előfizetésem
Hírlevél
Egy hétig nemet mondtam mindenre, amihez nem volt kedvem, így változott meg az életem
Egész életemben igent mondtam a programokra, a kérésekre, a „csak egy percre” pillanatokra. De közben észre sem vettem, hogy minden igenemmel egy darabot adok fel magamból.
Te is ismered azt az érzést, amikor valaki megkér: „ugorjunk már be gyorsan valahová”, és te automatikusan igent mondasz, miközben belül csak azt kívánod, bárcsak otthon lehetnél egy takaró alatt? Na, pont emiatt döntöttem úgy, hogy egy teljes héten át nemet mondok mindenre, amihez nincs kedvem. Nem udvariasságból, nem félelemből, nem azért, mert „illik”, hanem mert kíváncsi voltam, milyen, ha végre magamat választom.
Hétfő: Az első „nem”
Első nap rögtön próbatétel jött: egy barátnőm vacsorázni hívott. Imádom őt, de aznap a kanapém volt az egyetlen, akivel randizni akartam. Vettem egy nagy levegőt és írtam: „Ma nem, pihenek.” Vártam a csalódott választ, a passzív-agresszív „jó, persze” üzenetet… De csak ennyit kaptam: „Oké, megértem, pihenj csak!.” És akkor leesett: senkinek nem dőlt össze az élete attól, hogy nemet mondtam. Csak az enyém kezdett egy kicsit helyrebillenni.
Kedd: A bűntudat támad
Másnap reggel viszont beindult a belső kritikus: „Nem volt ez önző? Meg kellett volna próbálnod!” De aztán eszembe jutott, hány „igent” mondtam az elmúlt hónapokban pusztán megszokásból. És hogy hányszor voltam ott testben, de lélekben sehol. Rájöttem: nemet mondani nem önzés, hanem öngondoskodás. A bűntudat helyét lassan valami egészen más vette át: megkönnyebbülés.
A kineziológus szerint így üzen egyértelműen a tested, ha valamit el kell engedned
Szerda: Határokat húzok, végre!
A harmadik napon egy ügyfél rám írt: „Be tudnánk ma még egy gyors megbeszélést iktatni?” Régen persze igent mondtam volna, mert „úgyis megoldom valahogy” vagy legalábbis mindig mindent megoldottam mások kedvéért. Most viszont ennyit válaszoltam: „Most nem fér bele, holnap tudok ránézni.” Nem mentegetőztem, nem próbáltam kedvesen puhítani a nemet. És tudod mi történt? Semmi. Nem veszítettem el az ügyfelet, nem dőlt össze a világ, viszont először éreztem, hogy tényleg tartom a saját határaimat.
Csütörtök: A csend, ami gyógyít
Este nem volt semmi program. Nem is kerestem. Gyertyát gyújtottam, bekuckóztam, és elővettem egy könyvet, amit hónapok óta halogattam. Közben azon gondolkodtam: miért félünk annyira a „nem”-től? Pedig amikor nemet mondunk valamire, valójában helyet csinálunk annak, amire igazán vágyunk.
Péntek: A felismerés
Amikor pénteken újra jött az üzenet: „Gyere, csak egy pohár bor, lazíts már kicsit!”, már nem rángott össze a gyomrom. Mosolyogtam, és egyszerűen írtam: „Ma nem.” Nem volt bűntudat. Nem volt magyarázat. Csak egy békés, tiszta érzés: igent mondtam magamra.
Szombat: A nyugalom, amit nem tudsz megvenni
Reggel nem csörgött az ébresztő. Nem volt semmi „muszáj”. Csak a kávém, a csend, meg az, hogy végre semmihez nincs kedvem, és ez most teljesen rendben van. Aznap jöttem rá, hogy a legjobb program néha az, amikor nem csinálsz semmit. Nem menekülsz, nem bizonyítasz, csak lélegzel.
Amikor tudatosan nemet mondasz bármilyen energiára, a saját fejlődésedre mondasz igent
Vasárnap: A csendes hála
A hét végére a nemet mondás már nem tűnt bátorságnak, természetes lett. Aki szeret, az így is szeret. Aki megsértődik, az nem a te „nemedre”, hanem a saját elvárásaira reagál. És én ott ültem, egy bögre teával a kezemben, és először éreztem azt, hogy nem akarok többé igent mondani csak azért, hogy másoknak könnyebb legyen. Egy hét nemet mondás megtanított valamire, amit eddig senki: hogy minden „nem” valójában egy igen: igen a pihenésre, az önbecsülésre, a határaidra, a békédre. És tudod mit? Most már kimondom: Nem mindig akarok kedves lenni. De mindig őszinte akarok lenni, főleg magammal. És te? Mikor mondtál utoljára nemet, bűntudat nélkül?
Nehéz nemet mondani
Miért olyan nehéz nemet mondani, ha valójában semmi kedvünk hozzá? Talán mert félünk attól, hogy kevésbé szerethetőek leszünk, ha nem felelünk meg. „Sokszor azért nehéz nemet mondanunk, mert mélyen bennünk él a vágy, hogy szeressenek és elfogadjanak, és a visszautasítás ennek a vágynak a kielégülését fenyegeti. Gyerekkorunkban sokszor azt tanultuk meg, hogy akkor vagyunk „jó gyerekek”, ha engedelmeskedünk, kedvesek vagyunk, és nem okozunk feszültséget. Így felnőttként is inkább alkalmazkodunk, mintsem vállaljuk annak a kockázatát, hogy valaki megharagszik ránk vagy elutasít” – magyarázta Oravec Rita integrál szemléletű life és art coach, integrál tanácsadó jelölt.
A „nem” kimondása sokszor bűntudattal jár, félünk, hogy megbántunk valakit, önzőnek tűnünk, vagy elveszítünk egy kapcsolatot. Pedig a határok meghúzása nem a másik ellen szól, épp ellenkezőleg: a tiszta, őszinte kapcsolatok alapja az, hogy önazonosak tudjunk maradni bennük. Ha nehezen mondasz nemet, az nem azért van, mert gyenge vagy. Sokkal inkább azért, mert gyerekkorodban azt tanultad: a szeretet feltételekhez kötött.
Ez a leggyakoribb oka annak, hogy mindig meg akarsz felelni másoknak
„Sokszor olyan családi közegből jövünk, ahol a szeretet feltételekhez volt kötve: akkor kaptunk figyelmet, elfogadást vagy dicséretet, ha „jók” voltunk, ha megfeleltünk a szülő elvárásainak. Ilyenkor a gyermek megtanulja, hogy a kapcsolódás ára az önfeladás, vagyis ha nemet mond, kockáztatja a szeretet elvesztését. Felnőttként ez a minta automatikusan tovább él bennünk. A belső „jókislány” vagy „jófiú” részeink próbálják elkerülni a konfliktust, a másik csalódottságát, vagy azt az ismerős, gyermekkori érzést, hogy „rosszak” vagyunk” – fejtette ki a szakértő.
Amikor végre meghallod a saját hangod
Minden kimondott „nem” után egy kicsit jobban érzed, mire van valójában szükséged. „Amikor valaki tudatosan elkezd nemet mondani, az eleinte sokféle érzést mozdíthat meg: szorongást, bűntudatot, vagy akár félelmet attól, hogy mások majd csalódnak bennünk. Ez teljesen természetes, hiszen ilyenkor felülírunk egy régi mintát, amely azt tanította, hogy a szeretet feltétele az, ha mindig igent mondunk. Ahogy telnek a napok, elindulhat egy finom, belső változás: elkezdhetjük megtapasztalni az önazonosságból fakadó megkönnyebbülést, azt az érzést, hogy szabadon dönthetünk, mondhatunk nemet” – emelte ki Oravec Rita.
A life coach elmondása szerint előfordulhat, hogy egyes kapcsolatok meginognak, vagy valaki nehezebben fogadja a változást. Az, hogy valaki hogyan reagál, nem a mi felelősségünk. A mi feladatunk az, hogy önazonosak maradjunk, és tisztelettel, de őszintén képviseljük önmagunkat. „Fontos tudatosítani, hogy a „nem” kimondása nem önzőség, és nem is bántás. Nem teszünk rosszat másnak azzal, ha határt húzunk, sőt, épp ezzel teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy mindketten jól érezzük magunkat a kapcsolatban.”
A „nem” nem elutasítás, hanem önmagunk tisztelete. Amikor kimondjuk, valójában azt mondjuk: „fontos vagyok magamnak, figyelek a határaimra, és vállalom, amit érzek.” Ez a felismerés segít abban, hogy ne mások elvárásai, hanem a saját belső iránytűnk vezessen, és ez az önazonos élet egyik legszebb, legfelszabadítóbb lépése.
