előfizetésem
Hírlevél
„A legkedvesebb ország, ahol valaha jártam” - Túl sok lett számukra a nagyvárosi impulzus, ezért belevágtak és a skót tengerpartra költöztek
Gyakran ábrándozom arról, hogy egy szép napon összecsomagolok és elköltözöm Skóciába, hogy a szeles tengerparton éljek egy házikóban, örvendezzek, ha végre előbújik a nap és amikor csak tehetem bevessem magam a végtelen, vad tájba. Eddig még nem volt hozzá bátorságom.
Viszont Ilyés Timiéknek igen, akik másfél éve nekivágtak a kalandnak. Milyen elhagyni az otthont és új gyökeret ereszteni? Mik a nem várt nehézségei látszólag barátságos skót vidéknek? Egyáltalán milyenek a hétköznapok egy teljesen új életben? Timi világába érdemes bepillantani különösen, ha te is néha egy bőröndben találod az álmaidat.
Épp néhány igen húzós napon vagy túl Skóciában az erős viharok miatt. Hogy vagy?
Egy hét után végre lezuhanyozva, szóval szuperül! Komolyabbra fordítva a szót, egy, még Skóciában is ritkának számító, vörös riasztással ellátott viharon vagyunk túl, amelyet bár mi és a kis házikónk is rendben átvészelt, de a ház mellett lévő ferde villanyoszlop sajnos nem, így hét napig áram nélkül maradtunk. Tudtuk, hogy még így is szerencsések vagyunk, mert nem történt nagyobb baj, de azért a tél közepén fűtés, meleg víz, és gyakorlatilag fény nélkül létezni egy egészen más élmény volt, mint bármi, amit eddig átéltünk.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy hogyan reagálunk, hogyan oldunk meg hétköznapi dolgokat, amelyek addig magától értetődőek voltak. Ha más előnye nincs is egy ilyen kellemetlen helyzetnek, egy biztosan akad: az ember ilyenkor ismerkedik meg a saját találékonyságával és alkalmazkodóképességével igazán.
Beleszerettek Tenerifébe, hétszer nyaraltak ott, mielőtt végleg kiköltöztek volna
Kezdjük az elején, hogy kerülsz a világ egyik legszebb országába?
Azt hiszem a tudatosság és a véletlen közös szerelemgyereke nekünk ez a Skóciába költözés. A húszas éveim vége felé rádöbbentem arra, hogy a környezet, amelyben töltöm a mindennapjaimat, minden próbálkozásom és erőlködésem ellenére is olyannyira áll távol attól, amit szeretek és amiben jól érzem magam, hogy ha nem változtatok valamin, a mindennapos rosszkedv csak tovább fog fokozódni.
A párom időközben munkát keresett, és arra gondoltunk, ha már környezetváltozást szeretnénk, akkor ennél megfelelőbb időszak nem is lehetne arra, hogy nagyobb kalandba vágjunk. Nagyjából megterveztük, hogy mely országok jöhetnek szóba, majd ő el is kezdett munkát keresni a kiszemelt helyeken. Alig telt el néhány nap, és Skóciából vissza is szóltak neki, majd kapott egy állásajánlatot. Gyakorlatilag felfogni sem teljesen sikerült, de viszonylag rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, belevágunk.
Meséltél a nagyvárossal járó örökös rohanásról, stresszről, impulzus sokkról. Mi volt az a pont, amikor azt érezted, ideje változtatni?
Az erdélyi, csendes, fenyvesek közti, kis közösségben eltöltött gyermekkorom után óriási változás volt Budapestre költözni. Mindig is éreztem legbelül, hogy csak nagyon kevés dologban passzolok egy nagyvárossal, de sokáig tartott teljesen összerakni, mit is szeretnék igazán. Először magam sem értettem miért, de a kiköltözés előtti évben egyre erősebb szorongás tört rám, amikor sok ember között kellett időt töltenem, és ez olyannyira elfajult, hogy több eseményről, összejövetelről is már-már pánikszerűen menekültem haza.
Nem voltam jól, addigra már fizikailag sem. Ekkor vált világossá, hogy olyan sokáig erőltettem magamra a nagyvárosi életet, olyan sokáig ültem órákat a dugóban nap mint nap, keltem és feküdtem a villamosok csörömpölésére, dolgoztam úgy, mintha semmi más nem számítana, hogy nem csak az agyam, a lelkem, hanem a testem is belefáradt az örökös rohanásba. Azt hiszem ez volt az az időszak, ami rávilágított arra, hogy a változás nem választás kérdése lesz, hanem egy kötelező lépés, amit meg kell tennem magamért.
Budapest maga a csoda, fantasztikus élményeket adott, és még csodálatosabb embereket. Aki szereti a városi forgatagot és ehhez passzol a személyisége, annak Budapest varázslatos város lehet. Sosem úgy gondoltam a környezetváltozásra, hogy Budapesttől szeretnék megszabadulni. Sokkal inkább a tengernyi impulzustól, ami körülvett, a nagyvárosi élettől összességében.
Sokakat foglalkoztat a kiköltözés gondolata, még ha csak egy időre is. Mi az, amire mindenképpen kell gondolni, mielőtt ész nélkül pakolni kezdenénk a bőröndbe?
Szerintem az első és legfontosabb lépés annak a megfogalmazása, hogy mi a célunk egy külföldre költözéssel. Őszintén, tiszta fejjel, az esetleges hirtelen felindulás után elcsendesedve átgondolni, hogy valójában mi az, ami most jót tenne nekünk, és mit várunk a költözéstől. Szerintem, ha megvan a megfelelő, valódi, őszinte önismeret és tisztánlátás, akkor egy olyan erős alappal indulunk, ami eleve kizár nagyon sok kellemetlenséget.
Nászútra mentem Vietnámba, új alapokra helyeződött a házasságom
Azt is fontos megérteni, hogy egy több vagy jobb lehetőségekkel kecsegtető országban sem lesz feltétlenül minden tökéletes, sőt. Lehet, hogy a fizetés jobb, lehet, hogy a környezet kellemesebb, de egy országhatár átlépésétől nem lesz instant jobb életünk. Ha ez a cél, akkor az sok-sok áldozattal és munkával járhat, ezt sajnos nehezen lehet “megúszni”.
Mit gondolsz a változásról? Sokan félünk tőle, de enélkül nincs haladás. Mégis ezt a drasztikus váltást kevesen merik meglépni…
Ó, nekem is évek kellettek, mire rászántam magam! De a változás elengedhetetlen, még olyan beállítottságú emberek számára is, mint én, aki a legjobban a már jól megszokott, visszafogott környezetében érzi kényelmesen magát. Nagyon könnyű külső szemlélőként arra biztatni valakit, hogy változtasson, ha valami nem jó neki, de a teljes igazság az, hogy néha iszonyatosan nehéz kitörni valamiből, ami már nem szolgál minket.
Annyira beleszoktunk, hogy azt hisszük a teljesen személyiségünket, a teljes énünket az formálja, és ha elveszítjük, akkor nem fogunk tudni mihez kezdeni. De a mostani, viharos napjaink után csak még inkább megerősödött bennem az, hogy csodálatos alkalmazkodóképességgel van megáldva az ember, és nagyon gyorsan reagál a változásra. Ha a félelmet szépen lassan erre a gondolatra cseréljük, az talán sokat segíthet.
A tengerparton laktok egy nagyon hangulatos házikóban… De azért jó pár kihívással kell megküzdeni nap mint nap. Mesélsz kicsit a skót hétköznapokról?
Szelesek! Tényleg ez az első, ami eszembe jut. Talán az egyik legnagyobb hátrány a rengeteg szél és eső. Még nyáron is nagyon ritka, ha esetleg több napig jó idő van és a pulóvert lecserélhetem valami kevésbé melegre. A téli időszak talán a legnehezebb, mert a viharok ilyenkor csapnak le igazán, és ha látjuk, hogy elneveznek egyet, akkor már tudjuk, hogy jónéhány napig benti programok jöhetnek csak szóba.
Mivel ritkán látjuk a tiszta, kék eget, hosszú hónapokig szinte sötétben telnek a napok, mert az a néhány világos óra nagyon hamar elszáll. Ez azért meg tudja terhelni az ember lelkét, de a kutyánk mindig kiránt ebből, ő az egyik legnagyobb motivátorunk. Az elszigeteltség is tud néha kellemetlen lenni, a vásárlást jól át kell gondolni, mert a faluban csak egy kisbolt van, minimális kínálattal, és viszonylag sokat kell autózni, ha mirelit fish & chips-en kívül mást is szeretne venni az ember.
Harmadik helyről pedig ki nem hagyhatom a skót akcentust. A beszélgetések alatt még a mai napig is rengetegszer bólogatok és mosolygok úgy, hogy ötletem sincs, mit mondhattak.
Mi a legszebb emléked, amióta kint vagy?
A hozzánk közeli, Galloway Forest Parkban található Merrick hegycsúcs megmászása igazi téli, havas időben idén januárban. Bár csak 843 méter magas, én azért a tüdőmet kiköptem, de nagyon megérte, gyönyörű kilátás fogadott. Kevésbé ismert ez a része Skóciának, de nagyon egyedülálló, ez a túra egy örökre szóló élmény volt.
Mesélsz kicsit a munkátokról? Hogy néz ki a digitális nomád életmód valójában?
A párom egy skót farmon dolgozik, én pedig megtarthattam a budapesti állásomat, persze home office felállásban. Nagyon hálás vagyok azért, amiért így dolgozhatok, mert nagyon sok terhet vett le a vállamról az, hogy nem kell bejárnom a belvárosba, nem kell folyton ingáznom. Három szálloda árazásával foglalkozom, így az is óriási előny, hogy ilyen nyugodt környezetben végezhetem a munkám.
Mint mindennek, azért ennek is megvannak a hátrányai: az elején könnyen beleestem abba, hogy észre sem vettem mennyi az idő, csak még egy órát, még felet, majd azon kaptam magam, hogy még este is a gép előtt ülök. Mivel ebben a felállásban tulajdonképpen az ember otthona a munkahelye is, nagyon sok gyakorlást igényel az, hogy el tudjuk választani a kettőt.
Így tehetünk jót, miközben utazunk – a voluntourism jelensége
Biztos sokaknak az emberi kapcsolatokat a legnehezebb „itthon hagyni”. Hogy tartod a kapcsolatot a szeretteiddel?
Nekem is ez volt a legnagyobb fájdalom, legfőképp a szüleim miatt. Ez egy nagyon konkrét cél a fejemben, hogy idővel jóval lecsökkentsük a távolságot köztünk és újra közel legyenek hozzánk. Addigis, viszonylag sokat járok Budapestre és ők is hozzánk, a videóhívások meg persze nagyon gyakoriak.
Néha elcsípem, hogy milyen összetartóak az emberek, ahol éltek. Mi a benyomásod a skót népről?
A legkedvesebb nép és a legkedvesebb ország, ahol valaha jártam. Ha bevásárlás alatt valakivel összeakad a tekintetem, szinte nincs olyan, hogy ne mosolyogna egy óriásit vagy ne szólna néhány szót. Azok az emberek, akikkel mi összebarátkoztunk eddig, kivétel nélkül mind elképesztően segítőkészek, és nem az a fajta segítőkészség, ami félig-meddig csak kényszerből jön létre, hanem egy nagyon őszinte, odaadó hozzáállás az, ami sugárzik belőlük.
Befogadóak és szinte közülük valónak tekintenek, de csakis akkor, ha látják, tiszteled őket és a kultúrájukat. Ami nem túl népszerű infó, de azért ez is hozzátartozik az igazsághoz az az, hogy elképesztően magas a drogfogyasztás mutatója Skóciában, és ennek már a kisebb városokban is látható jelei vannak.
Mennyire látsz a jövőbe? Vannak már terveid?
Nem tudjuk még, hogy a vízumunk lejárta után hosszabbítunk-e, egyelőre még kérdés, hogy milyen irányban folyatjuk majd a kis életünket, de ami részemről biztos az az, hogy egy ilyen környezet után minden erőmmel arra fogok törekedni, hogy bárhol is leszünk a nagyvilágban, hasonló csend és nyugalom vegyen körül. A mindennapi gondok nem szállnak el hirtelen attól, hogy madárcsicsergésre kelünk, de a nyugalom, amit ez a hely áraszt, még a legnagyobb problémákra is rászáll és enyhíti őket, amennyire csak tudja.
Végül játsszunk kicsit! Fejezd be a mondatot…
- A legszebb hely Skóciában, ahol eddig jártam a Loch Lomond & The Trossachs Nemzeti Park.
- A legjobb és a legrosszabb helyi gasztro élmény a legjobb Rose szomszédnéni mirellit lazacos pitéje, a legrosszabb pedig a fish & chips, szinte mindenhol. Sok mindenben erősek a skótok, de a gasztronómia talán nem tartozik ezek közé.
- Az a rutinom, ami a költözés óta jellemző rám egy óriási fordulat ahhoz képest, ami addig volt, sokkal csendesebb és nyugodtabb.
- Amire senki nem számít a külföldre költözéssel kapcsolatban a honvágy, amit érezni tud néhány hét után. Számítottam rá, de nekem sokkal erősebb volt, mint gondoltam.
- A kérdés, amit mindenképpen tegyél fel magadnak, mielőtt kiköltözöl: Mi az igazi célom ezzel a lépéssel?
- Mi az, amit mindenképp vigyél magaddal? Valamit, ami fontos neked, és tudod, hogy ha ránézel, jobb kedvre derít. Nagyon jól tud jönni a nehezebb napokon egy ilyen kis apróság otthonról.