A szerelmet keressük, mégis a magányt találjuk meg egyre több kapcsolatban

Két ember összekapcsolódhat szerelemből, vágyból, közös célokból. De vajon kialakulhat-e köztük valódi szövetség? Olyan, amelyben nemcsak partnerek, hanem szövetségesek is egymás mellett – a mindennapokban, a munkában, a gyereknevelésben, a társadalmi kihívásokban?

Sok nő és férfi vallja, hogy bár szeretik egymást, gyakran mégis riválisként élik meg a kapcsolatot. Mintha a közös erő helyett egymás ellenőrzése és kritizálása dominálna. A szövetség hiánya így nem feltétlenül a szeretet hiánya, hanem a szemléleté. A párkapcsolatban a hatalmi dinamika gyakran észrevétlenül működik. Ki hozza a döntéseket? Ki keres többet? Ki vállalja a láthatatlan munkát? Ha ezek a kérdések nem kapnak közös választ, a kapcsolat lassan elcsúszik: az egyik fél úgy érzi, alárendelt szerepben él, a másik pedig természetesnek veszi az előnyét.

A KSH 2023-as adatai szerint a magyar háztartások 62%-ában a nő végzi a házimunka döntő részét akkor is, ha teljes munkaidőben dolgozik. A szövetség tehát sokszor már a mindennapi terhek elosztásánál megbicsaklik. Szecskó Mónika, az Asszonyi Kör alapítója szerint az egyik legfontosabb kérdés a párkapcsolatban, hogy azt szeretnénk, hogy igazunk legyen, vagy azt, hogy működjön a kapcsolat. Amikor az igazság oltárán állunk, akkor a belső, láthatatlan harcok kívülről bénítják a kapcsolatot.

„A mindennapi terhek, láthatatlan feladatok átjárják az életet, és a kapcsolatot megtartják azon a szinten, ahol annak funkciója van. Ugyanakkor a szövetségben nem csupán közös és egyéni feladatok vannak (pl. gyerekek, költözés, házimunkák, bevásárlás…), hanem egy férfi és egy nő. Ennek a nőnek és a férfinak saját életútja is van. Valahonnan jött. Valamerre tart. A szövetség nem egy pillanata a kapcsolatnak, ami természetesen együtt jár vele.”

„A több az több, a kevesebb meg unalmas” - Iris Apfel üzenete a mai napig velünk van

A szövetség lépésenként alakul

Minden egyes lépéssel, minden egyes nappal, amikor a férfi és a nő többet lát egymásban és önmagában, mint kimosnivaló ruhákat, előttük álló feladatokat vagy megoldandó konfliktusokat. Minden egyes pillanattal, amikor túl tudnak látni a harcokon, a kinek van igaza veszekedéseken, amikor mernek ránézni önmagukra, és elég bátrak, hogy megmutassák magukat.

A szövetség egy választás.

A romantikus kultúra sokáig a szerelem lángját állította a középpontba. De egy hosszú távú kapcsolatban a szenvedély mellé elengedhetetlen a tudatos szövetség. Ez nem csupán arról szól, hogy ki mosogat és ki fizeti a számlát, hanem arról is, hogy két ember képes-e közös jövőt építeni, és egymást a nehéz időkben is támasznak tekinteni.

Egy 2022-es hazai felmérés szerint a válások 41%-ában a felek a „társ hiányát” nevezték meg okként. Nem hűtlenség, nem pénzügyi gond, hanem az érzés: „nem áll mellettem senki igazán”. Az „egyedül vagyok”, „nem áll mellettem senki”, „nem ért meg senki” érzés mögött mindig ott van egy mély seb, egy tátongó űr, ami arra vár, hogy valaki betöltse azt – mondja a szakértő.

„A szerelem egy intim teret nyit, ahol a szenvedély elhomályosítja az egyént. Tökéletesen alkalmas arra, hogy ha valami hiányzik belül, akkor kitöltse azt. Ugyanakkor a szerelem hullámzik, ezért nem lesz tartós a teljesség érzés. Ha a szerelem tesz minket teljessé, akkor egyedül kevesek vagyunk, magányosak vagyunk”. Ezekben az esetekben a másik embertől függ a jól-létünk, a boldogságunk, az értékességünk.

A szövetség csak akkor tud kialakulni, ha nem függünk a másiktól, hanem önmagunkban is egészek tudunk lenni. Két fél sohasem lehet egy egész, hiszen a kapcsolatban minden szorzódik, nem összeadódik. A szerelemből született szövetség lehetőség egy olyan hosszú kapcsolat megélésére, ahol egyszerre tud megjelenni a teljesség érzése külön-külön és együtt is. A teljesség nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes bennünk és körülöttünk.

A teljesség azt jelenti, hogy tudjuk, kik vagyunk, merre felé tartunk, akkor is, amikor a hullámok rángatják a csónakot. A viharban szükséges a leginkább tudnunk, hogy miért indultunk útnak, hová tartunk, milyen értékeket szeretnénk követni és kivé szeretnénk a történetünk végén válni.”

A férfi és a nő mint szövetséges – vagy ellenfél?

Sok nő számol be arról, hogy bár karriert épít, a párja inkább ellenfélként tekint rá, mint szövetségesként. A siker féltékenységet, a függetlenség gyanakvást szül. A férfiak egy része pedig arról mesél, hogy bármennyire próbál jelen lenni otthon, úgy érzi, sosem elég: a társadalmi elvárás szerint a „jó férj” egyszerre legyen kenyérkereső, érzelmileg elérhető és fizikai támasz.

A sikeres párkapcsolathoz erről az egy dologról mindenképp beszélnetek kell

Ezek a minták gyakran nem a kapcsolatban születnek, hanem kulturális örökségként épülnek be: a férfi a „védelmező”, a nő a „gondoskodó”. Ha azonban nem születik új megállapodás, a régi szerepek akadályozzák a valódi szövetséget. Szecskó Mónika meglátása az, hogy nem véletlen, hogy a férfi védelmező, és a nő gondoskodó szerepet kapott.

„A természet tudja a dolgát, és a test úgy épül fel, hogy a férfi erejével felvágja a fát, a nő gondozza a kertet. Napjaink rohanó világában, ha a nő ugyanolyan dinamikával dolgozik és küzd, mint egy férfi, hiszen kiharcolta egyenjogúságát, akkor feledésbe merülnek a természettől kapott ajándékok, és folyamatos fáradtság, enerváltság lehet úrrá rajtunk. A szemléletünkön érdemes picit alakítani. Nem egyenjogúságra szükséges törekedni, hanem egyenrangúságra.