoz a jövő, milyen világra hoznák a gyermeket.
Én a meg nem született gyermekemet szeretem annyira, hogy nem hozom őt erre a világra.
Társadalmi megkülönböztetés
„Meg kell értenünk, hogy a gyermek nem egy projekt, hanem egy életre szóló elköteleződés. Nem lehet csak úgy belenőni. A léleknek is akarnia kell” - magyarázza Szabó Zsuzsanna Léna női lélekterapeuta, aki szerint mindez érthető.
Azok a nők, akik tudatosan nem szülnek, gyakorlatilag szembe mennek a társadalom elvárásaival, bevállalják a rosszalló tekinteteket, véleményeket, a ki nem mondott megkülönböztetést. A szociális ellátások terén pedig szintén hátrányos helyzetbe kerülnek, elég csak az adózásra, a fizetett szabadságokra gondolni, vagy azokra az ünnepnapokra, amelyeket jobbára a gyermektelenek dolgoznak végig, a családosokra való tekintettel.
„Nekünk is van családunk annak ellenére, hogy nincs gyermekünk” – hívja fel a figyelmet Boglárka, aki mentésirányítóként dolgozik. „Nem vállaltam gyermeket, és nem is fogok. Nekem az édesanyámmal való kapcsolatom volt az, amit egészen biztosan nem szeretnék továbbörökíteni, arra pedig nincs garancia, hogy ezt a vonalat meg tudom szakítani.” Az ünnepnapokat így önként ledolgozza, hogy megkímélje a családos kollégáit.
A barátság ereje: Az emberi kapcsolatok szerepe a boldogságban és az egészségben a digitális korban
A társadalom sokszor azt sugallja, hogy aki nem lesz anya, az valamit kihagy az életből. Valójában azonban a boldogság nem kizárólag a gyermeknevelésből fakad. Számos kutatás igazolja, hogy a gyermektelen nők ugyanolyan, ha nem boldogabb életet élhetnek, mint azok, akik szülők. A kulcs a tudatos döntéshozatalban és a saját életút felvállalásában rejlik.
Minden nőnek joga van a saját életéről dönteni, és senkinek nincs joga megkérdőjelezni ezt a döntést. A gyermekvállalás nem lehet társadalmi elvárás vagy kötelesség, hanem egyéni választás kell, hogy legyen. A tudatosan gyermektelen nők nem önzők – csupán másképp képzelik el a boldogságukat. És ez éppoly érvényes és tiszteletre méltó, mint bármely más életút.