előfizetésem
Hírlevél
Ilyen élmény, mikor egy regény írója maga vezet körbe a valós helyszíneken
Szabadka nem csupán egy város, hanem egy megelevenedett ékszerdoboz, ahol a múlt századok hangulata és az irodalom valósággá válik. Pap Éva regényeinek számtalanszor fő helyszíne Szabadka, május elején pedig egy személyesen általa vezetett író-olvasó találkozón, egy városvezetésen jártunk, hogy elvesszünk a város titkaiban. Az olvasni és utazni szeretőknek kötelező egy ilyen program!
Pap Éva írónő népszerű regényeinek nyomába eredve a népi szecesszió remekművei, a nosztalgikus dallamok és a történelem titkai között sétálhatunk. Virtuális időutazásra hívunk a szívből született épületek, patinás cukrászdák és toronymagas panorámák világában, ahol a fikció és a valóság határai végleg elmosódnak. A vonatról leszállva rögtön megjelenik előttünk egy őszi kép a Mielőtt lemegy a nap című regényből, amikor az ötvenes években a főhős visszatér a távoli katonaságból. Közelebb érünk a díszes, kékes-terrakottás épülethez, a Raichle-palotához: mintha mézeskalács ház lenne.
Valóban olyan, amilyennek a regényből is megismerhettük, mintha a főhős nagymamája hímzett terítőjének motívumai elevenednének meg rajta. Amíg Szabadka vasútállomásától elsétálunk az 1912-ben épült városházáig, a népi szecesszió számos remekműve között haladunk el.
A szívből született város
Kerekes Sándor szabadkai képzőművészt és költőt kérdezték egyszer, honnan vannak a képek és a versek, amelyek megelevenednek a kezei alatt. Azt felelte: a szívből. Ilyen ez a város is, ahol az épületek erkélyeinek vaskorlátján, a homlokzatokon, a lépcsőházakban, de még a városháza épületében működő adóhivatal várójának falain is megjelennek a szív-, a tulipán- és egyéb növényi motívumok. Honnan máshonnan születtek volna ezek is, ha nem a szívből, és egy olyan világból, ahol az esztétika legalább olyan fontos volt, mint a funkció?
Generációk első olvasmányélményei voltak az ikonikus pöttyös, csíkos könyvek
Időutazás a korzón: dallamok a múltból
Szabadkán végigsétálni maga is egy időutazás. Az ötvenes években még mozgalmi dalok szóltak a korzón a hangszórókból. Azóta sokat változott a divat és az ízlés, de a zene ugyanúgy betölti a tereket, mint a Mielőtt lemegy a nap idejében. A Corvin Mátyás utcai elágazásnál a rekedtes hangú, jobb napokat látott hegedűs délszláv népdalokat énekel, odébb a bársony kosztümös fiatalember „starogradske” vagyis régi városi melódiákat játszik a verklin.
A főtéren művészet és varázslat születik a képzett zongorista nő és a gitáros férfi játékából. Áthangszerelt ex-ju slágereket adnak elő, és az adománygyűjtő kofferük előtti tábla tanúsága szerint maguk is hisznek abban, hogy a szeretet mindent legyőz. Az utcazenészek melódiáin átszűrődnek a város templomainak harangjai, amelyek egymás után kondulnak meg. Köztük a ferenceseké is, ahová Eszti be-betért az És újra felkel a nap-ban.
Rejtélyes oszlopok és színházi kulisszák
A korzón továbbhaladva odaérünk a nem régiben felújított Népszínház épülete elé, amely a város nyüzsgő kulturális életének egyik központja. Az írónő tartja magát a legendává vált szokáshoz, ahogy a Mielőtt lemegy a napban is, hogy a főbejárat előtt lesz a randevú. Csakhogy, ha régen valakit a hetedik oszlophoz hívtak, abból tudható volt, hogy nem lesz semmilyen találkozó, hiszen csak hat oszlop van. Mi Csernik Árpáddal, a Szabadkai Népszínház művészével találkozunk itt, aki a harmadik oszlophoz invitál, és szívélyesen kalauzol bennünket, betekintést engedve a színházi munkába, és a kulisszák mögé is.
Azt hisszük, varázslat történik, amikor az addig félhomályos próbateremben széthúzza a több méter magas ajtópárt, és beáramlik a napfény. Lenyűgöz a látvány: egymás mellett tornyosul a városháza, a zsinagóga és a ferencesek temploma.
Titkok a platánfák alatt
A következő helyszín, amely a közelmúltban játszódó, Mielőtt újrakezdeném című könyvben is felbukkan, a városháza szomszédságában található kis korzó, ahol kötelező meginni egy kávét a platánfák ölelésében vagy a százéves Peliván cukrászdában, ahol feltárul egy titok Pap Éva regényében, és a főhős, Marko élete egy csapásra megváltozik. Miközben a város legfinomabb fagyiját nyaljuk, a napernyők alól figyeljük a járókelőket, akik mind egy-egy történetet rejtenek. Időnként elsétál egy-egy dáma, akik mintha maguk is a múltból sejlenének föl. Itt szinte elkerülhetetlen, hogy megmozduljon az írói fantázia.
Panoráma a Zsolnay-cserepek felett
A városháza a város gyöngyszeme. Aki egyszer látta, az biztosan visszatér. Az ikonikus torony 46 méter magas kilátójából testközelből tárul fel előttünk a fehér szegélyű, Zsolnay-cserepekkel borított tetőszerkezet, a távolban pedig a lenyűgöző panoráma. A kilátót körbejárva ellátni egészen a Palicsi-tóig, a másik irányból pedig Magyarországig. Ha lepillantunk, az egész kis ékszerdobozka belseje, a park, a kék Zsolnay-szökőkút, egy szóval a város központja tárul elénk.
Nem mellesleg a korlátba kapaszkodva, ahogy az embernek fújja a haját a szél, könnyű elképzelni, milyen lehet az, amikor valakinek egy este a havazásban itt kérik meg a kezét, ahogy Pap Éva regényhősének a Mielőtt lemegy a napban.
Matteo Strukul: „Mikor írok, azokról a nőkről beszélek, akikre ma már nem is emlékszünk"
Regényes utcák és az ámulat zsinagógája
Aki a szerző regényeit olvassa, az egész várost bejárja. Az emblematikus épületek – ahogy a múltban, úgy a jelenben is – a város vérkeringésének a részei; a házak ajtajai mögött pedig megelevenedik a második világháború környékén játszódó szerelmi háromszög, az És újra felkel a nap története, amelynek ikonikus jeleneteit az akkor még Gombkötőnek nevezett utcai fotográfus műterembe és a Topničkának nevezett, kifli alakú utca néhai piros lámpás házaiba helyezte a szerző.
Az egykori lámpák és tartókampóik ódonan, de még állnak, tanúiként egy világnak, amelynek lakói megelevenednek az írónő regényeiben. Mielőtt az olvasók lelkes csapata elvonul, hogy a felolvasó színházban ízelítőt kapjon Pap Éva regényeiből – azoknak is a szerelmes részéből –, még kötelező ellátogatni a zsinagógába. Aztán, ahogy a szerző mondja, egyetlen dolga van ott a vendégnek: tátott szájjal ámulni és bámulni.
Köszönöm Pap Évának a cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget és a színvonalas irodalmi programot!
