A boldogság nem bűn, ne kérj elnézést, mert jól érzed magad

Vannak pillanatok, amikor minden úgy alakul, ahogy mindig is szerettük volna. Siker, szeretet, stabilitás. És mégis – egy halk szorongás elindul belül. Mintha nem lenne szabad örülni. Mintha nem volna elég jogos a boldogság. Valami jó történik, előléptetés, egy új kapcsolat, pénzügyi biztonság. És az első gondolat nem az öröm, hanem a gyanú. Túl jó, hogy igaz legyen, vagy: meddig tart még?

Sokan nem tudják megélni a boldogság pillanatait, mert szinte automatikusan elkezdik keresni, hol van a hiba. Mintha valaki másnak lett volna rendelve az öröm, nem nekünk. A siker, a nyugalom, a boldogság: ezek valahogy „gyanússá” válnak.

Szabó Tünde terapeuta szerint a boldogságfélelem mögött gyakran gyermekkori bizonytalanság áll. Ha egy gyerek azt tanulja meg, hogy a jó dolgok ritkák, és mindig történik valami, ami elveszi tőle az örömöt – például egy hirtelen hangulatváltás a szülőtől, egy elmaradt ígéret, egy váratlan veszekedés – akkor felnőttként is gyanakvással fogadja a jót. Nem tudja megélni az örömet, mert belül már készül a veszteségre. A stabilitás nem komfortos, mert az idegrendszere a bizonytalansághoz szokott.

Ezek voltak Jane Godall utolsó szavai - A Netflix dokumentumfilmjét mindnekinek látnia kell

„Sokan nem értik, miért szoronganak akkor, amikor épp rendben van minden. De az idegrendszer emlékezik. Ha gyerekként azt tanultuk, az öröm után mindig jön valami rossz, akkor felnőttként is így reagálunk. A boldogság nem megnyugtat, hanem veszélyt jelez. És ez teljesen tudattalan” – magyarázza a terapeuta. Ez az érzelmi mintázat gyakran észrevétlenül szabályozza a döntéseket, a kapcsolódásokat, sőt még a karriert is. Mert aki nem tanult meg bízni az öröm tartósságában, az önkéntelenül is távol tartja magát attól, amit a legjobban szeretne.

Társas kapcsolatokban különösen erősen jelenhet meg a „sikerbűntudat”. Ha valaki jobban keres, ha kiegyensúlyozott párkapcsolata van, ha boldogabbnak tűnik, az sokszor nem felszabadító, hanem feszélyező érzés. A női közösségekben különösen gyakori, hogy a siker nem dicsőség, hanem elkülönülés. Az ember nem akar „kiválni” a sorból. Nem akar „túl soknak” tűnni és ezért inkább szerénykedik. Lefelé alkuszik, kisebbíti a sikert, hogy „szerethetőbb” maradjon.

Belső harc a siker ellen

A belső önszabotázs nem mindig látványos. Néha csak annyi, hogy nem küldjük el a jelentkezést, nem kérjük a fizetésemelést, lemondjuk a lehetőséget. A testünk reagál: beteg lesz, halogat, elkerül. És mindezt úgy éljük meg, mintha mi lennénk a probléma. Pedig sokszor csak az történik, hogy nem tanultuk meg elbírni a jót.

A terapeuta úgy látja, hogy az önszabotázs legtöbbször nem tudatos. Olyan belső védelmi mechanizmus, ami a kizártság, a megítélés vagy a szeretet elvesztése ellen védekezik – éppen azzal, hogy megakadályozza a kibontakozást. Sokszor már azelőtt elutasítunk egy lehetőséget, hogy igazán megvizsgálnánk, vagy elrontunk valamit, amit egyébként meg tudnánk oldani. Mert az agy úgy tanulta: ha túl magasan vagy, könnyebb leesni. Így inkább le sem ülünk a kilátóba.

A nők különösen hajlamosak erre, mert gyakran azt tanulták: az alázat erény, a siker viszont veszélyes.

A siker lehet „túl sok”, túl önző, túl harsány. És „a nők ne legyenek túl semmiben.” A társadalmi üzenet gyakran az, hogy ha egy nő látványosan boldogul, az kiválthat irigységet, feszültséget, elidegenedést, különösen más nőkből vagy a párkapcsolatban. „A klienseim között sok nő számol be arról, hogy amikor jól alakult valami az életében, inkább kisebbítette a saját érdemeit, nehogy másokat zavarjon vele. Volt, aki előléptetés után nem mert örülni, mert attól félt, hogy a barátai elfordulnak tőle. Mások azt érezték, a sikerük árulás, mintha elhagynák a saját közegüket” – mondja Szabó Tünde.

Christy Turlington karrierje csúcsán hagyta ott a modellkedést, hogy egyetemre járjon

Pedig a siker nem mindig hatalom, nem is hivalkodás. Lehet egy békés, csendes tér is, amit nem kell mások rovására kivívni. De ehhez meg kell tanulni, hogy a boldogság nem bűn – és nem kell büntetést várni, ha valaki mer jól lenni. A boldogságtól való félelem paradoxona: mindenki vágyik rá, de sokan nem tudják megtartani. Amikor végre beáll az egyensúly, gyakran beindul a belső feszültség,

mintha az elme nem bírná el a nyugalmat.

Egy 2023-as brit női fókuszcsoportos kutatás szerint a válaszadók 62%-a mondta azt, hogy amikor jól alakul az élete, hamarosan „rosszra számít”. A válaszadók több mint fele számolt be olyanról, hogy inkább „nem osztotta meg” a jó hírt másokkal, nehogy megharagudjanak rá.

Legyél jól – de ne túl jó

A nők évszázadokon keresztül a „háttérből” működtek. Anyák, társak, segítők, támogatók, olyan szerepekben, ahol a másokért végzett munka volt az érték, nem a saját ambíció. A történelemkönyvek hősei férfiak, a nők gyakran csak zárójelbe tett nevek. Pedig ott voltak: hadseregeket irányítottak álnevek mögül, tudományos felfedezésekhez járultak hozzá, férfiak mögött álltak, gyakran valódi alkotóként.